Nagy arc. A Munkáspártot támogatta Mount Everest első sikeres megmászója

Edmund Hillary nagyapja vándorolt ki Angliából Új Zélandra. Ő maga Aucklandben született 1919. július 20-án. Apja lapszerkesztő volt és méhész. Edmund alacsony és szégyenlős gyerek volt, aztán alaposan megnyúlt, boxolt, megjött az önbizalma. 16 éves korában egy iskola kiránduláson látott életében először havat a Mount Ruapehun, és azonnal beleszeretett a hegyekbe. Ettől kezdve a természetjárás sokkal jobban érdekelte, mint az iskola. Az egyetemen matematikát és természettudományt hallgatott, de nem sok sikerrel. Két év után elege lett az egészből, még húszéves kora előtt lezárta a diákkorát.

A családi méhészetben dolgozott. Hatalmas, jól menő méhészetük volt.Télen, amikor a méhek és a méhészek nem dolgoznak, Hillary hegyet mászott. Először persze a hazaiakat.

Családjával együtt csatlakozott Herbert Sutcliffe „Sugárzó Élet” mozgalmához. Ez egy pacifista, egészségcentrikus filozófiai-pszichológiai iskola volt, amelynek Hillary terjesztőjévé, tanítójává vált. Ennek során tanult meg nagyobb közönség előtt beszélni, meggyőzően érvelni, sokféle emberrel sikeresen kommunikálni.

A Movietone korabeli beszámálója Edmund Hillary és Tendzing Norgay ünnepélyes fogadtatásáról Katmanduban:

A második világháború kitörése után jelentkezett a légierőhöz, de a jelentkezését visszavonta, mert a katonáskodást nem tudta összeegyeztetni a hitével és a pacifista meggyőződésével. Amikor azonban 1943-ban behívták a japánok elleni háborúba, navigátorként szolgált a légierőnél, és a Salamon-szigeteknél egy balesetben súlyos égési sérüléseket szenvedett.

A világháború után egyre komolyabb expedíciókban vett részt, egyre magasabb csúcsokat mászott meg. Az ötvenes évek elejétől minden évben ott volt az Everestet megcélzó expedíciókban. Így jutott el immár tapasztalt, sokat próbált hegymászóként 34 évesen a csúcsra.

Edmund Hillary és Tendzing Norgay sajtótájékoztatója a csúcsmászás után:

Tenzing életének kezdete a homályba vész. Egyes források úgy tudják, Tibetben, mások úgy, hogy Nepálban született, valószínűleg 1914-ben. Önéletrajza szerint tizenháromgyermekes családban tizenegyediknek. Miután úgy tudta, hogy valamikor május vége felé látta meg a napvilágot, a Szent Anya megmászása után azt a napot, május 29-ét választotta születésnapjának.

Ötéves korától dolgozott, mezőgazdasági munkát végzett, állatokat gondozott, tűzelőt gyűjtött, mint minden korabéli kisfiú. Már gyerekként is serpa családnál dolgozott Khumbuban, Nepál észak-keleti részén, a Csomolungma közelében. Amikor tízéves múlt, már ezer fős jakcsordát bíztak rá, melyet fölhajtott az ötezer méteres fűhatárig.

Iskolába nem járt, írni-olvasni nem tudott, nem is tudhatott. Az anyanyelvén nem volt írásbeliség, a környéken nem léteztek iskolák. Beszélni viszont megtanult azokon a nyelveken, amelyekre a munkájához szüksége volt, például angolul.

Tizennyolc éves korában Dardzsilingbe költözött, mert ott volt rá esélye, hogy a hegyi expedícióknál a helyi normákhoz képest jól fizető munkát kapjon. Egy ideig alkalmi munkákon tengődött, de 1935-ben már alkalmazták a Csomolungmára igyekvő ötödik angol expedícióban. Ezután évről évre egyre fontosabb szerepet kapott a különböző expedíciókban, egyre ismertebb és megbecsültebb lett.

A világháború alatt az expedíciók természetesen szüneteltek. Azokban az években ismét csak alkalmi munkákból és turisták kalauzolásából tartotta el magát és családját. Közben néhány bordatörés árán sielni is megtanult, és az lett az egyik szenvedélye.

Egymást követték az expedíciók a Himalájában és másutt, váltakozó sikerrel, sok életveszélyes kalanddal, tragédiával. Tenzinget ekkor már tapasztalt, nagy tudású hegyi vezetőként, szirdarként alkalmazták. Azt mondták róla, hogy három tüdővel áldották meg az Istenek.

1952 elején Tenzing lelki válságba került. A három utolsó expedíciójának öt halottja volt. Közel a negyvenhez úgy érezte, hogy megöregedett, és soha nem fog feljutni a Csomolungmára, holott erről álmodott gyerekkora óta. Hillary is elmondta, hogy Tenzinghez hasonlóan elkötelezett, ambiciózus serpát nem ismert.

1952-ben aztán a svájci expedíció visszahozta az életkedvét. Igaz, hogy a csúcsot nem érték el, és egy serpa ebben az expedícióban is életét vesztette, de magasabbra jutottak, mint addig bárki, és megtalálták a jégesésen át a déli nyeregre vezető utat. Az 1952-es svájci expedíció nélkül az 1953-as angol sem lehetett volna sikeres.

A frissen megkoronázott királynő nyomban lovaggá ütötte Hillaryt és Huntot, Tenzing is megkapta a legmagasabb kitüntetést, amelyet indiai állampolgár kaphatott.

