
Biztosan van létjogosultságuk ezeknek a röhögős reggeli rádióműsoroknak. Feldobják az emberek hangulatát. Ja. Például azzal, hogy a műsorvezető elmeséli, hogy egy egzotikus országban, ahová még a házassága alatt utazott, gondolom énidő és eznekemjár alapon, hogy dugott meg egy ottani nőt, nyilván énidő és eznekemjár alapon, és hogy fizette ki őt egy pólóval. És ezen röhög ott az egész stáb. Aztán a vendég elmeséli, hogy bár ő hűséges a feleségéhez, akit óvodás kora óta ismer, hát, hogy ő is volt ilyen egzotikus utazáson, és hát ott az volt, hogy kirakták a szállodai szobájuk elé a megmaradt ételüket, aztán azt vették észre, hogy az ott dolgozó személyzet azt a földön ülve eszi. Majd, amikor kinyitották az ajtót, akkor ezek a földön ülve evő nők még fel is ajánlkoztak nekik, ahogy mondták, még több, még jobb ételekért. Ezen röhögnek. Óriási poén. Ja, és egyértelmű, hogy beengedték a földön maradékevő lányokat, bármennyire is volt otthon óvodáskor óta ismert feleség. És ezen is röhögnek. Röhög a nem tudom miért, és hogyan odakerült kerekfejű, akinek a röhögése leginkább zokogáshoz hasonlít. Nyilván a pénzért zokog. Röhög a műsorvezető, aki nem veszi észre, mennyire ciki. Mennyire nem menő a huszonegyedik században rabszolgáknak nézni embereket, mennyire nem oké a „külföldön vagyok, nem számít”-mentalitás, és egyáltalán, fiúk, nektek milyen szexuális életetek van, ha azzal kérkedtek, hogy kiszolgáltatott, elszegényedett nőket használtok ki?
Ebben a stábban van egy nő is. Fel nem foghatom, miért asszisztál ehhez. Miért röhögcsél a hímsoviniszta, szánalmas kijelentéseken. Pénzért? Ő mit gondol magáról? És van ott egy egyetlen értelmes, kulturált férfi, aki valószínűleg szintén a pénzért csinálja. Pedig csinálhatna több pénzt, ha tartaná magát valamire. Próbálta már. Nem tudom, miért adta fel.