Bokros Lui. Mert Magyarország nem elég fontos szereplő

Bokros Lajos: „Semmiféle nemzetközi nyomás nem akadályozza meg Izraelt abban, hogy autokráciává váljon. A hazai nyomásgyakorlás az egyetlen út”

Bokros Lajos – Fotó: képernyőkép / Hír TV

Dr. Bokros Lajos közgazdász, Magyarország volt pénzügyminisztere, EP képviselője és a Világbank regionális igazgatója, a CEU korábbi vezérigazgatója egy magyar gazdaságról szóló cikksorozat részeként adott interjút az izraeli vezető gazdasági lap, a Ynethez tartozó Calaclist részére. Részletek az interjúból.

Simor András után Bokrost azért kereste meg az izraeli lap, mert szerintük „személyesen látta, hogyan verte szét Orbán Viktor a demokráciát, miközben a világ hallgatott.” Miért? Bokros válasza erre egyszerűen az, „mert Magyarország nem elég fontos szereplő a nemzetközi színtéren”. Ebből tanulva az izraelieknek azt üzeni, harcoljanak meg magukért, és ne építsenek arra, hogy külső tényezők segítségükre lesznek.

Bokros szerint – akit az újság Orbán Viktor egyik legádázabb kritikusaként mutat be – „Magyarország sok tekintetben maffiaállammá vált, ahol a szervezett bűnözés már az ország minden normális részét meghódította. A kormánypárt egyszerűen rátette a kezét a nemzeti vagyonra, és kizárólag a saját hasznára fordítja azt”.

Nem elég a nemzetközi segítség

A Calcalist szerint Bokros „liberális konzervatívként” éppenséggel a brüsszeli küldetése során tanulta meg élete egyik legnehezebb és legelkeserítőbb leckéjét: „Orbán azt csinálhat Magyarországon amit akar, mert az Európai Uniót ez nem igazán érdekli. Mindig vannak nagyobb bajok ennél. Az igazat megvallva, Magyarország az Unió számára elég jelentéktelen. Az Unió legnagyobb fejtörése az ukrajnai háborúig inkább Lengyelország volt, mivel az egy hatalmas ország, és a volt kommunista országok közül a legjelentősebb gazdasági szereplő. Ott viszont a német nézőpont is belejátszik, mert a Lengyelországgal szembeni történelmi bűntudatuk felülmúl minden kritikát, ugyanez Magyarországgal szemben egyáltalán nem jöhet számításba. És az Unió szerencséje, hogy Lengyelország Magyarországgal ellentétben fenntartás nélkül támogatja Ukrajnát. De így vagy úgy, az Uniót egyáltalán nem arra hozták létre, hogy megbirkózzanak azokkal a kellemetlenséget okozó országokkal, akik egy rendszerváltozás miatt letérnek az emberi jogokat tiszteletben tartó demokráciák útjáról” – idézik Bokrost. „Az Unió nem rendőr, nem azért van, hogy kijavítsa az uralkodó elit hibáit egy olyan országban, amelynek kormányzati intézményei sérülékenyek. (…) Az Unió megközelítése az, és ezt nemegyszer személyesen is hallottam, hogy

ha ez a rezsim jó a magyaroknak, akkor….

Holott egyértelmű, hogy ez a rezsim nem jó a magyarok többségének”.

Arra a kérdésre, hogy Bokros szerint helyes lépés-e az uniós pénzek befagyasztása a jogállamisági követelmények miatt, a közgazdász azt a választ adta, hogy „számomra, mint gazdaságpolitikával foglalkozónak nincsenek jó vagy rossz döntések, csak olyanok, amelyek valószínűleg jobbak az összes alternatívánál. Politikai szempontból teljesen megértem az európai adófizetőket, akik nem akarnak egy diktatórikus vagy tekintélyelvű rezsimet támogatni a kontinens közepén, olyat, amelyet Vlagyimir Putyin támogat, és amelyik minden erőfeszítést megtesz a NATO és az Európai Unió egységének aláásására. Az Európai Parlament Gazdasági Bizottságának tagjaként pedig egyetértek azokkal, akik azt mondják: Nem szavazunk olyasmi finanszírozása mellett, amit nem tudunk ellenőrizni, mert ennek nagy részét szétlopja az oligarchia.”

Arra a kérdésre, hogy miért sikerül Orbánnak újra és újra választást nyernie, Bokros a következőket magyarázta az izraeli lapnak:

„Orbán a jobboldali populista nacionalizmust tűzi a zászlajára, ami egy rendkívül hatékony stratégia, mert a polgárok félelem- és bizonytalanságérzetére apellál, ellenségeket teremt stb. Izrael is jó példa erre. Régóta közelről figyelem, ami ott történik, Jehuda Elkana professzor, a Közép-Európai Egyetem egykori rektora, aki a jeruzsálemi Héber Egyetemen is tanított, közeli barátom volt, és

ő már 2012-ben bekövetkezett halála előtt megjósolta, hogy Izrael is a magyar útra fog térni.

