Dunaújváros teljes lakossága 42 ezer fő, ezzel a 22. legnagyobb város Magyarországon. Egy év alatt (2022 szeptember és 2023 augusztus között) ennyivel csökkent a magyarok száma a KSH szerint.
A statisztikai hivatal gyorsjelentése alapján ezalatt az egy év alatt 129 485-en haltak meg, 15 988-cal, 11 százalékkal kevesebben a megelőző 12 havinál. Ami kedvező folyamat.
Ugyanakkor a megszületett gyerekek száma is tovább csökkent. 2022 szeptember és 2023 augusztus között 87 410 gyermek született, 3293-mal, 3,6 százalékkal kevesebb a megelőző 12 havinál.
A kettő különbségéből jön ki a 42 075 fős népességfogyás (amiben nincs benne a bevándorlás és az elvándorlás).
Egy fontos demográfiai mutató a teljes termékenységi arányszám. Ha ennek egy nőre becsült értéke 2,1, akkor az ország népességszáma fenntartható. Idén január és augusztus között ez az arányszám 1,52 volt, miközben 2021-ben még 1,59 volt.
Tovább csökkent a házasságok száma. Tavaly szeptember és idén augusztus között 51 535 pár kötött házasságot, 15 479-cel, 23 százalékkal kevesebb a megelőző 12 havinál.
A magyarok száma jóval nagyobb létszámmal csökkent mint 42 ezer. Ez a teljes lakosságra vonatkozik.
Nyugi van! Majd szólunk isiászos bácsinak és Dunapentele felvirágzik.😁😂🤣😀
„A luxemburgi gazdaságot évtizedekig az acélipar határozta meg. Az iparág nemzetközi hanyatlásával a bankrendszer fokozatosan átvette a főszerepet, Luxemburg adóparadicsomnak számít Európában, mert a megtakarítások után nem kell adót fizetniük a betéteseknek. Az Unió ezért már többször felszólította Luxemburgot, hogy banktörvényét illessze az európai jogszabályokhoz. Egy közelmúltban kötött kompromisszum értelmében hét éven belül meg kell adóztatni a betéteket, és az EU szeretné elérni, hogy addig forrásadót vessenek ki a pénzüket ide menekítő külföldiekre.
Luxemburg aktív résztvevője annak a szövetségnek, ami az EU kisebb államait tömöríti, és céljuk a nagyok túlzott befolyásának megakadályozása. Luxemburg a tagállamok kisebbik részével karöltve sikeresen megakadályozta, hogy amerikai nyomásra engedélyezzék génkezelt termékek európai piacra engedését. Luxemburg ebben a kérdésben a zéró-tolerancia legkitartóbb híve.
Luxemburg alkotmányos monarchia, az ország élén Henri nagyherceg áll, akinek javára 2000-ben mondott le édesapja a trónról. A luxemburgi parlamentnek 60 tagja van, a képviselőket 5 évente választják. A miniszterelnök 1995 óta Jean-Claude Juncker…”
Teljesen megérdemelt, abszolút elkerülhetetlen sorsa a magyaroknak, hogy elfogynak, és nyomtalanul eltűnnek erről a bolygóról. Egy taníthatatlan, fejlődésre képtelen, mindenkit és saját magát is engesztelhetetlenül gyűlölő, maximálisan rosszindulatú nép ez, a szokásos kb 10% kivétellel, amelyik magányos, halálra rémült itthon, és boldog meg nyugodt külföldön. Ők szépen szétspriccelnek a világban, ahogy 250 éve folyamatosan teszik, a többi primitív, diktatúrapárti gyökér pedig belerohad a saját maga gyártotta élhetetlen mocsokba Magyarországon. Erről írtak a vándor költők 300 éve, erről írt Ady 140 éve, erről ír minden értelmes ember ma is. Nincs jövője, de jelene sem (láthatóan ugyebár) olyan népnek, amelyik azonnal lopni kezd, ha lehetősége nyílik, amelyik nem tiszteli magát, a környezetét, a nőket, a gyerekeket, a magántulajdont, amelyik képtelen hosszútávon tervezni és gondolkodni. Amelyik elüldözött magyar tudósok Nobel-díja és magyar olimpiai bajnokok sikerein romantikázik meg nosztalgiázik, akiket egyébként itthon szarba se vesznek, vagy egyenesen marhavagonokba pakolják őket.
