DIÓSGYŐRI VÁR. Irreális várakozás a sokak által vágyott visszabontás elvégzése. Ezek mennek
DIÓSGYŐRI VÁR MÁSKÉPPEN ?
Lassan elkészül az ország egyik legismertebb várának rekonstrukciója.
A kibontakozó végeredmény látványa erősen megosztja a szakmát, de a tájékozott közvéleményt még inkább.
A szakma elsősorban azt vitatja, szabad-e egy valószínűleg soha nem volt állapotot építeni és láttatni, a látogatók jelentős része pedig a generációkon át megszokott , a sziklás dombon álló romos, de büszke tornyos , szerethető összkép „befalazását” kéri számon.
Bár a történelem során volt már példa arra, hogy elhibázott építéseket drasztikusan korrigáltak (pl. Pécs Zezej professzor által tervezett toronyház pár évtizednyi működés után lebontásra került), a Diósgyőri Vár amúgy is „nyögvenyelősen” elkészített munkálatai esetén irreális várakozás a sokak által vágyott visszabontás elvégzése.
Eltöprengtem , hogyan lehetne feloldani ezt az antagonisztikusnak látszó ellentmondást. A legkomolyabb feszültséget a sziklás domb „befalazása” és falanszter szerű új épülettömegek megjelenése okozza.
Ráadásul ezek az agresszív , tagolatlan hatású felületek az „eredeti” falazatok textúrájától jelentősen eltérő , idegenül ható kőlap burkolatokkal rendelkeznek.
Építész és régész szakemberek, művészettörténészek …pedig olyan kérdéseket feszegetnek , vajon miért pont ez a „kompozíció” lett kiválasztva az ismert (vagy erősen valószínűsíthető) , jól körülhatárolható , előző korokat tükröző , más-más képet mutató (más-más karakterű) vár együtteseivel szemben az „eredeti” interpretálásaként ?
Fölvázoltam egy építészeti koncepciót, amely a két megközelítés és felfogás „kibékítésére” törekszik, tudomásul véve a realitásokat és a már megépült új épülettömegeket . Az újonnan épült , körbefutó magas várfal monotonitását a léptékhez igazodó méretű és ritmusú relief-szerű együttessel oldanám fel. A falburkolat kőanyagával megegyező színű domborművek a különböző koroknak megfelelő állapotában ábrázolnák a várat , a meglévő szakirodalom és a rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján . A téglány mezőkben elhelyezett kompozíciók didaktikusan követnék egymást , bemutatva a korabeli állapotot, a fejlődés menetét. Önálló attrakcióvá válhatna, egy kültéri „kiállítás” formájában a várfal erre alkalmas felületein körben elhelyezve. Az egyes „stációk” egyéb ismeretterjesztő szövegekkel is kiegészülhetnének. A száraz várárokban körbesétálva szemlélhetnénk meg a teljes sorozatot , ha pedig később vízzel lenne feltöltve, akkor természetesen csónakon :)…
A reliefek plasztikussága a fény-árnyék folyamatos változásának köszönhetően minden év- és napszakban újabb és újabb vizuális élményt nyújtana.
Sötétedéskor pedig diszkrét , de rafináltan megkomponált, rejtett világítás biztosítana különleges megjelenést az együttes számára.
/a koncepció megvalósítására vonatkozó szerzői jogaimat fenntartom !/
Miskolc, 2024.02.21. Taba Benő építész vezető tervező