Ildikó CzigányMost, hogy így megint közeledik az a bizonyos évforduló, eszembe jutnak történetek, mennyit nevettünk, görnyedtre nevettük magunkat lángokon száguldó szódásüvegünkbe zárva…! Néha már sírtunk, ami majdnem ugyanaz.
Csak a start pillanata komoly. Csípős humorú, öreg kapitányunk arca pár másodpercre rögzül, mint a fénykép és Isten nevét emlegeti mielőtt – a következő tíz órára – feltolja a gázkarokat. Igen, most történik valami. Az átváltozás. Torokszorító pillanat a nevetésben. Elszakadás a földtől, az időtől, az itt maradóktól. Minden vadságunk, fölényünk, tréfánk szent… szemérmes titkolása a csodának! Hogy felszállunk. Hogy elválaszt egy pillanat, semmi sincs távolabb, mint az, akivel egy perce a földön beszéltünk. Az irdatlan madár tényleg nekivág a világnak, ki tudja hol áll meg, mi történik addig a földön, a pesti lakásokban, mi történik velünk, köztünk és a csillagokkal…?
No, ezért nevetünk.
Ez válasz ismerőseimnek, akik gyakran kérdezik, nem félsz? Nem féltetek? Hát, még ha hallanák, hogy minden felszállás előtt eldaráljuk a „versikét”, az „in case of an engine failure…” kezdetűt. Hogy mit csinálunk, ha leáll egy hajtómű. Akkor ezek szerint attól félünk, hogy leállnak a hajtóművek??? A pilóták attól tartanak, hogy leáll a hajtómű? Hát, nem egészen. A hajtóművek nem állnak le. Viszont fel vagyunk készülve rá… Sosem érhet semmi váratlanul.
Mindenki így kellene kezdje a napot: „Ha a Jóisten úgy akarja és megérem a mai nap végét…” Vagy a jövő hetet, vagy a jövő nyarat. És ez nem aggodalom, nem bizalmatlanság. Hanem éberség, felkészültség. „Gatov” oroszul, „Ready” az angolban. Légy kész!
Persze ez nem azt jelenti, hogy mi mindig, minden percben fel vagyunk készülve rá, hogy elragad a halál. Sajnos, nem… Pedig jó volna így élni. Sokan épp ellenkezőleg, szőnyeg alá seprik a problémát és úgy csinálnak, mintha egyáltalán nem lennének veszélyben. Aki megszületett, az veszélyben van. Nem csak a pilóták vagy a légtornászok. Ennek tudata nem rettegés. Hanem éberség, felkészültség. Tisztán tartja az elmét. Sose tudhatod a napot és az órát…
De most csak gurulunk a pálya felé, egy ifjú növendék nekifog a versikének: „Take off Briefing” – jelenti be kicsit megilletődve, ünnepélyesen. „ – Irta Petőfi Sándor” – teszi hozzá halkan Devánszky Levente oktató kapitány, a járat parancsnoka. Ránk tör a nevetés. Szemünket törölgetve, rázkódó vállakkal nevetünk.
Úgy emlékszem, sokáig nevettünk. Már mérföldekre jártunk, órák teltek el, vagy talán életek.. De mi csak nevettünk.