Drakulával nyerne választást a román szélsőjobb
AUR, Vlad Tepes, Drakula
Veress Csongor Balázs

Nyitókép: Daniel Mihailescu/AFP

 

Botrányosra sikeredett a Románok Egyesüléséért Szövetség kampánynyitó rendezvénye Târgoviștében. Az európai parlamenti választásokra készülve az AUR április első hétvégéjén mutatta be a jelöltjeit. Ám a rendezvényen egy 30 perces performansz borzolta a kedélyeket,

ahol megelevenedett Vlad Țepeș román fejedelem személye,

aki törököt vert a színpadon.

A darabban Karóba Húzó Vlad AUR-osokra jellemző, de a Trónok harcát megszégyenítő beszédet mondott: „Én viszem tovább az esküt, amit még apám tett a Sárkány Rendjének, hogy megvédi a kereszténységet. De addig is meg kell változtatnom az országomat. Örömöt kell szereznem a népemnek, és meg kell tanítanom nekik, hogy kik is ők valójában (…) Én vagyok az, aki azért jött, hogy megmentse a nemzetemet, hogy jólétet hozzon.” 

Ezután főhősünk törököt vert, egy kék ruhás hölggyel kokettált, majd George Simion pártelnökkel fényképezkedett. Végül is, minden jó, ha a vége jó.

Megkérdeztük Pászkán Zsoltot, a Magyar Külügyi Intézet külső szakértőjét, hogy mit gondol a hétvégén történtekről. Szerinte a történelmi alakokkal való visszaélés a kampányokban nem szokatlan az 1989. utáni romániai politikai életben, bár nem is nevezhető általánosnak.

Egyelőre kizárólag a „románkodó” szervezetek használták, használják ezt a módszert

egyfajta „partidrogként”, amitől azt remélik, hogy a választókat elbódítva elfedi ideológiai ürességüket, és imázstranszferrel biztosítják számukra a választási sikert.

És ennek gyökere a Ceauşescu-rendszerben állami ideológiai szintre emelt vulgártörténészkedés, melynek hatásai az oktatás és a szigorúan ellenőrzés alatt tartott tömegtájékoztatási eszközök (média, filmgyártás, művészeti alkotások, könyvkiadás, szórakoztatóipar stb.) révén a mai napig tartó következményekkel torzították el a múlttal kapcsolatos képzeteket.

A Ceauşescu-rendszer utolsó évtizedében mániákus szintre süllyedt személyi kultusz aktívan használt fel a diktátor (és részben a neje) személyének fényezésére egyes, a hivatalos „történetírás” által a rossz vagy kevésbé előnyös valódi tulajdonságaitól előzetesen gondosan megtisztított történelmi személyiségeket, de akkoriban elsősorban a dák Boirebisztasz (Burebista), illetve Dekebalosz (Decebal), illetve III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare) moldvai fejedelem voltak „divatban”. Ennek egyik szemléletes példája az az 1983-ban készült festmény,

melyen a róla készült festményből kinyúló III. István fejedelem koccint a születésnapját ünneplő (pontosabban ünnepeltető!) Nicolae és Elena Ceauşescuval.

A híres fejedelem és a hírhedt diktátorpáros
Forrás: Facebook

Ezért aztán nem véletlen, hogy a Ceauşescu-rendszer bukása után az új, immár többpárti politikai környezetben is akadtak olyanok, akik pazarlásnak érezték hagyni kárba veszni ezt a történelmi „örökséget”. Különösen akkor, ha ők maguk is aktívan közreműködtek ezen örökség létrehozásában. Mint például az agresszív románizmust már a diktatúrában is poposító, több tízezer fiatalt vonzó nemzeti-kommunista „Woodstockokon” hirdető Corneliu Vadim Tudor, aki már 1989 előtt még a diktátorhoz címzett egyik, a kritikusait feljelentő levelében is felhasználta – többek között – III. (Karóba húzó) Vlad havasalföldi fejedelem személyét.

És ez a motívum aztán visszaköszön úgy az ő személyes, immár a Nagy-Románia Párt (PRM) elnökeként folytatott kommunikációjában (az 1996-os választási kampányban, kiegészülve egy másik diktátor, Ion Antonescu kultuszával); mint ahogy pártja későbbi kampányaiban is (a PRM Temes megyei plakátjain egyszerre szerepelt Karóba húzó Vlad, Nagy István és a szintén ikonikussá hamisított II. Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) fejedelem is).

