Az előzmény

2023. szeptember 11-én megkezdték a miskolci Búza téri aluljáró lépcsőfelújítását. A felújítás már régen indokolt volt, a lépcsősorok állapota évről évre folyamatosan romlott, kifejezetten veszélyessé vált. A felújítás ténye tehát üdvözlendő.

A felújításhoz olyan technológiát választottak, ami az első szakaszban szükségessé tette a nyugati ág gyalogosforgalom előli teljes lezárását.

Megmértük és az alábbi vázlaton mutatjuk ennek gyalogosforgalmi következményét.

Mint látható, a gyalogosok számára a kerülőút déli irányban (az Ady-híd felé) kb. 290–300 méter, észak (a pláza) felé pedig kb. 570–580 méter útvonalhosszabbodást okozott. (Azért adtunk meg körülbelüli értékeket, mert a tényleges hossz nem minden esetben ugyanakkora, sok körülmény befolyásolhatja, pl. járdát elparkoló autó kikerülése, stb.)

A táblázatból kiolvasható, hogy még a rövidebb (Ady-hídi) kerülőút is jelentős többlettávolság és időveszteség, észak felé pedig akkora az időveszteség, amennyi idő alatt autóval város széléről is be lehet jutni a belvárosba.

Az eredmény

11 nappal a lezárást követően, 2023. szeptember 22-én, pénteken kora reggel, barátságos időjárásban indult el otthonról egy háromtagú család.

Először a nagyszülőkhöz autóztak, óvodás kislányukat náluk hagyták, majd a szülők folytatták útjukat: mindketten munkába tartottak. Az édesapa a Búza téren kitette feleségét és továbbindult saját munkahelye felé. A 26 éves édesanya pedig összetalálkozott két kolléganőjével. Nem sokkal később együtt próbáltak meg átkelni a 26-os út hat forgalmi sávján. Két munkatársnője épségben átért, ám a fiatal anyuka nem. A belső sávban közeledő személyautó vezetője még idejében észrevette, fékezett, így sikerült kivédeni a bajt. Azonban a külső sávban érkezett egy kisteherautó, amellyel nem sikerült megállni. A nő feje a gépkocsi A-oszlopával ütközött, akkora erővel, hogy a sérülést nem lehetett túlélni.

Az áldozatok

Vegyük végig az áldozatokat, ez nem fölösleges érzelgés.

Mert amikor a mindennapokban halálos közúti balesetről beszélünk, akkor persze valahol tudjuk, hogy a következmények visszafordíthatatlanok, mégis megszokásból, vállrándítással intézzük el: hát ez történt, volt is már ilyen és lesz is még. Ahhoz, hogy helyesen ítéljük meg a közúti incidenseket, fontos, hogy amennyire lehetséges, értsük és átérezzük a következményeket.

Vissza a konkrét esethez. Egy fiatal anyuka elindult dolgozni, mint minden reggel, de nem ért oda a munkahelyére. Első megközelítésben őt tekintjük áldozatnak (és valóban, ő a halálos áldozat), pedig az áldozatok köre jóval szélesebb.

Áldozat egy ártatlan kisgyermek, aki ugyan nem volt jelen a tragédiánál, de akinek már nem adatik meg, hogy gondjait, aggodalmait, vágyait, reményeit megossza az édesanyjával, vagy akár pl. megtanulhasson tőle főzni. Ott sem volt, mégis egész fejlődésére, felnőtt életére is kihatással van a tragédia.

Aztán egy férj, akinek egyedül kell helytállnia gyermekük felnevelésében, aki elveszítette feleségét.

Család, barátok, kollégák, ismerősök. Mindegyikük élete megváltozik valamelyest, életük azon szelete, amely a halálos áldozathoz kötődött, immár megfordíthatatlanul más lesz.

És igen, valaki vezette azt a gépkocsit, amellyel elütötték az áldozatot. Neki – függetlenül attól, hogy a vizsgálat a felelősség kérdésében mit állapít meg – valószínűleg egész életében elő fognak jönni a borzalmas pillanat képei. Számára sem lesz már semmi olyan, mint előtte.

A felelősök

A mi kis kelet-európai módon szocializált buborékunkban úgy természetes, hogy amikor felelősségről beszélünk, akkor ezt a fogalmat önkéntelenül a részes úthasználókra, a közlekedő emberekre korlátozva értelmezzük. Betartották-e a KRESZ-t, ki vétett és melyik szabály ellen – és már meg is van a hunyó.

De tényleg ennyire egyszerű? Ismerjük meg a vision zero alapelveit, hogy megértsük: nagyon nem!

A vision zero

Gondoljuk el, milyen fura világban élünk. Ha valaki megöli egy embertársát, ezért ma már a legtöbb európai országban csak szabadságvesztésre ítélhető, az állam, a bíróság sem jogosult megfosztani a gyilkost az életétől, akkor sem, ha sejthető, hogy a bűnöző kész lenne újabb áldozatokat meggyilkolni. Állítsuk ezt párhuzamba egy egyszerű, kisebb súlyú közlekedési szabálysértéssel. Teljesen természetesnek fogadjuk el, hogy a rendszer ez utóbbit halállal bünteti.

Ezen a középkori látásmódon lép túl a vision zero közlekedésbiztonsági filozófia, amelyet ma már a világ egyre több állama, önkormányzata, közútkezelője használ tevékenységének vezérfonalául. Természetesen a hazai közlekedési szakma is ismeri, ennek ellenére alkalmazása a mindennapokban alig jellemző, a közvélemény jó része pedig nem is hallott róla.https://www.facebook.com/groups/1077860965621771/user/100067824531809