Mező István karikatúrája
A politika távolmaradásának köszönhetően példaértékű kulturális városfejlesztés marad az utókorra a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 program lezárása után.
Nincs vezérprojekt, híres külföldi építész csilivili, ám funkciótlan épülete, és főleg nincs botrány, ellopott milliárdok, félbemaradt építkezések, haszontalan beruházások, veszekedő helyiek. Talán ezért is nem figyelt fel a sajtó az utóbbi évek legnagyobb szabású és legátgondoltabb kulturális városfejlesztésére, ami a tavaly zárult Európa Kulturális Fővárosa programnak köszönhetően valósult meg az egész régióra kiterjedő rendezvénysorozat központjában, Veszprémben.
Sikeresen kerülték el a 2010-es pécsi EKF szervezői által elkövetett hibákat; a többtucatnyi kisebb-nagyobb projekt szinte mindegyike barnamezős beruházás, és a felújítások nem álltak meg a kerítésnél, igyekeztek az egyébként sem rossz elhelyezkedésű ingatlanokat be- vagy visszaintegrálni a város működésébe. Ráadásul csupán néhány építkezés befejezése nyúlik át idénre.
A legnagyobb – több mint 11 milliárdos – beruházás a csaknem harminc éve üresen álló, romos, részben leégett egykori lelencház, majd gyermekkórház százéves épületének rehabilitációja. A régi főépület műemléki felújítást kapott, Anthony Gall építész egy aulával is megtoldotta.
A szocializmus idején épült mosodát is megmentették, de külső betonpaneljeiből csak a tartóelemeket hagyták meg, a többit üvegre cserélték – senki nem gondolná, hogy az elegáns kortárs épület alapja egy bumfordi betonkocka volt. Az ActiCitynek elnevezett mozgásközpont két épületét híddal kötötték össze. Működik itt falmászóközpont, az egykori kórtermek helyén balett-, torna- és tánctermek sorakoznak, amelyekben kortárs tánc, balett, zumba, jóga, néptánc, pilates mellett még az idősebbeknek is tartanak táncórákat.
„Nonprofit és üzleti alapon működő vállalkozásokat egyaránt befogadunk, feltéve, hogy találunk még helyet a naptárban” – mondja Bélafi László ügyvezető. Az általa kidolgozott működési modell szerint az időszakos és állandó bérlőknek, köztük az étteremnek, illetve a multifunkcionális rendezvénytérnek köszönhetően az ActiCity szinte eltartja magát, így viszont olyan foglalkozások is megjelenhetnek benne, amelyek egy üzleti alapon működő konditeremben nem.
A falmászók edzőterme
Lakos Gábor
A munkatársak közül alig valaki van állásban, minden tevékenységet kiszerveztek, csak akkor és annyit vesznek igénybe, amennyire épp szükség van. Az épületgépész mérnök Bélafinak van már gyakorlata ingatlanüzemeltetésben – álma, hogy a város összes közintézményét egyetlen energiaelosztó program vezérelje, „jó energiamenedzsmenttel a költségek harmada is megspórolható”. A kulturális intézmények vezetéséhez is konyít, hiszen a saját tőkéjéből vette meg csaknem 20 éve a lepusztult Séd mozit, amelyben zenei központot hozott létre.
| A pécsi préda |
| Civil siker helyett politikai kudarc, fenntarthatatlan projektek – ezzel a szomorú mérleggel zárult a Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010-es programsorozat, amely az állatorvosi ló eseteként vonult be az EKF-ek történetébe. Pedig minden annyira ígéretesen indult. A kultúra intézményeinek sűrűsége és pénzügyi ereje révén monopolhelyzetben lévő fővárossal szemben jelentős hátránnyal induló Pécs előnyt kovácsolhatna abból, hogy az évszázadok során olyan kulturális cserék helyszíne volt, amelyek a Balkánt a Nyugattól elválasztó határvidék központjának jelölték ki a várost – ebből kiindulva helyi értelmiségiek egy csoportja magas színvonalú pályázatot készített az EKF cím (és a vele járó uniós támogatás) elnyerésére. Az alulról indult kezdeményezést azonban a pályázat megnyerése után kisajátította a politika. A civileket kiszorították az előkészületekből, amelyek irányítását – nem kis részben fővárosi – szakemberek és az akkor kormányon lévő MSZP politikusai vették kézbe, nem függetlenül attól, hogy egy vidéki nagyváros számára addig elképzelhetetlenül sok pénz, több mint 31 milliárd forint szakadt a baranyai megyeszékhelyen élők nyakába. Az új szervezők az úgynevezett kulcsprojektekre (tudásközpont, koncertközpont, Zsolnay Kulturális Negyed) koncentrálva felülírták a korábban kidolgozott városrehabilitációs terveket. A gigaberuházások nagy része azonban csak a kulturális évad közepére készült el, a legfőbb attrakció, a Zsolnay Kulturális Negyed teljes felújítása pedig még később: az EKF lezárását követő évben fejeződött be.
