Ma van a Holokauszt emléknapja. Egyre kevesebben vannak olyanok, akik túlélték, és el tudják mondani, hogy milyen volt.
A nemzsidóknak halványul a Holokauszt. Egyre gyakrabban találkozom olyan véleményekkel, hogy a Holokauszt a zsidóság tragédiája vagy relatív.
Mindkét állítás hazugság. Egyrészt a Holokauszt nemcsak az áldozatok tragédiája, hanem mindenkié, aki európai, másrészt abszolút: ha szeretnénk meghatározni, hol bukott el az európai humanizmus, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” elve, hol bukott el minden, amiért büszkék lehettünk arra, hogy európaiak vagyunk, elég elővennünk a térképet, és rámutatnunk a halálgyárak helyszíneire.
A modernkori Európának a történelme a Holokauszttal kezdődik. Ez az abszolút nullapontunk. Ezért kell minden tankönyvben benne lennie, ezért kell mindig megemlékezni róla, hogy tudjuk, a gyalázathoz képest éppen hol vagyunk, és hogy emlékezzünk rá mennyire tud lealjasodni az ember.
