A szegény lány prostituálásával fizettetett meg. A szomorú eseménysort a hétvégi buszjárat hiánya idézte elő

A Magyar Hang újságírója, Tompos Ádám két borsodi falu, valamint Nyíregyháza Polyákbokor és Tiszavasvári Bűdi városrészének lakói történetén keresztül mutatja be a magyar vidéken tengődők társadalmi kiszolgáltatottságának mértékét.

Még drágább az egészség hazánk árválkodó vidékein, ahonnan szépen-lassan kivonul a civilizáció. Milyen esélye van Észak-Magyarország eldugott, tömegközlekedéstől távoli településein élő, rossz anyagi helyzetű embereknek, ha el szeretnék intézni ügyes-bajos mindennapi ügyeiket, netalántán megbetegednek? A környéken kevés az orvosi rendelő, a kórház és a patika is elég messze található. Ilyenkor kerül a képbe a „feketefuvar”, amely saját autó híján az egyetlen hatékonyan módja annak, hogy eljussanak A-ból B-pontba az elmaradott, elfeledett vidékeken.

Az első, igazán megdöbbentő történetet 2010 környékéről elevenítette fel az újságíró. Kibontakozik előttünk a valódi, modern kori adósrabszolgaság.

A borsodi falu uzsorás bűnözője használta ki a szerencsétlen rászorulókat. A hétvégén lázas betegen szenvedő lány számára kiváltott lázcsillapító árát kamatostul kérte meg a „segítőkész” uzsorás. Amit aztán a szegény lány prostituálásával fizettetett meg. A szomorú eseménysort a hétvégi buszjárat hiánya idézte elő.

Nyíregyháza magára maradt külterületén sincs ingyen egy „szívességi fuvar” manapság, ha éppen nem jár arra busz, miközben a helyiek általában amúgy is szerény jövedelemből élnek. Ráadásul elfogynak lassacskán a környékbeli patikák, így egyre távolabb lesz lehetőségük kiváltani az életmentő gyógyszereiket.

Tiszavasvári egy kieső városrészében is hasonló szituációba botlunk. Nem tagadhatjuk, hogy legalább a feketefuvarok terén látványos a fejlődés. Az autó errefelé olykor egyet jelent a nem hivatalos taxi szolgáltatással, vagy betegszállítóval a kórház nélküli városban. Sokan ki is használják a lehetőséget és részben, vagy teljes egészében ebből tartják el a családjukat.

Végül Tompos ismét egy borsodi település komor valóságáról lebbenti fel a fátylat. A körülmények elszomorítóan tipikusak. Azok a szerencsések, akiknek még volna autója sokszor már üzemanyagra sem telik.

Ha porzik a tank, nincs más hátra, mint elsétálni az akár több kilométerre található benzinkúthoz és megtölteni a magával vitt kólásüveget, mert többre már nem futja.

A helyiek örülhetnek, ha két háziorvosi körzetből egyben akad egy idős és túlterhelt háziorvos. A városi egészségfejlesztési iroda munkatársainak pedig a kéretlen jótanácsok adása helyett a szegénységgel kell megbirkózniuk. Bejárati ajtó és ágy beszerzésével, a betegutak megszervezésével fejlesztik a leszakadó családok egészségét. Errefelé a nyugati életszínvonal, gondolkodásmód csupán mendemonda. A parttalan tengődőkön egy szolidárisabbá váló, összefogó magyar társadalom többet segíthetne.