Hegyi Árpád Jutocsa:
Baleset
(spártai iskola – avagy az is bolond, aki kórházba kerül Magyarországon)Történt pedig, hogy biciklibalesetet szenvedtem a körúton, – elütött egy autó.
A bringasávban mentem, amely épp a járdán vezetett, és hirtelen (több ilyen hely is van a körúton) visszatér az úttestre. Én követtem ezt a buta bringasávot, s visszakanyarodtam az úttestre, de az úttesten jövő autó mögöttem nem vette észre, hogy itt már nem autóút, de biciklisáv van, elütött. Óriásit tanyáztam, a baloldalam összezúzódott, (mint később kiderült, a vállam eltörött) a fejem nagyot koppant a betonon.
Nagy energiákkal küzdöttem, hogy ne ájuljak el, reszkettem, megpróbáltam felállni, – eközben a stressztől összeszartam magam… a sofőr, egy halott-sápadt, drága portugál fiú, azonnal kiugrott, segített a járdára másznom, egyéb járókelők is segítettek, miközben az ijedtségtől még mindig félájultan, próbáltam a tudatomnál maradni… ott ültem remegve a járdaszélen, a saját szaromban.
A srác hívta a mentőket (akkor még nem tudtam, hogy megaláztatásom zsoldosait) – a rendőröket, a telefonomból kinéztük a barátnőmet, őt is hívta, az ő barátnője fogta a fejemet és törölgette a vért a bal karomról…
Aránylag gyorsan megérkezett a mentő, (mint később kiderült, „másodlagosan felszerelt” segédmentő) meg a rendőrség.
A (gondolom) szokásos protokoll, – kiderült a mentős fiú meg a rendőr számára, hogy észnél vagyok, a fejsérülésem szerencsére jelentéktelen, a karom iszonyúan fáj, nem tudom mozdítani, ittas nem vagyok. A rendőr, (aki még a legemberségesebb volt) nem szondáztatott, miután kijelentettem, hogy én vagyok a hibás, a sofőr srácot el lehet engedni. (akkor még, ’zavart tudatállapotban’ nem fogtam fel, hogy nem én vagyok a hibás)
A megpróbáltatások a mentős fiúval kezdődtek. Kértem, sőt könyörögtem: menjünk először haza, a barátnőm kimos a szarból, s már mehetünk is a Balesetire. Szégyellem magam, megalázó nekem ez így. Magában is van emberség… De még megalázóbb volt, ahogy kegyetlenül és valami kápói hatalom birtokában, kitapintható szadizmussal érvényesítette a hivatalos protokollt: ne dumáljon nekem itt emberségről öreg, majd ha annyi fizetésért csinálja, amit én, pofázhat, maga a tízedik esetem ma, ebből hét részeg állat és egy bekábítózott őrjöngő kiscsaj volt, maga a második igazi balesetem, megyünk a Balesetibe szarosan, majd ott kipucolják! Megértettem. Szörnyen sajgott a törött vállam, kértem fájdalom csillapítót. Az nem jár, nincs is a kocsiban, ez egy másodlagosan felszerelt autó. Undorral beraktak a kocsiba, terjengett a szarszag.
A Balesetiben egy népes helyiségbe vittek, ’jézus, ez beszart?’ – ’én ezt nem csinálom meg, elhányom magam’ – hosszan feküdtem míg egy idősebb ápolónő vállalta hogy tisztába tesz, arcán végig undor és megvetés, kaptam pelenkát, kértem olyan zöld orvosi nadrágot, az nem jár, kitoltak a folyosóra.
Ezek után a kötelező vizsgálatok, röntgen, CT, szakorvos, kötözés, minden fázis előtt órás várakozás, nagyon fájt, nem tudtam mozogni, fájdalomcsillapítót nem kaptam, egy ágy-tologatós fiú nekitolta a karomat az ajtónak, üvöltöttem a fájdalomtól, nézem a csuklómat, rajt’ egy cédula, (nyilván tévedésből:) özv. Matula Mihályné… hevenyészve felkötötték a karomat, a kötés másnap szétesett…nem folytatom. Egyetlen megértő, empatikus tekintet, egyetlen udvarias, együtt érző hang nélkül… pokoljárás.
Tavaly dél-Franciaországban közkórházba kerültem infarktus gyanúval – sürgő, aggódó orvosok, ápolók hada vett körül, lesték az állapotomat és a kéréseimet (fájdalomcsillapító pl., narancslé), minden vizsgálatot elmagyaráztak, szerettek, mosolyogtak, segítettek. Kiderült, nem infarktus (pericarditis) megkönnyebbülten együtt érzően örültek, mosolyogva hazaszállítottak.