Hillary a következő években még megmászott tíz másik csúcsot a Himaláján. Egyszer megpróbált oxigénpalack nélkül is fölmenni a Csomolungmára, de ez nem sikerült neki. 1958-ban egy expedícióval elérte szárazföldi úton (motoros járművel először) a déli sarkot.

1977-ben egyedülálló vállalkozásba fogott. Fölhajózott a Gangesz torkolatától a forrásáig. (Pontosabban a hajót nem messze a forrástól egy függőleges vízesés megakasztotta, onnan gyalog mentek.)

A jeti legendájának is utána ment, és megállapította, hogy az állítólagos nyomok különböző ismert állatokéi.

1985-ben Neil Armstronggal, az első holdjáróval kettesben egy kis repülőgéppel leszálltak az Északi Sarkon.

2007-ben, 88 éves korában még visszatért a Déli Sarkra, és onnan hívta fel rá a brit kormány figyelmét, hogy az Amundsennel versengő Scott egykori kunyhója a pusztulás szélén áll, és a brit kormánynak kötelessége azt megmenteni.

1953 után Hillary hatalmas népszerűségét és befolyását nemcsak arra használta, hogy különböző expedíciókhoz pénzt gyűjtsön, hanem arra is, hogy a Himalája távoli, serpák lakta vidékein számos iskolát és kórházat építtessen. 1960-ban alapította és haláláig vezette az ezzel foglalkozó Himalayan Trustot. Különböző természetvédelmi szervezetekben is tevékenykedett.

Nem sokkal a Csomolungma megmászása után megnősült. Három gyermeke született. Egyikük a feleségével együtt 1975-ben repülőgépszerencsétlenség áldozata lett, amikor éppen Hillaryhoz igyekeztek a Himalájába, ahol ő éppen egy kórház telepítésével foglalkozott.

A Munkáspártot támogatta. Egy munkáspárti kormány képviseletében egy cikluson át ő volt Új Zéland indiai nagykövete.

Részt vett az abortusztilalom feloldásáért vívott harcban is.

Életének 89. évében halt meg 2008. január 11-én szívrohamban egy aucklandi kórházban.

Tenzinget a Csomolungma megmászása után Új-Delhiben óriási tömeg ünnepelte. Rögvest fogadta Nehru elnök. Aztán családjával Londonba utazott, ahol találkozott a királynővel, s még átrepült Svájcba is, hogy ottani barátaival megmássza a Jungfraut.

Tenzing javaslatára az indiai kormány felállított egy vezetőképző intézményt, ahol hegymászókat, hegyi vezetőket, túravezetőket képeztek. Ennek lett Tenzing a szakmai vezetője. A Csomolungma meghódítása után világszerte, de Indiában kiváltképp megugrott a hegymászó sport népszerűsége.

A 70-es években Tenzing turisztikai vállalkozásba fogott. Himalájai túrákat, körutakat szerveztek. Ezt a vállalkozást ma Tendzing fia vezeti.

Tendzingnek is, Hillarynak is volt egy-egy hegymászó fia, mindkettő megmászta a Csomolungmát.

Tendzing Norgaj 1986-ban, életének 72-ig évében halt meg agyvérzésben. Radzsiv Gandhi miniszterelnök tartotta a gyászbeszédet a temetésén.

Tendzing az Everest modelljén mutatja meg, merre mentek, hogy zajlott a csúcsmászás:

A hegymászás technikája, eszköztára a Csomolungma meghódítása utáni évtizedekben rohamosan fejlődött. A Csomolungmát megmászták az északi úton, oxigénpalack nélkül, feljutott nő, fiatalkorú, felértek a májusi mászószezonon kívül, ősszel.

2022-ig több mint 6 ezren több mint 13 ezerszer jutottak fel a Csomolungmára, közülük mintegy 200-an oxigénpalack nélkül. Utóbbiak közt nincs magyar. Oxigénpalackkal az első magyar – a világ 8000 méternél magasabb 14 csúcsából 10-et megmászó, a 2013-ban a Kancsendzöngáról ereszkedve halálos balesetet szenvedett – Erőss Zsolt 2002-ben ért fel, azóta ez sikerült Jelinkó Attilának 2007-ben, Ugyan Anitának 2009-ben és 2010-ben, Neszmélyi Emilnek 2016-ban és 2022-ben, Németh Alexandrának 2018-ban és Price Márton Péternek az idei szezonban.

A mászások több mint háromnegyede 2000 után történt. Évente több százan érnek fel a bolygó tetejére. 2019-ben, a 2020-as Covid-zárlat előtti évben 891-en tekinthettek le a Föld legmagasabb csúcsáról.

Már régóta engedély kell az expedíciókhoz, amely több mint 10 ezer dollárba kerül. A Himalája megmászatása évtizedek óta kereskedelmi tevékenység. A Himalája-üzlet adja Nepál nemzeti jövedelmének jelentős részét.

A tömegforgalom a Himaláján súlyos környezeti ártalmakkal jár. A Nepáli Hegymászó Szövetség 2015-ben arra figyelmeztetett, hogy az emberi hulladék mennyisége kritikus szintet ért el. Egyebek között minden szezonban 12 ezer kiló emberi ürülék marad hátra a hegyen.

Nyitóképünkön: Tenzing Norgay és Edmund Hillary a Mount Everest első sikeres megmászása után 1953. május 29.-én 11.30-kor. Fotó: Wikimedia Commons