Gálvölgyi János veje: „hazudnunk kellett volna, hogy elinduljon a mentő”

Döbbenetes állítást tett közzé Gálvölgyi János veje. Az újságíróként dolgozó Kövesdi Péter a 24.hu portálon megjelent írásában kijelenti:

HAZUDNIA KELLETT VOLNA GÁLVÖLGYI JÁNOS CSALÁDJÁNAK, HOGY ELINDULJON HOZZÁ A MENTŐ!

A színész veje szerint mindezt a család egyik barátja árulta el nekik, amikor azt mondta: „Hülyék vagytok: azt kellett volna mondani, hogy eszméletlen, és megkezdtétek az újraélesztést.” Kövesdi nem a mentőket hibáztatja, mivel tudja, hogy „nincs elég bevethető rohamkocsijuk és kevesen vannak. Nem bántja őket, mert tudja, hogy

A MENTŐK „ALULFIZETETTEK. BASZAKODIK VELÜK A KORMÁNY. EGY RENDŐR A FŐNÖKÜK. ÖSSZE-VISSZA DOBÁLJÁK ŐKET AZ ORSZÁGBAN. ETTŐL FRUSZTRÁLTAK ÉS INGERLÉKENYEK…

szóval pont olyanok, mint bárki más ezen a szűk 93 ezer négyzetkilométeren. Csoda-e, hogy rácsapják a telefont a türelmetlen hozzátartozóra?”

Gálvölgyi veje szerint felidéz egy korábbi történetet, amikor a Mentőszolgálattal szemben lakó nyugdíjas anyagbeszerzőhöz fél óra után ment ki két, a fővárosba vezényelt nyíregyházi mentős, de segíteni nem tudtak, mert nem volt náluk komolyabb felszerelés, ezért egy újabb mentőt kellett hívni. A beteg az újraélesztés után egy héttel meghalt, így „nem a Mentőszolgálat, hanem a kórház statisztikáját rontotta.” Kövesdi Péter hozzáteszi: csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, márpedig a mentősök nagyon is sokat dolgoznak. Csakhogy

A MENTŐSÖK „ÉLETEKKEL DOLGOZNAK: A MI ÉLETÜNKKEL. A TIÉTEKKEL. MINDENKIÉVEL, AKI NEM KERES PERCENKÉNT HÁROMSZÁZEZRET, ÉS NINCS ELÉG PÉNZE, HOGY SAJÁT MENTŐAUTÓJA LEGYEN,

amelyik éjjel-nappal rendelkezésére áll.” A színész veje szerint elvárható volna, hogy a mentők ezt tisztességesen, nyugodt körülmények között, megfelelő fizetésért tegyék. „Akkor talán nem raknák rá a telefont a mentőt háromnegyed órája váró, kétségbeesett lányra, időben indítanák a kocsit a fulladozó, félrebeszélő beteghez, szóval úgy működnének, ahogy működniük kellene.”

Kövesdi Péter a mentőszóvivő nyilatkozatát is felidézi, aki azt mondta, „nem az számít, hogy valaki híres, vagy sem, minden esetben a beteg állapotának súlyosságát veszik figyelembe.” Szerinte ezt úgy kell érteni:

„NEHOGY MÁR AZT TESSÉK HINNI, HOGY AZÉRT, MERT VALAKI HÍRES, TÖBB JÁRNA MÁR NEKI, MINT AZ A SZAR,

ami egy nyugdíjas anyagbeszerzőnek. Itt kérem, nem kivételezünk senkivel csak azért, mert valaki. Így érvelnek, noha senki nem akadt, aki egyedi elbánást kért volna: csupán időben kiérkező mentőért szólt mindenki.”

Gálvölgyi János veje írása végét egy kérdéssel zárja, ami szó szerint így szól: „Mindennek nyomán csak annyit kérdeznék – nem megbántva senkit a hangos szóval – most, hogy a kormány már tényleg mindenkitől megvédett minket, a transznemű brüsszeli bürokratáktól a háborúpárti dollárbaloldalon meghízott tanárokon át a kábítószerfüggő, kordonbontó diákokig; kijuttatta a válogatottat az Európa-bajnokságra és kétszer is vendégül látta a pápát,

NEM LEHETNE-E ELINTÉZNI, HOGY KIJÖJJÖN A MENTŐ, MONDJUK, EGY ÓRÁN BELÜL.

Vagy legalább azt, hogy ne kelljen a túlélésért hazudnunk azoknak, akik tényleg megmenthetnék az életünket.”