A miskolci légvédelmi tüzérek egymás után szedték le az égről az orosz repülőgépeket

1943

Miskolc, január 25.

Dudujka Pál cikke

Bárczay Olivér a miskolci légvédelmi osztály fiatal tisztjeként került ki a frontra. Néhány hónappal ezelőtti leveléből még a büszkeség és a bizakodás olvasható ki, a hangulat azóta gyászosan megváltozott. A Don-kanyarban már a halál az úr, aki elől úgy menekülnek a katonák, ahogy csak tudnak.

A miskolci légvédelmi osztályt Gerhard Béla század ütegparancsnok vezetésével a második hadtesttel együtt 1942 nyarán vezényelték ki a szovjet frontra. Bár a térség siralmas képet mutatott, a tájat lebombázott házak és felrobbantott vasúti szerelvények díszítették, kezdetben mindenki bizakodó volt. A németek áttörték a frontot és alig pár naponta kellett az állásokat változtatni az előrehaladás ékes bizonyítékául. A Don-kanyarnál aztán félelmetes ellenséges haderőbe ütköztek, amely úgy beásta magát, hogy már nem tudták onnan kiszorítani.

02

A miskolci légvédelmi tüzérek az első hónapokban kiválóan teljesítettek, egymás után szedték le az égről az orosz repülőgépeket. Az eseményekről tavaly szeptemberben Bárczay Olivér levélben számolt be, amelyet akkor még a Reggeli Hírlap is közölt. Harctéri sikereikről nagy büszkeséggel számolt be és volt is rá oka: két hét alatt 28 repülőt lőttek le! A miskolci légvédelmi osztályt elismerte a német hadosztályparancsnok is, aki közölte: „bejárta már a világot, volt a japán-kínai háborúban is, belga, francia fronton, de még ilyet nem látott, hogy a légvédelem ilyen eredményt tudott felmutatni. Azt mondta, hogy talán a világon a legjobb légvédelem ez az osztály.” A németek elismerésük jeléül ezért Gerhard századost ütegével együtt magas dicséretben részesítették.

03komp

A bizakodás azonban mára már a múlté. Ugyancsak Bárczay Olivértől származó információk szerint január 10-én a miskolci üteget hirtelen mozgósították és páncélelhárító állásba küldték az áttörés veszélye miatt. A fiúk el is indultak, de a frontnál szörnyű szovjet ágyúzás fogadta őket, miközben a fogcsikorgató hideg egyik óráról a másikra erősödött. Bár az ágyút sikerült felállítaniuk, de lecövekelni már nem tudták, mert a föld teljesen át volt fagyva. Hajnalban aztán az előttük lévő dombon megszámlálhatalan páncélos, tehergépkocsi és szovjet katona tűnt föl. A hatalmas támadást nem lehetet feltartóztatni. Minthogy a fagyos talajon nem volt lecövekelve a löveg, a lövéseknél ötven centi magasra felugrott és egy métert hátravágódott. Ily körülmények között nem volt mit tenni. Az ágyút felrobbantották és visszavonultak. A mögöttük lévő domb tetején aztán egy német légvédelmi üteghez csapódtak, amely megállás nélkül lőtte az oroszokat. Beálltak közéjük lőszert hordani, de oly erős tűzbe kerültek ismét, hogy kénytelen voltak tovább menekülni, kilométereken át. Katonáink azóta 40 fokos hidegben menekülnek térkép és élelem nélkül. Sérültekről, elesettekről egyelőre pontos hírek nincsenek, de úgy tűnik, hogy a visszavonulás végleges és végzetes.