Bár még nem tudjuk pontosan, hogy a Benjamin Netanjahu kormánya által tervezett program alapján végül milyen reformokra vagy pusztító lépésekre kerül sor majd valójában, ezek a jelek már most nem sok jóval nem kecsegtetnek. Ha megsemmisül az igazságszolgáltatás függetlensége, ha a felvilágosodás korából Montesquieu által ránk hagyott elmélet, a hatalmi ágak szétválasztásának elve eltörlésre kerül, ennek rendkívül negatív hatása lesz. Nemcsak a gazdaságra, hanem a társadalomra is, különösen, ha ehhez az egyenlethez még hozzáadjuk az izraeli-palesztin konfliktust is. Távol álljon tőlem, hogy beleszóljak abba, hogyan kezeljék Izraelben ezt a helyzetet, de úgy tűnik számomra, hogy minden valószínűség szerint pont a jelenlegi kormányának van a legkevesebb eszköze az izraeli társadalom előtt álló egzisztenciális kihívások kezelésére.

Aggódom Önökért, és együtt érzek a tüntetőkkel, akik az utcára mennek az országukban”

– mondja Bokros.

„Tehát nem érdemes az Egyesült Államok vagy az ENSZ beavatkozására építeni az izraeli demokráciában zajló eseményekbe?” – teszi fel a lap a közvetlen kérdést, amire Bokros válasza az, hogy szerinte „nemzetközi nyomás révén nem lehet Izraelt megakadályozni abban, hogy autoriter állammá váljon – nézzenek ránk, magyarokra. A hazai nyomásgyakorlás az egyetlen út.”

Hamis növekedés és külföldiektől való függés

Bokros kitért a Gyurcsány Ferenc által vezetett magyarországi ellenzék fatális tévedéseire a 2000-es évek elején, ami Orbán és a Fidesz győzelméhez vezetett. Orbánnal szembeni kritikája azonban nem kizárólag annak antidemokratikus intézkedéseire vonatkozik, hanem gazdasági lépéseire is. Ezek – Bokros szerint – oda vezettek, hogy mára a forint értéke a felére csökkent az euróval szemben, és az országban a legmagasabb az infláció az EU-n belül, idén januárban 25,7%-ra kúszott fel, ami 27 év óta a legmagasabb. Bokros kritikája pedig éppen a fiskális konzervatív pozíciójából gyökerezik: „Az Orbán-kormány konzervatívnak mutatja be a saját gazdaságpolitikáját, de ez nem igaz” – fogalmaz. „A konzervatív gazdaságpolitikát a szabad piac, a verseny és a költségvetési fegyelem, valamint a többszörös hitel és a deep-state, a mélyállam-ellenesség jellemzi. A Fidesz ezek közül egyiknek sem tesz eleget. Mindennél jobban szereti az államot, és csak szélesíteni akarja azt.”

Bokros szerint ezt azzal éri el, hogy „a magyar kormány az elmúlt években számtalan céget államosított, különösen a közszolgáltatások: a villany, a víz, a szennyvíz, a gáz és kommunikáció területén, ezeket mindenki kénytelen használni. Ezeknek a fajta cégeknek nagyon stabil a pénzforgalma amit magához vonzhat, és a kormány el is vonja ezeknek a pénzeknek a nagy részét, ahelyett, hogy infrastruktúrába fektetné vissza. Ez egy teljes szektorok lefejezése szovjet mintára, miközben a kormány a nyilvánosság felé úgy kommunikál, mintha ez egy megfelelő lépés lenne arra, hogy alacsonyan lehessen tartani az árakat. Ez a korona-válságig működött is nekik” – mondja. „Ezzel párhuzamosan, más ágazatokban is egyre nagyobb erőfölénybe kerülnek az országban a külföldi befektetések.”

Bokros példaként erre a magyarországi feldolgozóipart hozza például, ami teljes mértékben külföldi, főleg német befektetők kezében van. „Ez azért különösen érdekes, mert a kormány és képviselői szeretnek éles kijelentéseket tenni a külföldiekkel szemben, miközben ők maguk támogatják a közvetlen külföldi befektetéseket. Mindezt azért, mert a magyar egy kicsi, nyitott gazdaság, ahol exportálni kell (a magyar termékek kb. 80%-a megy exportra). És ha megvizsgáljuk az export szerkezetét, azt találjuk, hogy ez néhány konkrét iparágra koncentrálódik – főleg az autóiparra, az elektronikára és a vegyiparra –, amelyek mindegyikét külföldi, főleg német pénz irányítja.”

A kormány képmutatásán túl, Bokros szerint ezzel nem a külföldiek szerepe a probléma, hanem az, hogy különbséget tesznek a közszolgáltató- és a feldolgozóipar között, nem pedig a versenyképesség, hatékonyság és produktívitás alapján döntenek. A gazdaságnak ez az állam által irányított része nem versenyképes és nem termelő, csak készpénz áramoltatására alkalmas.

