Az elhurcolt zsidó mártírok 80. emléknapján tartottak megemlékezést az Avasi Izraelita Temetőben. A felszólalók szerint mindent meg kell tenni, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg Auschwitz iszonyatos eseményei. A holokauszt áldozatairól szóló megemlékezés mindenkiről szól, akinek nem volt más bűne, mint a származása, hangzott el.
boon.hu
7 Responses
Itt a Hunnia szentháromság világ-Monarchiájának elmeosztálya és a pöcegödör
…amiknek a bűneit, mint tetteik ismétlését az emberek ellen végrehajtották a családomon.
A bűntelenség kérdésében azért vannak egészen más vélemények .
Persze, aki soha senkinek nem ártott, az a büntelen. Mert még szavakkal is lehet ártani, szívet összetörni. hát még tettekkel!
Aha….
„Ocskay László 1893-ban született Pozsonyban. Birtoka a Felvidéken volt. A piaristáknál (Budapesten) letett érettségije után katonai pályára lépett. Az I. világháborúban huszárhadnagyként megsérülve hadirokkant lett, de tartalékos tiszt maradhatott – századosi rangban. 1943-ban vonakodva fogadta el egy kisegítő – ruhagyűjtéssel, ruhajavítással foglalkozó – munkaszázad parancsnokságát. Előzőleg egy jól prosperáló amerikai olajvállalatnál dolgozott jól fizetett főtisztviselőként. Ragyogó anyagi háttere és főleg közvetlen, némi bohósággal vegyített kedves modora révén a befolyásos, felsőbb körökben is otthonosan mozgott. Ahol kellett kiváló kapcsolatokat épített ki, még befolyásos SS-tisztekkel is, mely utóbbiakkal való „barátságának” köszönhetően sok száz ember életét tudta megmenteni.
Jó kapcsolat az SS-tisztekkel
Ocskay SS-kapcsolata révén elintézte, hogy a ruhagyűjtő század körletében „emberei” biztonságban lehessenek. Majd amikor egyszer távollétében váratlanul nyilas keretlegények jelentek meg, hogy az épületet kiürítve a zsidókat a Duna-partra kísérjék és ott a folyóba lőjék, az utolsó pillanatban sikerült őt telefonon értesíteni. A bátor százados nyakában géppisztollyal nyomban megjelent motoros német fegyveresek kíséretében, akiknek a határozott fellépésére a nyilasok eltakarodtak. Attól kezdve német őrséget állítottak fel – az SS-tisztekkel való jó kapcsolatának köszönhetően – , mely őrség biztosította a „hadiüzem” zavartalanságát. A hozzá hasonló bátorságú embermentő Wallenberggel szoros kapcsolatban állt, a svéd diplomata eltűnése előtt Ocskay lakásában bujkált.
A „ruhaüzemben” megmentettek számát kétezerre lehet becsülni. A háború után – mint sajnos várható volt – Ocskay érdemeit nem ismerték el, sőt ellenséges ügynöknek tartva őt több hónapra börtönbe is zárták, majd 1948-ban György fia után az USA-ba sikerült emigrálnia.
1966-ban bekövetkezett haláláig elfeledve, szerény körülmények között élt, éjjeliőrként keresve kenyerét – ő, az egykori hős százados!”
valakit ez meg erdekel?
Mutatta az utat.