HALÁL A BÚZA TÉREN


Az előzmény

2023. szeptember 11-én megkezdték a miskolci Búza téri aluljáró lépcsőfelújítását. A felújítás már régen indokolt volt, a lépcsősorok állapota évről évre folyamatosan romlott, kifejezetten veszélyessé vált. A felújítás ténye tehát üdvözlendő.

A felújításhoz olyan technológiát választottak, ami az első szakaszban szükségessé tette a nyugati ág gyalogosforgalom előli teljes lezárását.

Megmértük és az alábbi vázlaton mutatjuk ennek gyalogosforgalmi következményét.

Mint látható, a gyalogosok számára a kerülőút déli irányban (az Ady-híd felé) kb. 290–300 méter, észak (a pláza) felé pedig kb. 570–580 méter útvonalhosszabbodást okozott. (Azért adtunk meg körülbelüli értékeket, mert a tényleges hossz nem minden esetben ugyanakkora, sok körülmény befolyásolhatja, pl. járdát elparkoló autó kikerülése, stb.)

Mi a hatása a gyalogosokra az ekkora útvonalhosszabbodásnak?

Gyalogos és gyalogos között nagyon sok különbség van. Egy sportos életmódot folytató fiatal férfi másképpen és más sebességgel gyalogol, mint akár egy babakocsit toló, vagy éppen kisgyereke kezét fogó kismama, akár egy idős, akár egy fogyatékkal élő ember.

Ezért kétféle gyalogos sebességet veszünk figyelembe: az egyik számítás az átlagos, jó erőben lévő és sok szatyrot nem cipelő gyalogosra, a másik a korlátozott közlekedőképességű személyekre vonatkozik. Előbbiek sebességére 1,2 m/s (4,3 km/h), utóbbiakéra 0,9 m/s (3,2 km/h) értéket használunk. (A 0,9 m/s még így is jóval nagyobb érték, mint az a 0,75 m/s, amely dr. Igazvölgyi Zsuzsanna, a BME Út- és Vasútépítési Tanszék adjunktusának 2015-ös tanulmányában megfogalmazott ajánlás.)

A jelzőlámpák miatti késleltetést érintett jelzőlámpás átkelőhelyenként a periódusidő felével számítjuk.

A táblázatból kiolvasható, hogy még a rövidebb (Ady-hídi) kerülőút is jelentős többlettávolság és időveszteség, észak felé pedig akkora az időveszteség, amennyi idő alatt autóval város széléről is be lehet jutni a belvárosba.

Az eredmény

11 nappal a lezárást követően, 2023. szeptember 22-én, pénteken kora reggel, barátságos időjárásban indult el otthonról egy háromtagú család.

Először a nagyszülőkhöz autóztak, óvodás kislányukat náluk hagyták, majd a szülők folytatták útjukat: mindketten munkába tartottak. Az édesapa a Búza téren kitette feleségét és továbbindult saját munkahelye felé. A 26 éves édesanya pedig összetalálkozott két kolléganőjével. Nem sokkal később együtt próbáltak meg átkelni a 26-os út hat forgalmi sávján. Két munkatársnője épségben átért, ám a fiatal anyuka nem. A belső sávban közeledő személyautó vezetője még idejében észrevette, fékezett, így sikerült kivédeni a bajt. Azonban a külső sávban érkezett egy kisteherautó, amellyel nem sikerült megállni. A nő feje a gépkocsi A-oszlopával ütközött, akkora erővel, hogy a sérülést nem lehetett túlélni.

Az áldozatok

Vegyük végig az áldozatokat, ez nem fölösleges érzelgés.

Mert amikor a mindennapokban halálos közúti balesetről beszélünk, akkor persze valahol tudjuk, hogy a következmények visszafordíthatatlanok, mégis megszokásból, vállrándítással intézzük el: hát ez történt, volt is már ilyen és lesz is még. Ahhoz, hogy helyesen ítéljük meg a közúti incidenseket, fontos, hogy amennyire lehetséges, értsük és átérezzük a következményeket.

Vissza a konkrét esethez. Egy fiatal anyuka elindult dolgozni, mint minden reggel, de nem ért oda a munkahelyére. Első megközelítésben őt tekintjük áldozatnak (és valóban, ő a halálos áldozat), pedig az áldozatok köre jóval szélesebb.

Áldozat egy ártatlan kisgyermek, aki ugyan nem volt jelen a tragédiánál, de akinek már nem adatik meg, hogy gondjait, aggodalmait, vágyait, reményeit megossza az édesanyjával, vagy akár pl. megtanulhasson tőle főzni. Ott sem volt, mégis egész fejlődésére, felnőtt életére is kihatással van a tragédia.

Aztán egy férj, akinek egyedül kell helytállnia gyermekük felnevelésében, aki elveszítette feleségét.

Család, barátok, kollégák, ismerősök. Mindegyikük élete megváltozik valamelyest, életük azon szelete, amely a halálos áldozathoz kötődött, immár megfordíthatatlanul más lesz.

És igen, valaki vezette azt a gépkocsit, amellyel elütötték az áldozatot. Neki – függetlenül attól, hogy a vizsgálat a felelősség kérdésében mit állapít meg – valószínűleg egész életében elő fognak jönni a borzalmas pillanat képei. Számára sem lesz már semmi olyan, mint előtte.

A felelősök

A mi kis kelet-európai módon szocializált buborékunkban úgy természetes, hogy amikor felelősségről beszélünk, akkor ezt a fogalmat önkéntelenül a részes úthasználókra, a közlekedő emberekre korlátozva értelmezzük. Betartották-e a KRESZ-t, ki vétett és melyik szabály ellen – és már meg is van a hunyó.

De tényleg ennyire egyszerű? Ismerjük meg a vision zero alapelveit, hogy megértsük: nagyon nem!

A vision zero

Gondoljuk el, milyen fura világban élünk. Ha valaki megöli egy embertársát, ezért ma már a legtöbb európai országban csak szabadságvesztésre ítélhető, az állam, a bíróság sem jogosult megfosztani a gyilkost az életétől, akkor sem, ha sejthető, hogy a bűnöző kész lenne újabb áldozatokat meggyilkolni. Állítsuk ezt párhuzamba egy egyszerű, kisebb súlyú közlekedési szabálysértéssel. Teljesen természetesnek fogadjuk el, hogy a rendszer ez utóbbit halállal bünteti.

Ezen a középkori látásmódon lép túl a vision zero közlekedésbiztonsági filozófia, amelyet ma már a világ egyre több állama, önkormányzata, közútkezelője használ tevékenységének vezérfonalául. Természetesen a hazai közlekedési szakma is ismeri, ennek ellenére alkalmazása a mindennapokban alig jellemző, a közvélemény jó része pedig nem is hallott róla.https://www.facebook.com/groups/1077860965621771/user/100067824531809