Miskolci önkormányzati képviselő vagyok, a miskolciak akaratából és bizalmából, most mégis az ötödik helyen állok pártom uniós parlamenti jelöltlistáján. Hogy miért Mert kötelességem a városomat, az otthonomat, Miskolcot képviselni nemcsak itt, hanem mindig mindenhol, az Európai Unióban is. Hogy a város egyszer végre közvetlenül juthasson uniós forrásokhoz anélkül, hogy azt útközben eltüntetnék Mészáros Lőrinc és társai.

Mert annak ellenére, hogy a kormánypártok mindent megtesznek azért, hogy ellehetetlenítsék az önkormányzatok munkáját, Miskolc még így is sikeres, számos fejlesztést zárhatunk az év végén, és minden nehézség ellenére most újra vannak ünnepi fények és adventi programok.

Ebben sok munka van, sok küzdelem, és én, ha lehetőségem lesz rá, ugyanilyen erővel fogok küzdeni azért is, hogy a Miskolcnak szánt állami és uniós források sorsáról itt, és az itteni fejlesztésekről továbbra is itt, helyben dönthessenek, és hogy a miskolciak közvetlenül, valóban hozzá is jussanak az uniós forrásokhoz.

Én nem hagyom itt a városomat, hanem élve egy kínálkozó lehetőséggel, el akarom vinni Miskolc hírét az Unióba, hogy nemzetközi elismerést harcoljak ki egy olyan városnak és egy olyan régiónak, amely számtalan szociális problémával küzd, és amelynek éppen ezért van szüksége érdekképviseletre és baloldali politikára. Harmadik világbeli munkások helyett a magyar fiatalokat kell támogatni, az oktatási rendszert és egészségügyet fejleszteni. Valódi európai értékekre, amelyek az egyenlőségről szólnak, és nem azokról, akik „egyenlőbbek”.

Én ezért dolgozom, mert épp elég ideje terheli már az átlagemberekre az Orbán-kormány a brutális adókat, elég ideje nyögjük már a rekordinfláció, az elszálló élelmiszer- és energiaárak terheit azért, hogy egy szűk réteg, egy haveri kör, egy ismét kiépülő földesúri, feudális rendszer haszonélvezőit eltartsuk.

Ezt nem szabad, ezt nem lehet hagyni! Mert igazságosabb rendszerre van szükség, amely szolidáris, gondoskodó és lehetőséget biztosít!