Mit üzennek vajon a kockák. Radics Márta szilikátipari tervezőművész Miskolcon él, alkot, tanít

A nemzetközi szinten is elismert művész amellett, hogy művészeti tárgyakat oktat a Miskolci SZC Kós Károly Építőipari Kreatív Technikumban folyamatosan alkot. Munkáit hazai és külföldi kiállításokon, versenyeken mutatja be. Egyéni kiállítása eddig Jászapátiban, Miskolcon, Debrecenben, Szentendrén és Lettországban volt. Csoportos kiállításokkal viszont a hazai városokon kívül eljutott Svédországba, Észtországba, Spanyolországba, Szlovéniába, Portugáliába, Lettországba, Romániába, Olaszországba és Törökországba is. Munkái ez utóbbi négy ország közgyűjteményében találhatóak meg. Kerámiaplasztikáiban több egyforma, szabályos geometriai formát, főként kockákat épít össze, melyekből így egyedi formák és felületek alakulnak ki. Folyton játszik a formákkal, és azzal kísérletezik, hogy miként fejezze ki legszabadabban gondolatait, üzeneteit az elvont megjelenéseken keresztül. Vallja, hogy minél több absztrakt elemmel gazdagítja egy-egy alkotását, annál több gondolatra sarkallja a befogadót.

– Rendszeresen pályázik a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíjaira, és külföldi versenykiírásokra. Miért fontos ez Önnek?

– A támogatásokból kiállítóként tudok részt venni a hazai és nemzetközi tárlatokon. Mivel nehéz elnyerni egy-egy ilyen pályázatot, már az is hatalmas elismerést jelent, hogy kiállítóként megmutathatom magam egy-egy rangos kiállításon. Emellett új munkák megalkotására motiválnak, és lehetőséget nyújtanak arra is, hogy folyamatosan jelen legyek a nemzetközi művészeti életben, láthatom, hogy mások hol tartanak, milyen alkotásokat készítenek, mert másokhoz képest viszonyítva tudok fejlődni, de szeretem magam megmérettetni is.

– Jelenleg, hol láthatóak, illetve a közeljövőben hol lesznek megtekinthetőek a munkái?

– Jelenleg Ljubljanában, a Szlovén Nemzeti Múzeumban szeptember végéig nyitva tartó háromévente megrendezett Unicum 2023 V. Nemzetközi Kerámia Triennálén tekinthető meg egy munkám, melynek címe „Kő Szalamandrákkal”. Portugáliában októberben nyílik meg a XVI. Aveiro-i Kerámiaművészeti Biennálé, amelyre 64 országból, 565 érvényes pályázat érkezett 964 pályaművel, itt „Kert Kapszula” munkámmal pályáztam sikeresen. Június végén tudtam meg, hogy a „Barlangi Patak” című plasztikámat beválogatták a szeptemberben nyíló, kétévente tartandó 4. Lettországi Kerámia Biennálén belüli Martinsons Award 2023 Nemzetközi Kortárs Kerámia Verseny nemzetközi kiállításra. Ide 685 alkotó pályázott 74 országból, melyek közül 64 pályázó került be a kiállításra, köztük én is, egyedüli magyarként. Most készült el a portfólióm a Homo Faber Guide nemzetközi kézműves és design internetes oldal felkérésére is, amely szintén a nemzetközi jelenlétet biztosítja.

– Ezeken a kiállításokon, már platformon is azon túl, hogy hazánkat képviseli, miskolci alkotóként jelenik meg, és a város hírnevét öregbíti. Munkásságát idén két díjjal is elismerték. Elnyerte Borkúti László közművelődési és turisztikai tanácsnok által alapított díjat a Téli tárlatra benevezett alkotásaival, valamint Miskolc városától a Kondor Béla Képzőművészeti Díjat. Mit gondol, segítenek-e ezek az elismerések megismertetni és elhelyezni önt a hazai, illetve a miskolci művészeti életben a hétköznapi ember számára?

– Jó kérdés, de nem tudom. Érzem a saját helyem, de megfogalmazni egyelőre még magamnak sem szeretném. Legfőképpen egyediségre törekszem. Elismerésre nem vágyom, de jól esik, amikor kapok. Mindkét díjra nagyon büszke vagyok, mert egy olyan folyamatnak a részei, amelyet nagyon sok munka előzött meg, és megmutatják, hogy volt és van értelme annak, amit csinálok. Persze nem az elismerésekért dolgozom, de erőt adnak az alkotómunkámban. A Kondor-díjra már a jelölés is megtisztelő volt, hiszen ez egy képzőművészeti díj, én viszont iparművész vagyok, a munkáimban azonban megjelenik a képzőművészet és az iparművészet is, a kettő ötvözete.