És van még egy ok, amiért ezek a külföldi befektetések nyugtalanítják Bokrost. Az elmúlt héten derült ki, hogy az Orbán-kormányzat 800 millió eurót ajánlott fel a kínai autóakkumulátorgyártó CATL-nek támogatásként, adókedvezményként és infrastruktúra-támogatásként, cserébe egy jelenleg Debrecenben épülő gyáráért cserébe. „Ez az a vállalkozás, ami magasabb finanszírozásban részesül, mint az ország minden más ágazata egyben” – magyarázza. „Túlzott mértékű támogatást kínál a kormány a kínaiak idecsábítása érdekében. Hihetetlen, mennyire kétségbeesetten akar a magyar állam olyan befektetéseket vonzani, amelyek egyrészt illeszkednek ideológiájába, másrészt biztosítják Magyarország exportképességét, a növekedéshez elegendő szintet. Az pedig nem meglepő, hogy Magyarország a kínaiaknak udvarol. Kína még Magyarországnál is jobb példa arra, hogy jogállamiság nélkül nincs belépés a gazdag országok klubjába” – mondja. „Sokan azzal érvelnek, hogy a kínai diktatórikus rezsim hozzájárult az ország gyors fejlődéséhez és kétszámjegyű növekedéséhez, amit a szocialista párt által a népre erőltetett fegyelem okozott. De ha a kelet-ázsiai növekedési modellt követjük, amit az export hajt előre, külföldi működőtőke-befektetések és alacsony bérek támogatják, csak egy bizonyos pontig működik, aztán leáll, Magyarország már elérte ezt a szintet, és Kína is közeledik hozzá.”

A fiataloknak nincs jövőjük Magyarországon

Arra, hogy mindezek ellenére Magyarország gazdasága továbbra is növekszik, a munkanélküliségi ráta pedig nagyon alacsony – mindössze 3,9% –, Bokros a következő magyarázatot adja:

„Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy megközelítőleg félmillió magyar, többségében fiatal ment el külföldre dolgozni. Ez egy olyan fontos adat, amelyet elsősorban azért kell figyelembe venni, mert Magyarország 9,6 millió lakosából mindössze 5,5 millió ember jelent potenciális munkaerőt. És ezek csak durva becslések. A növekedési adatokra pedig mesterséges tényezők hatnak. 2021 őszén, a választások előtt Orbán úgy döntött, hogy a GDP közel 5 százalékára növeli a forráspazarlást. Így 2021-ben és 2022-ben majdnem kétszámjegyű költségvetési hiányt teremtett, ami mindenekelőtt egyszerűen teljesen felesleges volt, mert a koronaválságból való kilábalásnak köszönhetően a magánszektor felvirágzott, így nem volt szükség fiskális expanzióra, éppen ellenkezőleg. De azért, hogy megnyerje a választásokat, Orbán egy vagyont költött el, arra számítva, hogy az Európai Unió majd jön és kárpótolja. És nem így történt. Ezért van bajban. Egyrészt azért, mert hozzájárult az inflációhoz, másrészt, ha nincs uniós támogatás, akkor más helyről kell hitelt felvenni, és ezért a kormány hihetetlenül megemelte a külföldi hiteleket, miközben a kamatok jelentősen emelkedtek szerte a világon.”

„Mindennek az az eredménye, hogy Magyarországnak kettős hiánya van: költségvetési hiány és folyó fizetési mérleg hiánya. És ez a legsebezhetőbb és a legrosszabb helyzet a gazdasági fenntarthatóság szempontjából, mert ez azt mutatja, hogy nincs elegendő hazai megtakarítás. Ezért 2023-ban, ellentétben azzal, amit a magyar kormány állít, nem lesz növekedés.”

Ma Bokros a Közép-Európai Egyetemen (CEU) tanít közgazdaságtant és politológiát, azon az egyetemen, amelynek az orbáni törvénykezések következtében Bécsbe kellett költöznie. Bokros elmondja, hogy alma matere, a Corvinus Egyetem nyíltan visszautasítja, hogy akár egy diákkör meghívására is ekőadást tarthasson. Magyar egyetemen nem taníthat többé.

„Számomra elég furcsa, hogy már nem tudok Magyarországon tanítani, de a Közép-Európai Egyetem szempontjából ez tulajdonképpen pozitívum, mert egyre több hallgató érkezik Magyarországról Bécsbe. Persze nagyon elszomorít, hogy a magyarországi felsőoktatás tönkrement, de ez egy fontos eleme a kormány ideológiájának és politikájának, amely minden állításával ellentétben nem akarja, hogy a magyar felsőoktatás versenyképes legyen” – mondja. Hogy milyen jövője van annak az országnak, amelynek nincs képzett fiatal generációja?

„Magyarország ma egy olyan ország, ahol megtiszteltetésnek számít, ha a gyermekeidet a közeledben tarthatod. De mi van azokkal, akiknek nincs elegendő vagyona, hogy megteremtse az ehhez szükséges minimális anyagi és szellemi javakat? És ez tényleg teljesen nevetséges. De Orbánnak és támogatóinak ez semmit sem jelent, mert számukra csak az a fontos, hogy folyamatosan növeljék hatalmukat.”