Buziznak? Perelj!

Évek óta nyújtunk jogi segítséget a fesztivál és a felvonulás szervezéséhez, illetve lebonyolításához. Ez kiterjed a a felvonulás bejelentésére, a rendőrségi egyeztetésre, az útvonal kialakítására, hogy az valóban a felvonulóké lehessen és ne a szélsőjobboldali ellentüntetőké, akiknek az a célja, hogy elhallgattassanak másokat. Segítünk a felvonulást kísérő önkéntesek és a fesztivál programjait szervező civilek jogtudatosításában, biztonsági felkészítésében. Ehhez készítettünk egy közérthető jogi kisokost is, amiből kiderül, mi a teendő, ha rendbontók zavarják meg az eseményt, vagy ha a rendőrök nem megfelelően végzik a munkájukat. Abban is számíthat ránk a Budapest Pride és közönsége, hogy ha minden elővigyázatosság ellenére valami baj történik, hogy azt igyekszünk felderíteni, és ha szükséges, jogi eljárásokat indítani. Ezeket nem egyedül végezzük, hanem a TASZ-szal közösen. Ez jó példája annak, amikor hatékonyan tud együttműködni két jogvédő szervezet egy közös emberi jogi cél megvalósítása érdekében.

Te mit szoktál válaszolni, amikor kontraproduktívnak minősítik a látványos LMBTQ megmozdulásokat, mondván: ez csak provokáció, nem tartozik a nyilvánosságra, ki mit csinál a négy fal között? 

Ha vannak még, akik szerint az LMBTQ emberek láthatósága hátráltatja az elfogadást, az épp a nagyobb láthatóság melletti érv. Akkor lesz ugyanis esélyegyenlőség és jogegyenlőség, amikor senkinek nem tűnik fel, hogy az utcán két fiú, két lány vagy egy fiú és egy lány sétál-e kézenfogva. Az LMBTQ emberek részei az emberiségnek és a mindennapoknak, és sajnos még mindig kirekesztést, agressziót vált ki a megjelenésük Magyarországon sok helyen és a világ más részein. Erre nem az a megoldás, hogy elbújunk, hanem hogy igenis kiállunk, felvállaljuk, hogy a létezésünk része a normalitásnak.

Jól hangozhat, hogy mi “kiprovokáljuk a balhét“, de ha belegondolunk, az összes civil emberi jogi mozgalom így indult, gondoljunk csak a szüfrazsettekre vagy a fekete emberi jogi mozgalmakra. Ennek az érvelésnek az elfogadásával, ha például Rosa Parks a “megfelelő” helyre ül a buszon, ők is a mai napig jogilag is másodrangú állampolgárok lennének.

A Budapest Pride rendezvényeit évről évre egyre többen látogatják, a felvonulás hagyományosan Magyarország egyik legnagyobb tüntetése. Ráadásul évek óta Budapesten kívül is rendeznek felvonulást, ami azt mutatja, hogy az ország minden szegletében szükség van az LMBTQ emberek láthatóságára.

Tavaly a saját szemeddel láthattad, ahogy a Grúzia fővárosában, Tbilisziben tervezett Pride Fesztivált többezres tiltakozó tömeg verte szét. Ehhez képest Magyarországon a kormányzati hergelés ellenére is elég szolid ellentüntetések zajlanak, nem hódít akkora teret a homofóbia. Mégis kérdés, hogy a mi társadalmunk milyen irányba tart? Hogy látod a jövőt?

Teszünk azért, hogy ne a grúz irányba tartsunk, de az ilyen események intő jelként arra figyelmeztetnek minket, hogy nem vehetjük adottnak a jobb helyzetünket. Éppen a magyar LMBTQ közösségnek és civil szférának nincs is olyan nagy szüksége külön emlékeztetőkre, hisz emlékeztet bennünket eleget Magyarország kormánya. Már a 2020-ban elfogadott 33. §, vagyis a nem jogi elismerésének betiltása óta, a 2021-es propagandatörvény óta pedig különösen érezhető, hogy a kormány a gyűlöletgépezetét ellenünk fordította. Ezért nem szabad legyinteni, hogy Magyarország ugyan nem a legprogresszívebb hely, de mégsem Grúzia, mert lehet még olyan.

Sajnos sok helyen, nem csak tőlünk keletre, de nyugatra is történnek olyan visszalépések, amik éberségre intenek. Például az USA-ban az abortuszhoz való jog eltörlése, amiről mindenki azt hitte, hogy nem veszélyezteti semmi. A legfelsőbb bíróság mégis felülírta önmagát, és az egyik bíró megjegyezte, hogy az azonos neműek házassága is könnyen hasonló sorsra juthat. Tehát nem szabad megelégednünk azzal, amink van, és elkényelmesednünk. Legyünk minél többen a Budapest Pride Felvonuláson, osszuk meg, hogy ott leszünk, posztoljunk az eseményről. Generáljanak párbeszédet, akár vitát a barátaikkal, rokonaikkal ezekről a kérdésekről azok is, akik csak támogatni szeretnék az ügyet. Nagy segítség, ha az ilyen vitákat nem mindig azoknak kell lefolytatni, akik az LMBTQ közösség tagjai, hanem olyanok is beleállnak, akik nem a saját bőrüket viszik vásárra.

Kérjék számon a választott képviselőiken, hogyan szavaznak és miért. Ezen kívül fejezzük ki a nemtetszésüket az LMBTQ ellenes propagandával szemben, és támogassunk önkéntes munkával vagy anyagilag olyan szervezeteket, amelyek a jogegyenlőséget mozdítják előre.