Egy olyan országban, ahol ilyen az egészségügy, ami a leginkább mutatja, mennyire szereti, aggódik a polgáraiért egy állam – nem szabad élni.
Budapesten, 2023. nyarán
Baleset
(spártai iskola – avagy az is bolond, aki kórházba kerül Magyarországon)Történt pedig, hogy biciklibalesetet szenvedtem a körúton, – elütött egy autó.
A bringasávban mentem, amely épp a járdán vezetett, és hirtelen (több ilyen hely is van a körúton) visszatér az úttestre. Én követtem ezt a buta bringasávot, s visszakanyarodtam az úttestre, de az úttesten jövő autó mögöttem nem vette észre, hogy itt már nem autóút, de biciklisáv van, elütött. Óriásit tanyáztam, a baloldalam összezúzódott, (mint később kiderült, a vállam eltörött) a fejem nagyot koppant a betonon.
Nagy energiákkal küzdöttem, hogy ne ájuljak el, reszkettem, megpróbáltam felállni, – eközben a stressztől összeszartam magam… a sofőr, egy halott-sápadt, drága portugál fiú, azonnal kiugrott, segített a járdára másznom, egyéb járókelők is segítettek, miközben az ijedtségtől még mindig félájultan, próbáltam a tudatomnál maradni… ott ültem remegve a járdaszélen, a saját szaromban.
A srác hívta a mentőket (akkor még nem tudtam, hogy megaláztatásom zsoldosait) – a rendőröket, a telefonomból kinéztük a barátnőmet, őt is hívta, az ő barátnője fogta a fejemet és törölgette a vért a bal karomról…
Aránylag gyorsan megérkezett a mentő, (mint később kiderült, „másodlagosan felszerelt” segédmentő) meg a rendőrség.
A (gondolom) szokásos protokoll, – kiderült a mentős fiú meg a rendőr számára, hogy észnél vagyok, a fejsérülésem szerencsére jelentéktelen, a karom iszonyúan fáj, nem tudom mozdítani, ittas nem vagyok. A rendőr, (aki még a legemberségesebb volt) nem szondáztatott, miután kijelentettem, hogy én vagyok a hibás, a sofőr srácot el lehet engedni. (akkor még, ’zavart tudatállapotban’ nem fogtam fel, hogy nem én vagyok a hibás)
A megpróbáltatások a mentős fiúval kezdődtek. Kértem, sőt könyörögtem: menjünk először haza, a barátnőm kimos a szarból, s már mehetünk is a Balesetire. Szégyellem magam, megalázó nekem ez így. Magában is van emberség… De még megalázóbb volt, ahogy kegyetlenül és valami kápói hatalom birtokában, kitapintható szadizmussal érvényesítette a hivatalos protokollt: ne dumáljon nekem itt emberségről öreg, majd ha annyi fizetésért csinálja, amit én, pofázhat, maga a tízedik esetem ma, ebből hét részeg állat és egy bekábítózott őrjöngő kiscsaj volt, maga a második igazi balesetem, megyünk a Balesetibe szarosan, majd ott kipucolják! Megértettem. Szörnyen sajgott a törött vállam, kértem fájdalom csillapítót. Az nem jár, nincs is a kocsiban, ez egy másodlagosan felszerelt autó. Undorral beraktak a kocsiba, terjengett a szarszag.
A Balesetiben egy népes helyiségbe vittek, ’jézus, ez beszart?’ – ’én ezt nem csinálom meg, elhányom magam’ – hosszan feküdtem míg egy idősebb ápolónő vállalta hogy tisztába tesz, arcán végig undor és megvetés, kaptam pelenkát, kértem olyan zöld orvosi nadrágot, az nem jár, kitoltak a folyosóra.
Ezek után a kötelező vizsgálatok, röntgen, CT, szakorvos, kötözés, minden fázis előtt órás várakozás, nagyon fájt, nem tudtam mozogni, fájdalomcsillapítót nem kaptam, egy ágy-tologatós fiú nekitolta a karomat az ajtónak, üvöltöttem a fájdalomtól, nézem a csuklómat, rajt’ egy cédula, (nyilván tévedésből:) özv. Matula Mihályné… hevenyészve felkötötték a karomat, a kötés másnap szétesett…nem folytatom. Egyetlen megértő, empatikus tekintet, egyetlen udvarias, együtt érző hang nélkül… pokoljárás.
Tavaly dél-Franciaországban közkórházba kerültem infarktus gyanúval – sürgő, aggódó orvosok, ápolók hada vett körül, lesték az állapotomat és a kéréseimet (fájdalomcsillapító pl., narancslé), minden vizsgálatot elmagyaráztak, szerettek, mosolyogtak, segítettek. Kiderült, nem infarktus (pericarditis) megkönnyebbülten együtt érzően örültek, mosolyogva hazaszállítottak.
