Pataky Attila a 72. születésnapja alkalmából adott interjút az egyik bulvárlapnak. Mint mondta, a hosszú úton, amit Miskolcról indulva bejárt, édesanyja bölcsességei segítették, akitől mindig azt hallotta, hogy a kor nem érdem, csak állapot, az emberen múlik, mivel tölti meg az életét, és képes-e változni és változtatni.
Ez a legfontosabb kelléke az életemnek. A szülői adomány között van, hogy istenhitre, az élet tiszteletére neveltek. A múlton nem lehet változtatni, de arra jó, hogy az ember tanuljon belőle. EDDA-boldogságban töltöm az életem, szerencsés vagyok, hogy ez a csoda megtörtént, amit már senki nem tud elvenni tőlem. A 72. életévemet töltöm, ami már az enyém, minden örömével, bánatával és megpróbáltatásával egybevéve, de boldog fickónak vallom magam
– ecsetelte az EDDA énekese. Hozzátette: nem jövendöli az életét. A zenész ugyanakkor mázlistának tartja magát, mert semmilyen hiányérzete nincs. Mint mondta, semmi gondja nem lenne azzal, ha holnap reggel „mennie kéne”. Úgy érzi, bejárt egy utat, amin a saját tehetségével és akaraterejével elért mindent. Az életet óriási lehetőségként éli meg, és végtelen szomorúsággal tekint azokra, akik ezt nem tudják értékelni. Elmondta azt is, hogy idén nem lesz hatalmas meglepetésbulija, de szombaton Siófokon lépnek színpadra, gyakorlatilag átzenéli magát a születésnapjába.
Ez tesz boldoggá, nem kell ennél nagyobb dolog. Annak fogok örülni, hogy meglesz a 72. évem. Persze a buli után biztosan eldurran egy-két üveg pezsgő. 6 óra egy perckor, Miskolcon születtem, épp akkor, amikor fújt a gyár, és indult a hajnali műszak
– hangsúlyozta.
2 Responses
Tényleg saját magának köszönheti a borsodi börtönével, földönkívülijeivel a népének?
Szegény Attis, halálra dolgozta magát itt, a földi létben . . .