– Korábban gömbölyű, sima formákkal dolgozott, aztán jöttek a kockák, majd ezek elkezdtek olvadni, foszladozni, amelyekből kitörni látszanak különböző alakok megtörve a szabályos geometrikus formát. Most mi az irány?

– A technológia maradt, ami a porcelánöntés. A dupla formaöntéssel kísérletezek, amit most új színekkel és formákkal gazdagítok. Már csonkolt kockákkal és íves formákkal is dolgozom, és új természeti formákat is stilizálok, amiket aztán beleépítek ebbe a geometrikus világba. Azt keresem, hogy milyen arányban, milyen méretben, milyen színben, milyen üzenetet tudok velük kifejezni.

– Mit üzennek vajon a kockák, változatos textúrájú formák, a kitörések?

– A szabályos elemek, a kockák és azok variálása a letisztultságot, a szabályozottságot, a játékosságot üzenik, a különféle textúrával bíró geometrikus formák szintén a játékról szólnak, de bennük megfogalmazódik az élet sebezhetősége, a kitörések pedig az újjászületésről beszélnek, valamilyen élethelyzetből kinövő, kitörő pozitív gondolatot vagy cselekedetet jelképeznek, amelyek az embert továbblépésre ösztönözhetik. A befogadóban azonban jelenthetnek mást is, sőt kifejezetten törekszem arra, hogy a saját gondolataim és üzeneteim a másik emberben akár más fogalmakká alakuljanak át.

– Miként írná le saját ábrázolásmódját?

– Játékosnak. Végtelen módon variálhatónak, hiszen a dupla formaöntés számtalan látványos vizuális és gondolati megjeleníthetőséget kínál színben, formában, méretben, ami egy kicsit olyan, mint egy logikai játék, LEGO-jellegű tudatos kockajáték, mely során a kockák különböző módon épülnek fel. Ebben az ábrázolásmódban az absztrakt elemek figurális elemekkel kombinálódnak, miközben a figurális elemek is nagyrészt absztraháltak.

– Mondana egy szemléletes példát?

– Az egyik munkám címe „Akvárium”. Maga az akvárium egy arra utaló stilizált forma, vagyis téglatest alakú, amelyben olyan ezüst halak ficánkolnak, amelyek csak nagy általánosságban jelképezik a halakat, vagyis szintén stilizáltak, és a víz hullámzása is átlényegítetten jelenik meg. Összességében tehát nem egy élethű, realisztikus ábrázolásmódú akváriumot látunk, a mű elnevezése azonban segít a beazonosításban.

– Elégedett az alkotásaival?

– Ez változó. Van, amelyik sokáig nem tetszik aztán egyszer csak nagyon bejön, van amelyik először nagyon tetszik aztán rájövök, hogy annyira mégsem jó. Általánosságban véve nem vagyok teljesen elégedett, és azért készítek újabb és újabb alkotásokat, hogy egyre jobbak legyenek. Szeretnék több technikai megoldást találni. A plasztikákat rengeteg építőelemből rakom össze. Azt, amelyiket a lettországi versenyre készítettem el, több mint száz darabból építettem össze. Ezek az elemek mind üregesek, levegővel teltek. A levegő, akkor tud belőlük eltávozni égetésnél, ha kijárást biztosítok neki, olyan nyílásokat, amelyek kívülről nem láthatóak. Ha ezeket nem jól találom el, akkor megreped, szétválik a forma, és oda a sok munka.

– A tanítás mellett hány órát tud naponta alkotótevékenységgel tölteni?

– Nagyon keveset. Megpróbálom ugyan kialakítani az egyensúlyt az oktatás és a saját alkotómunkám között, de nem mindig sikerül. Szeretnék több én-időt, nem magányos, hanem elmélyült perceket. Amikor csak úgy jönnek az új ötletek és gondolatok. Egy munkának – főleg, ha rengeteg darabból áll össze – minimum két hét tiszta idő kell, de akkor reggeltől késő délutánig csak ezzel foglalkozom. Szeretnék többször belefeledkezni az alkotás folyamatába. Egyre inkább ezt szeretném, de a család a legfontosabb, ők az elsők. A család mindenek felett, az alkotás és e mellett természetesen a tanítás. Ez a három dolog a legfontosabb az életemben.