Ákossal, Nagy Feróval és Sziámival megalakult a Petőfi Zenei Tanács

Kisgrofo mint nemzetiségi tag, érdekel?

Az én hozzászólásom a Petőfit ünneplő orrfricskázókról, nemi gyalázókról és kivégzőkről miét nem mehetett fel?

Erről ugyanaz jut eszembe, mint a Szili Kati-s cikkről. Pénzéhes kurvák kánaánja.

Nem akarsz egy kicsit ügynöközni?

Ignotus Pál
” ’45 után sokat gondolkodott azon, hogy hazajöjjön-e Angliából Rákosiék alakuló diktatúrájába. Végül megtette. Be is börtönözték. Tanult belőle. Kiszabadulása után a feleségével – az ügynök Mátay Florence-szel – visszament Angliába, és akárhogy próbálkoztak Kádár Jánosék, újra már nem tudták hazacsalni. Pedig jól mutatott volna, akár egy virág a Legvidámabb barakk csokrán.
Börtönnaplója olvasható az interneten. Több verset írt a börtönben, egy másikhoz ezt a későbbi megjegyzést fűzte:
„Amikor ezt írtam, több okból éreztem lelkifurdalást. Először is amiatt, hogy féltem gyávának lenni – vagyis hazajöttem Londonból bár tartva lefogásomtól, de úgy érezve, hogy ha kint maradok, utólag gyávaságom miatt fogom magam megvetni. A börtönben, látva milyen bajt zúdítok a hozzámtartozókra, akiknek kedvében szerettem volna járni: amiatt vetettem meg magam, hogy lelkem megnyugtatására, nyitott szemmel beleszaladtam a kelepcébe.
Továbbá utáltam magam amiatt is, hogy a kínvallatások idején képtelen voltam eldönteni, mit tegyek. A testi kínzásokról nem is szólva, állandóan fenyegettek a hozzámtartozók bebörtönözésével és meghurcolásával. Éreztem, hogy ha valakinek az uralkodó rendszer iránti hűségét bizonygatom, csak ártok neki. Attól azonban természetesen szintén tartanom kellett, hogy bajbakeverem akirl valami »kompromittálót« mondok.
Ha mai gyakorlatommal ülnék ott, nevetnék ez aggályoknak legalább is egyik részén. Az hogy kit fognak el, pusztán hatalom-taktikai meggondolásokon állt s ezekhez a rabokból olyan groteszk, feltétlen hazug vallomásokat csikartak ki igazolásul, amelyek nemcsak hogy propagandaütőkártyái nem lehettek az ÁVH-nak, hanem éppen az ÁVH-t és politikai irányítóit marasztalták szégyenbe, amikor nyilvánosságra kerültek. Fájdalmam tehát indokolt lehetett, de bűntudatom csak részben.”
Ingotus élete később is tragikusan alakult. Miközben Ausztrián át Londonig menekültek, a felesége, Mátay Florence elvetélt, elveszítették a gyereküket. Kint született egy fiúk, de boldogtalan, viharos házasságban éltek, nem kis részben azért, mert Mátay folytatta szerelmi kapcsolatát korábbi beszervezőjével, Kardos Györggyel. Később az asszony – Ingotus testvérével együtt – egy lakástűzben meghalt.
Minden jel arra mutat, hogy a kádári állambiztonság, azaz a hírszerzés álhatott az akció mögött.
Ignotus Pál felesége halála után érthetően összetört. Bár halála előtt Kutasi Kovács Lajos ügynök megpróbálta rávenni a hazatérésre (Kádárék, Aczélék megbízásából), ez végül elmaradt, mert nagyon gyorsan legyűrte és elvitte a halál.
Történetét, történetüket éppen most írom meg. A címe: Éjsötét.”