Egy olyan országban, ahol ilyen az egészségügy, ami a leginkább mutatja, mennyire szereti, aggódik a polgáraiért egy állam – nem szabad élni.
Budapesten, 2023. nyarán
Erre előbb utóbb mindenki rájön.
Nem mindenkire!
A ciántablettás Kuncze eftás is igen hálás volt mikor helyt állt a magyar egészségügy.
„Emlékszünk, régi formájában még a Gyurcsány-kormány által összeveretett 2006. október 23-iki békés tüntetőkön is volt képe poénkodni a parlamentben, amikor a véres fejű Révész Máriuszt Mártiriusznak nevezte vicceskedve. Egy tavaly októberi, Hírklikknek adott interjúban pedig úgy jött elő a farbával, azaz lelke igazi tartalmának jellemzőivel, hogy kijelentette: „Hazudozás, félrevezetés, gyűlöletkeltés és a feszültségek szítása. Ez számomra a Fidesz.” Az pedig már szóra sem érdemes, hogy úgy kampányolt a Lop-STOP feliratú KRESZ-táblával, hogy előtte éppen Medgyessy Péter mondta a pártjáról, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.”
Szóval valahol itt kell keresni Kuncze Gábor igazi arcát, aki magasról tesz arra, hogy a magyarok elsöprő többsége, hogy szeretne élni ebben az országban, s miért arra szavaz már tizenkét éve, akivel nagyon is meg van elégedve.
Kuncze Gábor látnivalóan csak akkor képes számot vetni a realitással, amikor személyes sorsa függ a körülményektől. Mielőtt ugyanis megfertőződött volna a koronavírussal, úgy szidta az egészségügyet, ahogy a csövön kifért. Amikor azonban meggyógyult, nem győzte dicsérni az őt kezelő orvosok, ápolók szakértelmét, elhivatottságát, csorgó nyállal hálálkodva nekik odaadó munkájukért.
Ez a Kuncze azonban most mintha megváltozott volna. Tíz percen keresztül szerepelhetett tegnap előtt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában és egyszer sem rúgott bele a Fideszbe, nem gyűlölködött, nem hergelte a választókat a kormány ellen.
Ez a Kuncze ehelyett lógó orral arról beszélt folyamatosan, hogy a baloldal által folytatott kampány gyenge. Vitatkozott Tóth Bertalan MSZP-s társelnökkel, aki szerint gőzerővel folyik a kampány. Kuncze viszont azon szomorkodott, hogy ezt ő egyáltalán nem látja. Mint mondta: „A kampány egészét elhűlve nézem. Azokban a kampányokban, amelyekben én is részt vettem, már novemberben, decemberben tudtuk, mi a mondanivaló, tudtuk, hogy a jelöltek választókerületi kampánya hogyan fog felépülni. Úgy látom, sokkal előbbre jártunk az előkészítéssel.”
„Egy olyan országban, ahol ilyen az egészségügy, ami a leginkább mutatja, mennyire szereti, aggódik a polgáraiért egy állam – nem szabad élni.
Budapesten, 2023. nyarán”
Ja, ja. Értjük az eszmei mondanivalót.
Gerő elvtárs! A fidesz tette ilyenné. Rögtön az után, hogy kiosontak a kórházi széfek sarkából ( hiszen minden fideszes patkány) és elmenekültek a Hospinvest elől. Szadista módon működtetik a megörökölt triázs rendszert.
13 év kétharmad mellett ezért már tudott volna javítani rajta valamit a Fidesz. Ha akart volna.
a hátrahagyott 3 sz@rcsomó nagyságától függ:
“Gyurcsány: “nem akarunk Párizst”
2005. november 19. 17:05
Magyarország megértést kér az Európai Bizottságtól, mert bár tudja, hogy a fejlettebbé válása és igazságosabbá tétele érdekében szükséges változtatások terhelik a költségvetést, de “nem akarunk Párizst, nem akarunk éhséglázadást, nem akarunk fejletlenségben hagyott régiókat” – mondta Gyurcsány Ferenc, Jose Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével folytatott megbeszélése után. A magyar költségvetés kapcsán rögzítette: az államszerkezet, az egészségügyi rendszer és a közoktatás igazságosabbá tétele érdekében szükséges változtatások Magyarországon nem történhetnek meg diktátumokkal, úgy, hogy a szükséges változtatásokban nem ért egyet az ország egésze, azokat a politikai elit kikényszeríti.”
Ez a legegyszerűbb; „lefitymálni a valamit”
Adják vissza a doktorok, az egészségügyisek, a kórház tatarozók, a kórházépítők, a magánklinika támogatottak, a körzeti orvos kft-k, stb.
