Fotó: Archív . Horn Gyula a Majális parkban Miskolcon Fedor Vilivel.
„Most, hogy elértem az öregkort, akár 20 éves is lehetnék!”
– jelentette ki 80 éves korában Pablo Picasso, aki ezt követően még több mint egy évtizedig alkotott. Ha húszéves kétszer nem is lehet senki, a születéskor várható élettartam több évtizede tartó – bár az utóbbi néhány évben megtorpant – kitolódása nyomán a nyugdíjba vonuló magyarok negyede joggal kalkulálhat még ugyanannyi életévvel, ahányat huszonéves koráig megélt. Ám korántsem mindegy, hogy ezek milyen minőségben telnek.
Magyarországon még ma is kissé csodabogárnak tekintik azt az idősebb urat vagy hölgyet, aki például beiratkozik egy egyetem levelező tagozatára vagy akár csak egy számítógépes tanfolyamra. Pedig az sem rendkívüli, hogy valaki ekkor kezd újabb nyelvek tanulásába. Sólyom László például az államfői mandátuma lejárta után látott hozzá az olasztanuláshoz, s pár évvel később már az ő fordításában jelent meg a Ferenc pápa és az ő ideje című, eredetileg Rómában kiadott tanulmánykötet.
Sokan vannak – például a Milton Friedman Egyetem Szenior Akadémiájának előadásain részt vevő nyugdíjasok –, akik még 70-75 év fölött is úgy érzik: ha nincsenek is már erejük teljében, azért még van bennük kraft. A tanárok többsége megirigyelhetné az olyan, teljes odaadással figyelő hallgatóságot, mint az a nagyjából százfős „osztály”, amelynek tagjai a minap például Jászberényi József előadását hallgatták meg a békásmegyeri campuson. Az egyik résztvevő – aki már évek óta jár a szeniorakadémia előadásaira – azt sem bánja, hogy ehhez egy órát kell utaznia. Ő, mint elmondta, a középiskolai tanulmányai után a vendéglátóiparban dolgozott, nyugdíjba vonulása után pedig a fia javaslatára ült vissza az iskolapadba.
A Milton Friedman Egyetem Senior akadémiája
Veres Viktor
Már a parlament által 2009-ben elfogadott Idősügyi nemzeti stratégia megállapította, hogy mind az alap-, mind a közoktatásban „hiányzik az idősekkel kapcsolatos társadalmi szemléletformálás”, illetve az oktatási-képzési rendszerben is csekély a 45 év fölöttiek részvétele. Ennek ellenére a mai napig nincs egy egységes időspolitikai és -oktatási stratégia Magyarországon. Az idősakadémia-féle rendezvények megyénként eltérő szinten és komolysággal zajlanak, a legtöbbször csak időszakos előadás-sorozatok formájában. Komárom-Esztergomban például legutóbb a rendőrség bűnmegelőzési szakemberei adtak elő a kiberbűnözés és a biztonságos internethasználat témájában, ám a potenciálisan érintettek nagy számához képest csekély érdeklődés, mintegy ötven időskorúból álló hallgatóság előtt.
Az idősképzés feladata döntően a felsőoktatási intézményekre hárul. E téren pár éve némi fellendülés látszott, ám az akkori kezdeményezések többsége nem állta ki az idő próbáját. Számos, az aktív időskor megélésének segítésére és a nyugdíjasok oktatására 2017 táján létrehozott honlap ma már elérhetetlen, vagy több éve nem frissítették. Ebből arra lehet következtetni, hogy a korai lelkesedés valódi támogatás hiányában lelankadt.
Annak ellenére, hogy az idősügyi stratégia 2034-ig megfogalmazott céljai között szerepel az „idősek élethosszig való tanulásának támogatása”, illetve az „aktív idősödés feltételeinek erősítése, amely nem csupán a fizikai aktivitást, a munkaerőpiacon maradást jelenti, hanem a társadalmi, kulturális, civil életben való aktív részvételt is”, sokan szembesülnek vele, hogy félretolt nemzedék az övék, amelyre úgy tekint a társadalom, mint nyűgre. A nyugdíj – noha annak fedezetét ki-ki a munkás évei során megfizette – csapolja a költségvetést, ha a bajaikra gyógyírt keresnek, azzal csak növelik az egészségügy kiadásait.
Pedig ugyanaz az időskor, ami az egyik embernél a hanyatlást, a leépülést, az erők és képességek felmorzsolódását jelenti, sokaknál szép, békés, alkotó, a társadalmat is gazdagító szakasza is lehet az életnek. Ezt nem csak külföldi példák – Picasso, Goethe életműve – bizonyítják. A most 97. évében járó Kurtág György 91 évesen szerezte élete első – a milánói Scalában bemutatott –, nagy sikerű operáját. Fejtő Ferencnek pedig kétszer kellett megírnia életrajzi ihletésű kötetét, mert amit a hetvenes évei derekán kiadott, két évtizeddel később bővített kiadással kellett megtoldania.
„A harmadik kori tanulás lényege a szürkeállomány stimulálása” – mondja a hazai idősoktatás fellegvárában oktató Jászberényi János. A Milton Friedman Szenior Akadémia háromezer tanulóval büszkélkedhet, ahol az 50 év felettiek ötven kurzus és harminc helyi program közül választhatnak országszerte. Ahogy azt Jászberényi az Idősügyi kérdések Magyarországon című tanulmányában is írja: a cél a szellemi-lelki leépülés megakadályozása. De a szeniorakadémiák fontos közösségi találkozópontként is működnek, hiszen időskorban sokszor a magány a legnehezebb teher.
Az előadást követően ottjártunkkor is kisebb csoportokban vették birtokba az egyetemi büfében az asztalokat: kávéztak, beszélgettek az elhangzottakról, az élet kis és nagy dolgairól. A hallgatók progresszivitását és nyitottságát jelzi, hogy ezúttal például „a labdarúgás globalizációja a XXI. század elején” volt az előadás témája, és a hallgatóság nagyrészt nőkből állt. Lélegzet-visszafojtva hallgatták az előadót, füzetbe jegyzeteltek, és felhördült morajt váltott ki, amikor Jászberényi a FIFA-korrupciók történetéről beszélt.
hvg.hu
Jó a kép
keresik a teherautó vezetőjét
Lehet élethosszig csalódni a szocikban?
„mi az, hogy! nagyon is!”
keresik a teherautó vezetőjét