Hol volt a Miskolci Orfeum? – kérdezgették olykor a Miskolci Operafesztivál osztrák fellépői Fedor Vilmostól. Az elszánt lokálpatrióta némi kutatás után megtudta: városában egy hajdani kávéházat neveztek Orfeumnak az 1870-es években. Utóbb derült ki, hogy az osztrákok kíváncsisága mögött nem hely-, hanem színháztörténeti érdeklődés állt. Ugyanis a Csárdáskirálynő című operett eredeti, német nyelvű szövegkönyvében esik szó a Miskolci Orfeumról.

Miközben a magyar nyelvű előadásokban Miskolc nem szerepel.
Fedor Vilmos a „rejtély” kapcsán elsőként figyelt fel a tényre: a Kálmán Imre-operett szövegkönyvét Leo Stein mellett jegyző Béla Jenbach neve nem tipikusan németes.

Fedor későbbi kutatásába bekapcsolódott dr. Gyulai Éva történész-muzeológus, egyetemi docens. Elkezdték összevetni az osztrák színházi intézmények információit és az 1880. évi miskolci népesség-összeírás adatait; illetve a New York-i Jewish Theological Seminary könyvtárának kéziratgyűjteményében található egykori miskolci zsidó anyakönyvek bejegyzéseit. Csakhamar kiderült: Béla Jenbach azonos a Miskolcon 1871-ben anyakönyvezett Jakubovits Bélával.

Az összeálló mozaikok kirajzolták életútját: Jakubovits Béla a Mindszent u. 12.-be bejegyzett miskolci zsidó család öt gyermekének volt egyike. Tizennyolc évesen került Bécsbe. Színésznek tanul, nevét Jenbachra változtatva.

Néhány kisebb szerep után inkább a szövegkönyvírásban látja a jövőt. Megismerkedik az ugyancsak librettószerző, ukrajnai zsidó családból származó Leo Steinnel. A Csárdáskirálynő ötletével 1914-ben keresték meg Kálmán Imrét, aki azzal hárított: nem tud zenét szerezni, amíg az emberek a frontokon ölik egymást. Ám Lehár Ferenc tanácsára 1915 nyarán Kálmán Imre, Leo Stein és Jenbach Béla mégis megírták a darabot Kálmánék Bad Ischl-i nyaralójában. Miskolc és más magyarországi helyszínek Jenbach hatására kerülhettek a Csárdáskirálynőbe.

Az operett az 1915-ös bécsi bemutató után pár év alatt világsiker lett. Igaz, ami a szövegkönyvét illeti, a fordítások során több helyen alkalmaztak helyi lokációt Miskolc helyett. A város neve még Gábor Andor 1916-os fordításából is kikerült.

Fedor Vilmos kutatásai szerint a Csárdáskirálynővel foglalkozó honi tanulmányok mára arról is megfeledkeznek, hogy Jenbach Béla magyar volt.

Pedig Jenbach a Csárdáskirálynő mellett több sikeres operett librettóját is jegyezte. A Cárevics címűt még akkor is műsoron tartották, amikor a történelmi változások következtében a bécsi zenés színházakban már főként frissen készült náci propagandadarabok futottak. A színi világból eltiltott Jenbach Béla pedig az osztrák főváros pincéiben bujkált.

A szövegkönyvíró történetének feltárása viszont más érdekességgel is szolgált. Az is kiderült: egyik nővére ugyancsak sokra vitte. Bár ő sem szülőhazájában.

Jenbach (Jakubovits) Ida – a miskolci zsidó hitközség születési anyakönyvének tanúsága szerint – három évvel volt idősebb Béla öccsénél.

Ida is Bécsben tanult színészetet, majd rendezést. Később dolgozott újságíróként, forgatókönyvíróként is. A hivatalos magyar filmadattárban csupán három német nyelvű munkája szerepel. Míg az Ausztriában és Németországban készült alkotásaiból világszerte tucatnyit tartanak számon.

A kilencszázhúszas évek bécsi filmrendezőklubjának egyetlen női tagja jegyzi például az Egyesült Államokban is bemutatott Operabál című mozit. Anno a The New York Times írt róla elismerő kritikát.

Ugyancsak Jenbach Ida nevéhez fűződik A város zsidók nélkül (Die Stadt ohne Juden) című némafilm szövegkönyve, amely, korabeli cikkek szerint, erősebb, mint az alapjaként szolgáló Hugo Bettauer-regény. A szarkasztikus film az elsők között jósolta meg a náci birodalom kiépülését. A film bemutatását a szakma elismerése mellett hangos botrányok, szétvert mozik is jelezték: súlyos alkotás született. A regény szerzőjét pedig még a náci birodalom megizmosodása előtt meggyilkolják.

Jenbach Ida magánéletéről nem találni adatokat.
Öccse, Béla katolikus német színésznőt vett feleségül.

A vészkorszakban mindkét Jenbach testvért eltiltották a pályától. A bécsi pincékben bujkáló Béla végül 1943-ban gyomorrákkal került kórházba, ahol hamarosan elhunyt. Ugyancsak rákbeteg felesége egy héttel élte túl. Lídia lányuk sorsáról nincs információ.

Jenbach Idát 1941-ben elhurcolták a minszki koncentrációs táborba. Ott gyilkolták meg a nácik 1941 és 1943 között.
Jenbach Bélát Ausztriában máig kultikus operettíróként tartják számon. A Bécs melletti evangélikus temetőben nyugszik. 1955-ben utcát nevezte el róla a schönbrunni kastély közelében.

Jenbach Ida Operabál című filmje máig tananyag egyes amerikai filmművészeti egyetemeken. A város zsidók nélkül című filmjéből is van még két kópia: egyiket Hollandiában, a másikat Ausztriában újították fel. Jenbach Ida egyike a múlt század elején élt alkotóknak, akiknek sorsát művészi teljesítményük, valamint származásuk okán elszenvedett megkülönböztetések miatt kutatják egy Egyesült Államokban indított tudományos projekt keretében.

Dr. Gyulai Éva a Jenbach testvérek kapcsán szakfórumon is elmondta: ha valaki itthon a miskolci zsidó családok történetét vagy a 19. század második felének helyi történéseit választaná vizsgálódásai tárgyául, az egykori miskolci Jakobovits család történetében, amelynek két neves tagja a Jenbach családnévre változtatta születési nevét, kiváló kutatási témát találhatna. Hiszen annak alaposabb, költségesebb feldolgozása még várat magára.

Fedor Vilmos úgy véli: az lenne a legfontosabb, hogy Miskolc a helyi történetírás révén is „visszakaphassa” a Jenbach testvéreket.

Nemzetközi szintű miskolci konferenciának is témája lehetne a két Jenbach. Fedor szerint alkalmat adhatna erre a Csárdáskirálynő hazai bemutatásának idén százéves évfordulója is. Fedor Vilmos hozzátette: „A Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválhoz kapcsolódva pedig levetíthetnék A város zsidók nélkül című filmet.”