Veres Pali. Egy morális és etikai mérce nélküli, lassú, széthúzó, döntésképtelen, vezetetlen és alacsony színvonalú akarnokok által rángatott tehetetlen közeg 3.

Szvoboda leve: Kedves Frakciótagok!

 

Szeretnélek benneteket hivatalosan is tájékoztatni, hogy ahogyan azt augusztus elején jeleztem polgármester úr felé, a héten benyújtottam a közös megegyezéses szerződésbontásra vonatkozó javaslatom – egyszerűbben:

  1. december 31-gyel távozom a város kötelékéből.

 

Polgármester úr augusztusban azt kérte, gondolkodjak még ezen, de sajnos május elején született meg bennem a döntés, így már sok gondolkodni való számomra nem volt. Befejeztem még néhány dolgomat itt, és lezárom ezt a szakaszát az életemnek.

 

A kérdésre, hogy miért döntöttem így, a válasz egyszerű:

 

sem morálisan, sem szakmailag, sem az etikai mércém szerint nem tudok már közösséget vállalni ezzel a csapattal, ezzel a rendszerrel, ezzel a működéssel. 

 

A célok és a program (amire 2019-ben a felhatalmazást kértük és kaptuk) eltűntek, hivatkozássá silányultak, a helyüket egyéni, vagy kiscsoportos (párt-) ambíciók, kényszerek mentén való cselekvések, pánikreakciók vették át. Nincs rendezőelv, nincsenek ügyek, egyetlen megfogalmazott cél maradt: valahogy hatalomban maradni 2024-ben.

 

Én viszont nem erre szerződtem, nem erre vállaltam feladatot, nem erre szántam az időmet, az energiámat. Arról nem beszélve, hogy (és ez a magánvéleményem) az eddigi és a jelenlegi teljesítmény semmiféle felhatalmazást nem ad a folytatás igényének megfogalmazására sem, nemhogy jogalapot magára a folytatásra.

 

Olyannyira nem, hogy úgy gondolom: nem vagyunk Miskolc és a miskolciak hasznára, sőt, épp ellenkezőleg.

 

Szomorú ezt belátni, de a legutóbbi kutatási adataink is alátámasztják a véleményem – pedig bár tévednék. A vállalt és zászlóra tűzött politikai és társadalmi céljaink semelyike nem köszön vissza a kutatásból, olyan mintha közünk sem lenne a városhoz, merthogy valójában nincs is. Az értékeinket nem tükrözi a tevékenységünk, sőt, igazából a tevékenységünk nem tükröz semmit sem.

 

Amit ma a város közvéleménye hozzánk köt az annyi, hogy elbasztuk a tömegközlekedést és kész. Se karakter, se markánsan megjelenő politikai kézjegy, se ügyek, se semmi.

 

És ez nem is csoda.

 

Ez a rendszer ugyanis egy morális és etikai mérce nélküli, lassú, széthúzó, döntésképtelen, vezetetlen és alacsony színvonalú akarnokok által rángatott tehetetlen közeg, amiben az érvényesülés útja a kétszínűség, a hazudozás, a sumákolás és a felelősséghárítás. 

 

A rendszer egyik legfontosabb mutatója, hogy nagyságrendekkel többször szóltak arról a politikainak gondolt viták, hogy ki, mit ne csináljon, mint arról, hogy ki, mit csináljon. Az akadályozás, a gáncsoskodás, az ellehetetlenítés, a „megfogás” a teljesítmény és az alapműködés itt, nem pedig a stratégiai tervezés, a priorizálás, a politikai előre gondolkodás és az annak megfelelő következetes cselekvés. Mert utóbbinak nyoma sincs.

Folytatjuk