Lovász Emese levezetése alapján nem véletlen, hogy a beruházás igen hamar kikerült a Nemzeti Várprogramból, minekutána nem felelt meg az építészetileg és régészetileg is igazolható követelményeknek, és lépte túl a műemlékfejlesztés kereteit

Az apropót a „Diósgyőri Vár komplex fejlesztése” című projekt előrehaladásáról készített városházi beszámoló szolgáltatta. Az ülésen a polgármesteri hivatal pályázati főosztályvezetője felidézte a 2015 májusától íródó történéseket. Miklós Viktor részletes beszámolójából kiderült, hogy a kormány és az önkormányzat között megköttetett, a Modern Városok Programhoz kapcsolódó megállapodásban lefektetett kiadási tételek az elmúlt években folyamatosan duzzadtak, így az uniós és állami források csakhamar elégtelennek bizonyultak, a városvezetésnek önerőből kellett azt kiegészítenie.

Minthogy az is kiviláglott: jelenleg a legnagyobb kihívást a tornyok tavaly őszi statikai problémáinak felmerülése okozza, azok megerősítésére ugyanis közel kétmilliárd kellene még, ami komoly likviditási problémák elé állítja a beruházó önkormányzatot. A városháza – állítása szerint – hiába kereste meg a Miniszterelnökséget és a Pénzügyminisztériumot azon nyomban, a később kirendelt igazságügyi szakértő véleményének – mely szerint a beruházás elején még nem volt látható, hogy a tornyok meg fognak ingani – ellenére a kormányzat írásban eleddig még nem erősítette meg, hogy a tárgyalt támogatás megérkezik majd Miskolcra.

A források átcsoportosítása márpedig annyiban sem járható opció, hogy a várprojekt többi eleme egymásra épül: jelesül sem a Déryné-ház fejlesztése, sem az élménysétához szükséges eszközbeszerzés (ez utóbbiak már önmagukban szintúgy majdnem kétmilliárdra rúgnának) nem halogatható, mivel a kivitelezés során gépészeti megvalósításukban olyannyira összefüggenek, hogy a komplett beruházás turisztikai célját húzná keresztbe. Ilyen problematika még a vizesárok kiépítése is, ami nélkül a menekülőútként szolgáló hidak sem állhatnak fel, onnantól fogva pedig száznyolc főben maximalizálná a katasztrófavédelem a várban egyidejűleg tartózkodók létszámát. Miklós Viktor kifejtette: a kivitelezőt eddig ért hátráltatás miatt úgy tűnik, hogy 2024 második feléig semmiképp sem fog befejeződni a várrekonstrukció második üteme.

A várat üzemeltető Miskolci Kulturális Központ ügyvezetője, Majorné Bencze Tünde az MKK amúgy is nehéz anyagi helyzetéről tartott felszólalásában a komplexum fenntarthatóságának szempontjára hívta fel a bizottság figyelmét. Kiss Tibor bizottsági tag szerint zsákbamacskát kezdett el építeni az előző városvezetés akkor, amikor a tornyok statikai állapotának nem megfelelő felmérését követően látott hozzá az ütemtervhez.

Hangzott el mindez azt követően, hogy a bizottság előtt megjelent korábbi főépítész, egyben a kivitelező cég által jelenleg is megbízott szakember rögzítette: előzetesen semmiképp sem lehetett azt tudni, hogy a kivitelezés során meg fognak-e ingani a bástyák. A félméteres falakon túli kéregréteg vizsgálatának megkezdéséig ugyanis hozzá kellett fogniuk a konkrét kivitelezési munkálatokhoz. Rostás László a személyes felelősségét pedzegető felvetések nyomán sajnálatát fejezte ki a várat övező diskurzus kapcsán. Mint azt lefektette: nem véletlenül készült ennyire sokáig a terv, mivel az érintett hazai és nemzetközi bizottságok építészeti, régészeti és turisztikai szempontból is jónak ítélték koncepcióját, mi több, számos kutatási eredmény is alátámasztja szerinte mindazt, ami kiépülőben van.

Erre csatlakozott rá Borkuti László, aki úgy ítélte, Rostás László pusztán építészeti hipotézisekre hivatkozik, miként fogalmazott: az építész fantazmagóriáját több szakmai fórum is bírálta az elmúlt években. A közművelődési és turisztikai tanácsnok szerint olyan harapófogóba került a beruházás, ami a fenntarthatósági és turisztikai perspektívákat halványítja el. A vár feltárásával és kutatásával több évtizeden keresztül foglalkozó régész a történeti hűség aspektusából közelítette a kérdést. Lovász Emese levezetése alapján nem véletlen, hogy a beruházás igen hamar kikerült a Nemzeti Várprogramból, minekutána nem felelt meg az építészetileg és régészetileg is igazolható követelményeknek, és lépte túl a műemlékfejlesztés kereteit. Majd több helyen is vitatta Rostás állításait annak kapcsán, mennyire igazolhatóak az általa korabelinek vélt átépítések.

Solymosi Árpád bizottsági tag a szakmai vitára reagálva úgy fogalmazott, hogy a városnak most már az az elsődleges felelőssége, hogy a beruházás végre befejeződjön. A napirendi pont során Barta Gábor kivételével valamennyien igennel szavaztak. A fideszes képviselő végül hangot adott abbeli véleményének, hogy a bizottsághoz méltatlanul kezdett el Rostás Lászlóval személyeskedni. Leszögezte, a bizottság feladata az lett volna, hogy a beszámolót tudomásul vegye, nem pedig az, hogy koncepciós per irányába vigye el az előterjesztést.

A kialakult kételyekkel és dilemmákkal, a projekt végeláthatatlanságával indokolta a bizottság elnöke, hogy a napirendi pont megtárgyalásához ennyire szélesre tárták kapuikat, és a fentiekben idézett szakértőkön túl a várépítésért korábban felelős kormánybiztost, jelenleg a terület országgyűlési képviselőjét, Kiss Jánost is invitálták a disputára.

– Neki kellene ezt az ügyet vinnie, ezzel ellentétben a tavaly év végén hozzá címzett levélre sem válaszolt, s azóta sem vett részt semmilyen kooperációban, így nem meglepő, hogy a bizottság meghívására sem reagált – összegzett Bazin Levente. Márpedig – tette hozzá – szerették volna, ha a bizottság, a város és a városlakók egy teljes, átfogó képet kapnak a Diósgyőri vár jelenle