Hívjátok Athinát!
A baloldali kamuvideó álmentősnője a csodamasinával kereskedő Németh Károly ikertestvére…Németh Athina lánya az M1 Híradójának megerősítette, hogy a baloldali kamuvideó álmentősének, tehát az ő anyjának az ikertestvére az a Németh Károly, aki a Hírklikk nevű baloldali hírportálnak azt állította, hogy az általa forgalmazott, „csodamasinaként” ismertté vált koronavírustesztet a kormány és a szakemberek is méltatták, ám ennek ellenére mégsem vásároltak belőle. Az már korábban kiderült, hogy vagy Németh Károly, vagy a Hírklikk, esetleg mindkettő hazudott. Nem mellesleg, a baloldali portálnak az egyik álhírét megosztotta Korózs Lajos, a baloldali kamuvideó első számú készítője és egyik főszereplője is.”
Most Karácsony Gergő foglalkoztatja Lajos bácsit
A fidesz nem akarta még a”112″-öt sem, csak kétszer kapott 112 miatt kötelességszegési eljárást a Gyurcsány kormány, mert a hazánkban nyaraló EU-s pogár nem ugyanolyan eséllyel került az intenzívre, mint a csajágröcsögei késelő kanos gyerek.
Ki a hibás a rendszerért? Hát Viktor!
13 évetek volt rá.
nektek meg 12
nektek 1945- 1990 + 4 horn + 2 megyó + 6 böszme
Megszoktuk már a gyarmattartó országok és a gyarmatok összehasonlítását. Képeztünk is orvosokat külföldnek ezerrel.
(„Hegyi Miskolccal kapcsolatban a sikereiről szeret beszélni, az általa alapított Bartók + operafesztiválról, az akkor újjáélesztett operatagozatról (s hogy milyen nagy sorozatokat produkáltak a Traviata, Tosca, Bánk bán, Varázsfuvola, Bohémélet, Rigoletto, Szerelmi bájital c. operákkal), valamint a szakmai elismerést jelentő magyar színházak találkozójáról. (Valójában az operatársulat már elődje, Galgóczy Judit idején indult újra.)
De a korabeli helyi sajtóban és az egykori munkatársak visszaemlékezéseiben megtaláljuk a nyomát annak is, hogy rengeteg konfliktussal járt ez az együttélés, s hogy a munkavállalók (köztük vezető művészek) tömegei mondtak fel Hegyi időszakában. Igazgatósága alatt számos alkalommal sértették meg a munkavállalók érdekeit, akik utána munkaügyi perek sokaságát indították (és nyerték meg) többek között a ki nem fizetett túlórákért, az elvett pihenőnapokért. Rengeteg panasz volt Hegyi konfliktuskereső vezetői stílusára is. Sokat elárul, hogy a 2002-es igazgatóválasztást megelőző társulati szavazáson Hegyi Árpád Jutocsa 184 szavazatból mindössze 17-et kapott meg.
A mi szempontunkból több, mint érdekes a Világgazdaság 2002 júniusi cikke, melyben Hegyi arra a kérdésre, hogy pályázna-e a Nemzeti Színház frissen meghirdetett igazgatói posztjára „…nemmel válaszolt. Mint mondta: őt az opera, a zenés színház érdekli, amiből szerencsére sok van szerte a világon, a tengerentúlon is, ahová rendszeresen hívják rendezni.”
A miniszter félrelép és -néz
Ha Bozóki miniszter döntését elemezzük, annak legfontosabb láncszemét Müller Péter Sziáminál kell keressük, aki már Miskolcon is az egyik legfontosabb vezetőtársa volt Hegyinek, s a számára létrehozott kreatív igazgatói posztban most is vele tartott. (Hogy előre szaladjak a történetben: s tartott ki egyedüliként mindvégig.)”
„…Én követtem ezt a buta bringasávot,…”
Hát, hogy? Nem tetszik félni a nagyvad
Karácsony Gergő adjunktus úr haragjától?
https://cdn.nwmgroups.hu/s/img/i/2308/20230811.jpeg?w=800&h=800&t=5
„Egy olyan országban, … … – nem szabad élni.”
Van rá több megoldás is. Húzd el a sunyi pofádat innen, vagy kösd fel magad. 😛
Nocsak, nocsak! Csak nem személyesen Kövér elvtárshoz van szerencsénk?
amit Debreczeni csúsztatott
Nem, bár nem vagyok sovány sem. Viszont a tanácsot seggfejsegged is megfogadhatja! 😛
Mintha egy joint-ot tartana az ujjai közt!😂
Éhes disznó makkal álmodik…
Te már nem vagy éhes, látszik! 😛