Az új létesítmények fenntartásának terheivel sem jól kalkuláltak, így a város számára az EKF a következő évtizedben a remélt fellendülés helyett eladósodást hozott. Mivel a helybeliek úgy érezték, a pécsi EKF nem is igazán róluk és nekik szól, az a remény is odalett, hogy a hagyományos ipari munkahelyek elvesztése, az elvándorlás, az épített környezet romlása miatti pesszimista hangulat a múlté lesz. A város lakossága a 2010-es években több mint tízezer fővel csökkent (a folyamat, bár lassult, azóta is tart; jelenleg 141 ezren élnek a megyeszékhelyen). „Az alapvető mutatókat – foglalkoztatottak, vállalkozások száma, ipari termelés – tekintve kijelenthető, hogy az EKF-év nem hozott áttörést. A megvalósított beruházások, illetve programok – noha pozitív hatást gyakoroltak a város gazdasági életére – csak az évtized elején-közepén mért szinthez való visszatérést tették lehetővé” – olvasható egy, az EKF tapasztalatairól 2011-ben készült tanulmánykötetben. A katalizátorhatás az ezt követő években is csak mérsékelten jelentkezett. Ami fejlődés 2010 után történt, az leginkább a más települések számára is elérhető uniós támogatásoknak köszönhető. A KSH adatai szerint mindez arra volt elég, hogy a hajdani kincses Baranya az egy főre jutó GDP alapján a megyék rangsorában megkapaszkodjon a középmezőnyben, de a látványos előrelépéshez kevésnek bizonyult. Némi vigaszt az jelenthet, hogy a korábban inkább csak a dzsámijával és a Vasarely Múzeummal büszkélkedő Pécs tartósan felkerült a hazai kulturális térképre: kínálat tekintetében e téren az egyik legfontosabb vidéki magyar városnak számít. (Dobszay János) |
A forprofit láb – étterem, kávézó, konferenciatermek – részben eltartja a kulturális programokat. A Hangvillának elnevezett központot ma is Bélafi vezeti, de időközben visszakerült a város tulajdonába: „Egy ilyen intézménynek köztulajdonban van a helye, meg hát mit is kezdenének majd a gyermekeim egy hangversenyteremmel?”
Az ActiCity környezete is megújult, a szabadtéri színpad mögötti, frissen parkosított terület nemrég még a Pannon Egyetem épületének rendetlen hátsó udvara volt. A változáshoz talán Navracsics Tibor korábbi kormánybiztos elejtett mondata is kellett – „a barakkoknak mennie kell” –, mindenesetre az egyetem készségesen felszámolta a rendetlenséget, és összenyitották a két ingatlant. A telekhatárra ma már csak a térburkolat eltérő színe utal.
Felújították, és cserébe mindenki számára megnyitották az egyetem itteni sportpályáit is, a korábban kissé szlömös Erzsébet sétányt határoló kerítések jó része is eltűnt. A terület új utcabútorokat és közvilágítást kapott, és ami a legfontosabb: már nem egy sivár parkolóba fut bele, hanem hangulatos rendezvénytérbe, Veszprém új kulturális negyedének központjába. Hiszen a szintén felújított, Medgyaszay István tervezte Laczkó Dezső Múzeumtól nem messze van a Hangvilla és a veszprémi Petőfi Színház is. Még várat magára az új kulturális negyedet kettészelő utca forgalomcsillapítása.
A Hangvilla épülete
Lakos Gábor
A múzeummal szembeni, korábban szintén elhanyagolt Szent Miklós-szegi Kálvária-dombot is rendezték, új lépcsők és rámpák segítségével több pontról körbejárható, így ez is része lett az új városi térnek. De szervesen hozzátartozik a középkori templom romjait őrző dombocskába simuló új kávézó is. Tima Zoltán épülete olyan szelíden követi a domb természetes vonalát, támfalrendszerét, hogy üveg-beton-fém felületének dacára olyan, mintha annak a része lett volna.