Ez a nép nem tud együttműködni egymással, de más népekkel sem, ez a nép a 21. században is másodrendű, agyon gyötört, diszkriminált, kussoltatott polgárokként kezeli a nőket, akik számára nincs kórház, szülészet, orvos, rendelő, óvoda, jogegyenlőség, akiket ma is gond nélkül agyonverhet a férjük, és akik kevesebbet keresnek ugyanazért a munkáért – na NEKIK kellene eleget szülni. Hogy legyen több gyerek, akik pedig fogadják el, hogy egy 18. század hűbéri, rasszista, mélyszegény, gyűlöletkeltő diktatúrában fognak élni.
Ja és aki a magyarok érdekében ezekről a dolgokról megszólal, az pedig a magyargyűlölő szemét városi patkány, aki lenézi szegény vidéki átlagembert ahelyett, hogy hagyná, hogy havi 600 eurós költségvetés mellett egy alkoholista rabszolgaként élje a szaros életét, Európa egyik legalacsonyabb életszínvonalán, Európa egyik legalacsonyabb várható élettartamának végéig, a világ egyik legboldogtalanabb népeként.
Hát tessék, magyarok. Így akartatok élni mindig, hát így éltek. Megérdemlitek.
Tudjuk!
a „magyar” szó helyére beírod a „zsidó” szót. Ennyi.
„A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk. Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése után túrónak használhatjuk…
A magyar emlős. Egy magyar nem csinál nyarat. A magyar a sötét, ahová Európa ugrik. Ki tartson magyart? Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.
Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj,…”
megszólaltál, szaros életű trógermagyar?
anyádat baszod -e még , ahogy ez szokás nálatok, aprajafalva gennyes faszú alkoholistáinál
viszket a szifilisz?
„Kegyelmes Uram,
nagyon kérem, bocsásson meg nekem, hogy ujból levéllel merem zavarni. Kegyes emlékezetébe akarom hozni kérésemet, melylyel két ízben bátorkodtam volt Kegyelmes Uram előtt megjelenni. Azóta – két hónapja elmult már – Párisban élek s tanulok. E rövid idő alatt sok összeköttetést szereztem politikusok, írók és hírlapok körében. Ha emlékszik reá Kegyelmes Uram, azt voltam bátor kérni, hogy néhai Borostyáni Nándor öröke képen s jogcímén mint közoktatásügyi s esetleg mint sajtóügyi tudósító némi kis anyagi segítséget nyerjek párisi tanulmányaimhoz. Nem tudom lehetséges-e. Most megismétlem e kérésem, Kegyelmes Uram. Tenni és dolgozni akarnék e támogatás fejében. Igen nehéz viszonyok között tartom itt fönn magam s akármilyen kicsi segedelem nekem igen nagy és megmentő volna. Kegyelmes Uramnak, ki olyan kegyesen és szívesen fogadott volt, jóságába és kegyességébe ajánlva kérésem vagyok legalázatosabb tisztelője
Ady Endre
Páris 1904 márc. 30.
92. Rue de Levis.”
„Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egy pár pillanatra. Okát sem tudnám megmondani, miért – mondanivalóm nincs semmi, csak egyszerűen látni óhajtanám egy-két percig és menni tovább újból. Talán nyugodtabban mennék.
Egy nehéz operációra voltam itt, és pénteken elutazom. Az express Bécsben áll egy néhány percig, s ez a legközelebbi város oda, hol maga van, ha ugyan ott van, mivel ezt sem tudom biztosan, nem kérdeztem senkit erről, csak úgy szimatolom. Megtenné ezt a négy órás utat hogy Bécsben megláthassam, egyebet nem tudtam erre az én nagy kívánságomra kieszelni. Magánál ez nem jelentene mást, mint egy udvariassági gesztust minden következmény és utóhatás nélkül, nekem talán jót tenne vele, és minden maradna „sans lendemain” mindkettőnk részére. Ha tehát ezt megtehetné, úgy küldjön Bubi címére egy rövid táviratot egy szóval: „Jövök”. Akkor én pontosan megtáviratozom egy nappal elutazásom előtt az express pontos érkezését Bécsbe. Ha valami, bármely okból nem jöhetne, vagy nem akarna jönni, úgy kérem, ne táviratozzon, sem ne írjon semmit, úgy lesz a legjobb. Azt hiszem, látni fogja, hogy dacára mindennek, csak a gentlemanhez folyamodtam, és ezt érzem most is magában. E levelet kérem, ha jönne, adja át nekem a vonatnál – ha nem jöhetne, küldje be Bubi címére.
Hétfő.”
Ady nem volt az állomáson, nem is válaszolt. Léda soha többé nem mondta ki Ady nevét. De a sírfelirata egy Ady-vers:…”