Miskolc köszöni – Vereséknek

Sok-sok éven át éltem Skóciától Gibraltátig, Torinótól Göteborgig, Salzburgtól Stuttgartig, Amszterdamtól Sevillaig Európa számos városában, ezért a Mariahilferes, Gorenjés, anyóst Nickledorfban a padra kiültetőkkel szemben egész pontos ismereteim vannak Európáról, méghozzá nem is csak egy cseppről.

Fotó: Karácsonyi üdvözlet

Másrészt pedig szerencsésnek mondhatom magam, mert a lehető legbelebb belvárosi, Európa téri otthonomból kiindulva pár percnyi séta elegendő, hogy megtekintsem, mit raktak a polgármester és al-jai, valamint hűséges és hiteles tudósítójuk – aki egy csepp Európát vízionált a főutcára – a karácsonyfám alá.

A „kalandok” már az épületen belül elkezdődnek, alattunk a penészbarlang, alias mélygarázs, amelynek „elkövetői” ma is ott lebzselnek polgármesterünk közelében, akit nem igazán zavar, hogy az elfuserált tér csapadékvizet hová máshová, mint a mi garázsainkba vezette a közreműködők által figyelmen kívül hagyott gravitációs törvény.

Tessék mondani, mennyire kell dilettánsnak lenni, hogy valaki a csapadékvizet a dilatációs hézagra vezesse?

Sajnos Miskolcnak nem adatott meg egy olyan újságíró család, amely felül tudna emelkedni személyes érintettségén és érdekein, és képes lenne felgöngyölíteni egy ilyen Pulitzer díjat érdemlő ügyet.

A házunk 2008. óta, azaz tizenhatodik éve ázik, és állapota közeledik egy Miamiban volt egykori társasházéhoz, amely a vasbetonban bekövetkezett korrózió miatt 2021-ben megadta magát, és összeomlott. Az ügyről beszámoló újság Pulitzer díjas lett, ami nem túl nagy vigasz a közel 100 főnek, akik életüket vesztették.

https://www.miamiherald.com/news/local/community/miami-dade/article261254802.html

A mi polgármesterünket ez nagyjából annyira izgatja, mint pockot a tarlótűz, na de az építészethez sem ért „kevesebbet”, mint bármi máshoz, közlekedéshez, városüzemeltetéshez, cseppnyi Európához.

Pedig a feltételezhető vétkes már külön pénzalapot különített el erre a célra, de ismét győzött Miskolc örökös , verhetetlen bajnoka, az impotencia.

Ha a mi kettéfűrészelt óriásunk, a Széchenyi-Földes díjas, gügyéket felkaroló igazgatónk képes lenne közelről tanulmányozni az építészet ellen elkövetett merényletet, akkor felmérhetné, mekkora csapás a valódi építészetre, amikor valaki a gépkocsi beállókhoz igazítja a lakásokat, azaz a duplagarázs 5 méteres minimális szélességébe egy-két 5 méter széles szobát, esetleg az egyik helyett két 2,5 méter széles, 5-6 méter hosszú cső hálószobát képes betervezni. És aki nem tudja, hogy a garázsokba gépészet is kell, és hogy a szellőző csövek padlón vezetése nem szerencsés, azaz a mennyezetnek kell olyan magasan lennie, hogy elférjenek a füstelvezető és tűzoltó szerelvények. Persze senki nem lehet tökéletes, na de akkor nem kell felvállalni olyat, amitől Ybl Miklós forogna a sírjában. Most látom, mennyire elszaladt a terjedelem, és még a kapun sem jutottam ki, na akkor arról majd egy másik alkalommal írok.