A filmhez több borsodi cigánytelepet bejártak, végül Bernáth Szilárd az edelényi szegregátumot találta leginkább olyannak, amit elképzelt, és ott volt megfelelő külső és belső helyszín is. Edelényben a helyi kisebbségi képviselő, Magyar Árpádné nagyon sokat segített a stábnak. „Ez egy hónapokig tartó folyamat volt, amíg jártunk ki a telepre, elsősorban Muhi Zsófival, aztán többekkel. Sok embert megismertünk, és mikor eljutottunk a konkrét forgatásig, akkor az már csak a folyamat vége volt” – magyarázza Bernáth.
Bódis Kriszta a helyszínekkel kapcsolatban azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a rendező olyan helyszínt találjon, ahol mindenki együttműködik és befogadják.„Ne az történjen, hogy odamegy a fehér emberek stábja, leuralja a helyszínt, ahol fegyverként használja a kamerát és a hatalmát.Nyilván egy dokumentumfilm technikailag könnyebb és emberközelibb helyzet, míg egy játékfilm forgatása mindenképp van egy kicsit emberidegen, ezért azt tanácsoltam, hogy minél emberibbé kell tenni, minden szinten. És ez nem azon múlik, hogy 12 kamera van-e, hogy van-e biztonsági szolgálat vagy nincs, hanem azon, hogy megszületik-e az emberek között – Szilárd, a főszereplő, az amatőr szereplők között, a házat adó család között – egy teljesen egyenrangú partneri kapcsolat. Szilárd erre képes volt és Benett is” – mondja Bódis.
Míg az edelényi helyszín Csala Dónak nem volt meglepő – úgy fogalmazott, „a környező falvakban is szoktunk szaladgálni, teljesen otthoni levegő” -, addig Csiki Gellértnek az egész borsodi forgatás olyan volt, mint egy kirándulás. A szegregátumban forgatott jelenetek az általa alakított Krisztofer családjánál (is) játszódnak.