„Az Orbán-rendszer első politikai menekültje” – Kertész Ákos élete és halála

A Kertész melletti első, önkritikát sem nélkülöző egyértelmű kiállás csupán távozásának hírére született meg. A nyilatkozatot aláíró húsz alkotó leszögezte, pályatársuk elhíresült félmondata ugyan vállalhatatlan, de azt „őszintén sajnáljuk, hogy eddig nem kiáltottunk közösen és megfelelő hangerővel megállj-t a történelmünk legsötétebb időszakait idéző üldözésnek. Ilyen helyzetben az okozat teljesen elvált az októl; a magára valamit adó értelmiségi feladata, pártállásától függetlenül, nem az, hogy egy cikk mondatszerkezetét elemezze, hanem hogy egyértelműen szolidaritást vállaljon pályatársával.”

Bizonyíték kell a politikai menedékhez – kérdőjelezte meg rögvest a 2013 februárjában az emigrációt választó Kertész állításait a Magyar Nemzet, azt sugallva, hogy az akár két évig is elhúzódó körültekintő bizonyítási eljárás végén az író hoppon marad majd. Ehhez képest már ugyanazon év novemberében Kanada – nem is oly közvetve ítéletet mondva egy európai uniós tagországban uralkodó állapotokról – az 1951-es genfi konvenció értelmében oltalmába vette „az Orbán-rendszer első politikai menekültjét”.

A Bibó István Közéleti Társaság és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2014-ben konferenciát rendezett Zsidó identitás a holokauszt után címmel Budapesten, a Goldmark teremben (az összes előadást lásd itt). Kertész Ákos virtuálisan volt jelen, „Pesti zsidók” 1945 után címmel tartott előadást:http://hvg.hu