Milyen az antikapitalista szex? Mit csinál a tőke az ágyban?

„Csányi Gergely foglalkozott már azzal, hogy mit csinál a tőke az ágyban A pornó nem szex. A pornó erőszak című kampány részeként a Mércén olvasható cikksorozatban publikált írásában. Az idén a Napvilág Kiadó gondozásában megjelent A szex politikai gazdaságtanából nemcsak az derül ki, hogy mit csinál a tőke az ágyban, hanem az is, hogyan mászik be a tőke az ágyba, és mégis miért. Csányi olyan elméleti keretrendszert vázol fel, amelyen belül nemcsak a tőkeérdek és a szexuális szokások közötti összefüggések rajzolódnak kik, hanem az is, hogy a fennálló gazdasági rendszer hogyan alakít ki és tart fenn egy szexuális hegemóniát, és hogy miért nem vizsgálható a szexualitás önmagában álló jelenségként, hiszen a gazdasági-társadalmi érdekek alakítják a szexuális szokásokat is.

Felmerül a kérdés, hogyha a tőke bemászik még az ágyba is, és olyan módon formálja a szexuális szokásokat és normákat, hogy azok állandónak és természetből fakadónak tűnnek, akkor

Ebből adódik a kérdés: létezik-e egyáltalán antikapitalista szex, és ha igen, milyen?

A szerző a kötet első fejezetében a kutatása módszertani paradigmáit és a későbbi fejezetekben használt kulcsfogalmakat mutatja be. Hangsúlyozza, hogy a gazdaság és a szex nem kezelhetőek egymástól függetlenül, ahogyan azt már a hetvenes évek feminista szlogenje is jelezte: The Personal Is Political (A személyes politikai). Le kell tehát leplezni az ideológiát, ami élesen el akarja határolni a szextől a gazdaságot és a politikát.

Csányi módszertani kerete elsősorban a »szexualitás makroszociológiája«, azaz a szexuális gyakorlatot az élet újratermelése részének tekinti, emellett azonban magában foglalja a szexuális vágy és fantázia, a szexualitás mikroszociológiáját is. A történelmi materializmus módszertani paradigmaként jelenik meg, amelynek célja a leleplezés: leleplezése az ideológiának, amely a szexet a gazdaságtól élesen elkülönített kategóriába helyezi. A szex az élet újratermelésének része, hiszen az intergenerációs reprodukció előfeltétele a társadalomnak, a történelemnek, így a termelési mód alapvető funkciója a testek reprodukciója. Bár az emberi testnek vannak alapvető transzhistorikus adottságai, amelyek meghatározzák a termelési módot és a társadalom lehetséges formáit, de ugyanígy a termelési mód és a társadalom is alakítja az emberi testet.

Tehát a termelési mód, a társadalmi viszonyrendszer meghatározza a szubjektumot: a termelés nemcsak árut hoz létre, hanem szükségletet, vágyat és habitust is.

A termelés hozza létre a fogyasztót – ez pedig ugyanúgy igaz a szexuális szükségletekre, vágyakra és habitusokra is.”