Én a PKP ( a pártonkívüliek párt) tagja voltam, maradtam. Ti voltatok piros könyvesek 800 ezren. 4 családtaggal volt egy 2, 4 milliós táborotok vonalas telefonnal, stb, stb.
Nekem volt egy Russzija karórám meg egy Sokol rádióm albérletben képzett műszakiként.
Úgyhogy mesélhetnék neked “ruszkifasznyalogató”-k nemzetiségi hovatartozásáró
Döntésem: NEM
még egy robotizált akkubontóra is!
a pénzügyi kockázat miatt
„Az újrahasznosítás azonban körkörös problémával küzd: a szükséges nyersanyagok többsége nem elég drága ahhoz, hogy megérje az újrahasznosítás. A lítium például nem is túl ritka, számítások szerint a jelenlegi költségszint mellett kitermelhető készlet 21 millió tonna, ami minimum 2050-ig elég a villanyautókhoz, de a nehezebben elérhető készletekből is akad még. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a bányászatot évszázados infrastruktúra, ipari méretek és fillérenként lecsiszolt költséghatékonyság segíti, míg az újrahasznosítás frissen kibontakozó ágazat, amelynél rengeteg pénzt emészt fel a kutatás-fejlesztés.
A legdrágább szükséges fém jelenleg a kobalt, gyakorlatilag ez az egyetlen összetevő, ami miatt pénzügyileg megéri egyáltalán foglalkozni az elhasznált vagy hibás pakkokkal. Sajnos túl drága is, emiatt a gyártók igyekeznek teljesen kiiktatni az egyenletből, valahogy úgy, ahogy a katalizátorokban használt palládium és platina mennyiségét is az elszabaduló árfolyam miatt próbálják minimalizálni az autógyártók. Ha azonban iparági szinten sikerül átállni a kobalt- (és nikkel)mentes technológiára, az újrahasznosítás üzleti létjogosultsága is egy csapásra megszűnik. Ezzel egy teljesen új és nyögvenyelős forgatókönyv lép életbe: pénzügyi motiváció híján az állam feladata lesz kötelezni az ipar szereplőit (pl. a gyártókat), hogy saját költségükön dolgozzák fel az életciklusuk végére ért pakkokat. Így pénzt ugyan nem spórolnak a gyártók, de a kitermeléssel és az ércek feldolgozásával járó széndioxidot a világ igen.”
( „A legnagyobb hatótávok eléréséhez minimum 100 kWh kapacitás szükséges, ez a mostani energiasűrűségek mellett bődületes súlyt jelent: a Mercedes EQS-ben 800 kilogramm körül van (becslés), a GMC Hummer elektromos SUV-ben pedig 1325 kilogramm. Az másfél kifejlett szürkemarha vagy egy Ford Focus.”)
Nekem nem tellett Sokol Rádióra, majdnem ezer forint volt, s a fizetésem csak 500,-Ft volt fiatalkorú varrónőként, hiába dolgoztam a legtöbbet, nem emeltek, arra hivatkozva, hogy egész nap be nem állt a szám. Ugyanis kívánság műsorokat rendeztem munka közben (amit másképp nem is tudtam volna elviselni) és énekeltem egész nap. Úgy nem vettem észre, hogy megy az Idő. Philips mini rádióm most is megvan, de már nem javítható.
A régiségvásáron vettem órát 3.500,-Ft-ért, orosz, legalább 110 éves, de nem tudom használni, hiába húzom fel, nekem mindig megáll. Pedig ki volt tisztítva is órásnál. Majd egyszer odaajándékozom valakinek, aki tudja használni. Egy mechanikus óra nagyon drága, szeretnék egyet. Már csak az elemek miatt is hasznos lenne.
Ejnye nagysegges asszonyom, tanulni kellett volna, jó sokat, aztán dolgozni. Pénzért. Nem vinnyogni egész nap. Még most is, mint a „képzett műszaki” szaki. Nem világos kik ellen is vinnyogtok, de majd megválaszolják akik akarják, a radíx
„Nevezhetjük bumeráng-hatásnak, használhatjuk a CIA ötvenes években született kifejezését (angolul blowback), ami magyarul talán úgy fejezhető ki, hogy a támadóra üt vissza a támadása. Afganisztán 1979 karácsonya óta szenvedő, elszegényedett, ópiumkiviteltől függő ország. Hogyan és miért jutott el a talibán hatalomátvételig?
Ma már semmiféle titok nem övezi a szomorú tényt, hogy a (volt) Szovjetunió 1979 decemberi katonai bevonulása az országba az Amerikai Egyesült Államok gondosan előkészített provokációjára adott válasz volt. Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter akkori nemzetbiztonsági tanácsadója egy 1980-ban adott interjújában ezt felfedte: július 3-án az amerikai elnök aláírta az utasítást, hogy a CIA támogathatja a kabuli szovjetellenes erőket, vagyis a mudzsahedineket. „Még ugyanezen a napon egy feljegyzésben tájékoztattam Carter elnököt arról, hogy ez szerintem rövid időn belül kiprovokálja a szovjet katonai beavatkozást.” A francia Le Nouvel Observateur újságírója (valószínűleg megdöbbenve) megkérdezte Brzezinskit, bánja-e ezt a döntést?”