Románok Egyesüléséért Szövetség kampányitó esemény. Fotó: Daniel Mihalescu/AFP

Karóbahúzó Vlad szélsőséges „igazságtétellé” torzított kegyetlensége ilyen idomítási folyamat következményként válhatott – legalábbis a felhasználók reményeiben – politikai üzenethordozóvá a Ceauşescu-rendszert és az 1989 utáni átmenetet gazdaságilag, társadalmilag és egyénileg egyaránt megszenvedő polgárok egy része számára. Egyfajta virtuális bosszú lehetőségét érezhették abban, ha – legalább plakátokon – viszontláthatják a több évtizedes „idomítás” keretében a tolvajokat (is) karóba húzó hajdani fejedelem arcmását.

És ez a fajta imázstranszfer nem is volt teljes sikertelen, hiszen a PRM majdnem két évtizedig meghatározója volt a romániai politikai életnek, Corneliu Vadim Tudor pedig a 2000-es elnökválasztáson bekerült a kétszereplős második fordulóba is! És ez a lendület még kitartott 2004-ben is, amikor Traian Băsescu (szintén a diktatúra haszonélvezője)

„karótengert” ígért a választás másnapjára

a kormány székháza előtti térre. És az, hogy Traian Băsescu elnök aztán a George Maior, Florian Coldea által vezetett Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Laura Codruţa Kövesi által irányított ügyészségek (DNA, Főügyészség), nem kevés tengerentúli és eurokrata támogatással, és hosszú ideig a román társadalom jelentős részének elégedett tapsa és örömujjongása közepette gyakorlatilag a legaljasabb eszközöktől sem tartóztatta meg magát, hogy leszámoljon a politikai, gazdasági ellenfelekkel (ezt a fajta társadalmi vakságot éppen az a Karóba húzó Vlad által is megtestesített kondicionálás is okozta, hogy „igazság érdekében bármilyen kegyetlenség indokolt”)!

A sors fintora, hogy a külföldi támogatás miatt önállósodott SRI-DNA páros nemcsak Băsescuval és az embereivel számolt le, de 2010-ben már éppen Băsescu ellen használták fel a saját agitációs jelmondatát a korrupcióval és a kormányzással elégedetlen tüntetők.

Karóbahúzó Vlad szimbólumát egy rövid szünet után az összeférhetetlensége (és nem a sovén magyarellenessége) miatt a Szociáldemokrata Pártból kiutált Bogdan Diaconu próbálta meg újrahasznosítani, előbb magához vonzva (beolvasztva) a szélsőségesen antikapitalista Mihai Giurgea Karóbahúzó Vlad Brigádját (Brigada Vlad Ţepeş) majd 2015-ben létrehozva a saját szervezetét, az Egyesült Románia Pártot (Partidul România Unită) melynek irredenta (a mai Moldovát is tartalmazó) jelképét a havasalföldi fejedelem arcmása uralja. De ez a szervezet már annak ellenére sem volt képes megismételni elődjei sikerét, hogy egy 2016-os felmérés szerint, még a közvélemény-kutatásban – állítólag! – válaszoló magyarok is Karóba húzó Vladra szavazott volna a belőle, valamint a III. Istvánból és II. Mihályból álló román képzeletbeli triumvirátusból! A PRU még 3 százalékot sem ért el a 2016-os parlamenti választáson és 2019-ben már fel is oszlott.

Ezt az eléggé megpimpósodott csorbalevest akarja most újra felmelegíteni a Románok Egyesüléséért Szövetség

(AUR) is, amely a nevén és az irredenta pártjelvényén (igaz, sokkal sunyibb módon, EU-s csillagok mögé rejtve hirdetve Moldova bekebelezését!) kívül a Vlad-kultuszt is lenyúlná a nem túl dicső elődöktől, különösen a PRU-tól.

Fontos megjegyezni, hogy az összes próbálkozás közül ez volt – eddig! – a PRU próbálkozása volt az egyetlen, amikor egy bármire is esélytelen szereplő (vagy szervezet) igyekezett ezzel a módszerrel biztosítani a politikai túlélését, az összes többi esetben ugyanazt a „legitimációs” elvárást láthattuk megnyilvánulni, mint a Ceauşescu-rendszer esetében.

És mivel sem a román „történelemoktatás”, de a tömegtájékoztatás többi eszköze esetében sem tapasztalhatunk valódi, tartós, módszeres és következetes elmozdulást a mítoszalapú nemzettudat teljesítményalapú nemzettudat felé, az AUR esetleges – egyelőre csak többé vagy kevésbé megbízható felmérések által mutatott – viszonylagos sikeressége a 2024-es szuperválasztási évben azzal a következménnyel járhat, hogy ez a fajta mitizált és sajnos akár a legdurvább visszaéléseket is legitimálni képes történelmi személyiségek mögé bújás tartósan jelen lesz a román politikai életben.

EZT IS AJÁNLJUK A TÉMÁBAN