Tegyük hozzá, minél magasabbra avanzsál valaki a képességei által elérhető pozícióhoz képest, annál magabiztosabb, neki már nem kell indokolni, nincsenek – nem is lennének – érvei, ő kinjyilatkoztat, mert ő a nagy ember. Na de ezen nincs mit csodálkozni, ez egy végletekig kontraszelektált ország, amelyet 1945 után többször megfosztottak az értelmiségétől. Kivégzés, internálás, külföldre üldözés, majd a késő-kádári és a jelenlegi időkben csak mellőzés. Nem véletlen, hogy Európa sereghajtói lettünk. Kicsiben meg itt a miskolci „elit”, amelyik azon veri a nyálát, hogy újjáépített egy ocsmány bádog.villanyrendőrt. Ezek az elvtársak soha nem néznek a tükörbe. Ezeket nevezem én Mariahilfereseknek, mert nyugatból csak azt látták, amikor kitették nagyit Nickelsdorfnál egy padra, majd továbbmentek bevásárolni. |
3 Responses
Sajnos ebben van igazság. Annyival egészíteném ki, hogy a kontraszelektált értelmiségünk végtelenül irígy és kicsinyes. Azonnal eltapos mindent, ami innovatív és veszélyezteti pozícióját.
A Bokros csomag idején nagy leépítések voltak többek közt a felsőoktatásban.
Az akkor még 20 főnél is népesebb tanszéki gárdában egyike voltam annak a két főnek, aki a versenyszférából, azaz az adott intézmény megkerülésével jelentős jövedelemre tudott szert tenni.
Véletlen csupán, hogy mindkettőnknek Opel Vectra gépkocsija volt akkor, amikor az orrukat magasan hordó tanszékvezetők zöme még Ladával járt. A miénk speciel Ford Fiestával. És izibe de rögvest kiadta a jelszót, vesszenek a Vectrások.
Megjegyzem, akkoriban havonta legalább egyszer kellett Németországba utaznom, ami ismerjük be, nem Trabantot vagy kis Polskit kíván, de nem ez a lényeg, hanem az SI faktor.
Meg hogy sok tanszékvezető abból élt, hogy a többiek munkájából lenyúlt vagy 20%-ot. Csak mert a külsős szerződésekben nem lehetett megkerülni, ilyenek voltak a szabályok.
Hát azért 1989-ig évente néhány százezer kelet-német minden probléma nélkül abszolválta a Trabijával az NDK-Balaton-NDK távot. Családostul, csomagostul, egy heti hideg kajástul…