A Futni mentem címet viselő műben egy család közös maratonira való felkészülését tárja elénk nem kevés humorral, érzelemmel fűszerezve; és közben nem csak a kilométerekről szól, hanem arról is, hogy miként találhatunk vissza egymáshoz, vagy éppen önmagunkhoz. Az a film Herendi Gábortól, ami után bizonyosan többen is kedvet kapnak a futáshoz.
Miként a másik említett film is jó, szuper. (Aki már látta a filmet, tudja, miért az áthúzott jó, aki nem, már csak ezért is nézze meg!) A Véletlenül írtam egy könyvet című, a még talán kevésbé ismert, de kiváló Lakos Nóra által rendezett film egy szála konkrétan az atlétika, azon belül a gátfutás. A főszereplő kislány (Demeter Villő) az írás segítségével dolgozza fel édesanyja elvesztését, a sorok között pedig fontos szerepet kap a sport, a csapattársai.
Ezen roppant kedves és mély érzelmű családi filmben több jelenetben tűnik fel az A-Plast Ikarus BSE Kertvárosi Atlétika Bátony utcai pályája, a klub atlétái – a főhőst pedig a szakosztály egykori válogatott atlétája, jelenlegi edzője, Vékony Judit készítette fel a gátfutó szerepre, a semmiből négy hónap alatt olyan szintre, hogy a kislány a filmben bátran indulhat a versenyen, sőt meg is nyerheti azt.
Mindkét filmet bátran ajánljuk, és nem pusztán a futás miatt. De persze azért is.