Klasszikus rozsdazóna volt a főutca és a Balaton Pláza közé ékelődő egykori Balaton Bútorgyár telke. A város megvásárolta és kitisztította a területet: a most a HelloWood installációja által uralt Gyárkert nyáron koncerteknek adott otthont, jelenleg korcsolya- és hófánkpálya üzemel itt. Egyelőre nincs döntés a frekventált terület jövőjéről. Néhányan bizonyára szívesen építenének oda lakóparkot, de a veszprémiek annyira megszerették, hogy nehéz döntés volna elvenni tőlük. Ha – mint remélhető – végül közparkként megújul, azzal a főutca is meghosszabbodna.
Nem tett rosszat a veszprémi EKF-nek az áremelkedés sem. A fő projekt ugyanis az évi százezer látogatóra tervezett, CODE nevű digitális élményközpont zöldmezős beruházása lett volna. Ám túlságosan drága ajánlatok érkeztek, így szerényebb, de fenntarthatóbb módon valósul meg a híres festményeket megelevenítő virtuális múzeum. A projektnek az ötven éve megnyílt egykori Dimitrov Művelődési Ház elhagyott épülete ad otthont, a beruházás még javában zajlik. A sokszögek játékát kihasználó épület megérdemelte, hogy új esélyt kapjon. Igyekeznek is minél többet megmenteni eredeti formájából; minapi ottjártunkkor került vissza a ház homlokzatára Marosán László fém térplasztikája.
A CODE Digitális Élményközpont
Lakos Gábor
A ház hátsó traktusában már megnyílt a Hangár nevű könnyűzenei központ, ami tanulási, gyakorlási, fellépési lehetőséget nyújt a város fiatalabb és idősebb, amatőr és profi zenészeinek. Miközben az építkezéseket lebonyolítói Veszprém 2030 Műszaki Infrastruktúra-fejlesztő Kft. vezetőjével, Lamos Péterrel a vár felé sétálunk, betérünk néhány olyan belvárosi üzletbe is, amelyek támogatást kaptak portáljuk megújításához, és amelyek cserébe szolgáltatásaik bővítésével gazdagítják a várost.
Veszprém fő turisztikai központja persze ezután is a vár marad. De ott az érsekség az úr, hiszen az épületek zöme a katolikus egyház birtokában van. Az érsekség hivatalosan nem csatlakozott az EKF-hez, de 51 milliárdos állami támogatásból felújítják a várbeli épületeiket, illetve – sok vitával kísérten – a bazilikát is. Továbbra is a városé azonban a Tűztorony és környezete, a Simoga-ház, mely az itt működött Várkert vendéglő bezárása után elhagyottan állt. Most a XVIII. századi istállóban kávézó és közösségi tér nyílt, a Foton Audiovizuális Centrum, ahol koncerteket, előadásokat, kiállításokat lehet tartani.
Az egykori vendéglő különálló vizesblokkjára húztak egy újabb szintet, ami mozitermet rejt, eddig ugyanis nem volt művészmozija Veszprémnek. A kortárs beavatkozás illeszkedik az udvarban lévő Tűztoronyhoz, amelynek a felújítása egyelőre hátravan. Már megújult viszont a gyilokjáró és a függőkert.
Szobrok a megnyitás előtt álló várbörtönmúzeumban.
Lakos Gábor
A várhegyen álló törvényszéki épület nemrég még börtönként működő pincéjében – ahol Sobri Jóska, majd később Mindszenty József is raboskodott – múzeum lesz. Ez a fejlesztés kissé megcsúszott, de a tavaszra megnyílik a börtönmúzeum. Mivel a törvényszéken keresztül bajos lenne a megközelítése, új bejáratot is kapott: a várfalra támaszkodó lifttel lehet majd feljutni, amely a Jókai utcában álló, diákhostelnek felújított klasszicista Ruttner-házból indul. „Amikor diákkorunkban ezen az úton kellett este hazajönni, a szüleink tanácsára inkább taxiba szálltunk” – érzékelteti Lamos Péter, hogy milyen rossz hírű környék volt ez néhány évtizede.
A projekt egyetlen hiányossága, hogy a zsákutcában végződő várnak nem sikerült új megközelítést adni. Lázár János ugyanis a tervtanácson elkaszálta a püspöki palota felőli lift tervét, mondván: nem méltó a királynék városához. Egyetlen remény, hogy a várbörtön liftjét egyszer meghosszabbítják majd a vársétányig.
Kapcsolt képünkön az ActiCity Tánc és Mozgásművészeti Központ
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!