Szabadult a fogházőrsparancsnok
Miskolc, július 15.
Dudujka Pál cikke
Szipszer Imre, a hírhedt Markó utcai fogház egykori őrsparancsnoka két napja szabadult a kazincbarcikai rabtáborból, de nem távozott a településről, úgy hírlik jövendőbelijével itt kíván letelepedni. De hogy kerülhetett a rabtáborba a Markó utcai őrsparancsnok? Kit tisztelhetünk barcika újdonsült lakosaként Szipszer személyében? Ennek járt utána lapunk.
Szipszer elvtárs Budapestről került Kazincbarcikára, de a megyében nem teljesen ismeretlen. A most 38 éves volt főhadnagy Mezőkövesden született és tizennyolc éves korában itt kötötte össze életét a baloldali eszmékkel. Már Kövesden belépett a Szociáldemokrata Pártba és munkásmozgalmi kapcsolatai 1932-es Budapestre költözése utána sem enyhültek. Azt mondják, egy pesti fodrászüzletben gyakorta váltott szót Apró Antal építőanyag-ipari miniszter elvtárssal.
A Magyar Kommunista Párttal 1945 februárjában fonódott össze az élete, ekkor lett a párt tagja, majd annak megbízásából felhagyott szobafestői karrierjével és a Markó utcai fogház fogházőreként csinálta meg a szerencséjét, legalábbis akkor úgy látszott. Szipszer elvtárs első feladataként megszervezte a fogházban a kommunista párt alapszervezetét, amelynek ő maga lett a titkára, de a hivatali ranglétrán is magabiztosan tört előre: 1945-ben II. osztályú altisztként kezdte pályafutását, 1946 januárjától őrmester, még ugyanazon évben őrsparancsnok, majd hadnagy, 1947 októberétől pedig egészen letartóztatásáig főhadnagyi rangban igazgatta a Markó utcai börtön fogvatartottjait és fogvatartóit.
Volt dolga bőven. Szipszer elvtárs jó elvtárs, tehát rábízták a legfontosabb politikai „bűnözők” fogva tartását a háborús bűnös Szálasi Ferenctől kezdve a katolikus egyház fejéig, Mindszenty József bíborosig. Sok-sok embert kísért cellájába, vezetett elő bírósági tárgyalásra, vagy a bitófa alá. Köztük voltak az ártatlanul meghurcolt, illetve kivégzett Magyar Közösség ügy vádlottjai, Donáth György és társai, de a magyarországi zsidóság deportálásáért felelős Endre László és Baky László belügyi államtitkárok is. Endréék 1946-os kivégzésénél Szipszer elvtárs kommunista éberségéről tanúságot téve akadályozta meg Endre László kivégzés előtti estéjére tervezett öngyilkosságát. Szipszer elvtárs mielőtt bevezették volna a halálsoron lévő cellájukba a két gonosztevőt, mindkettőt alaposan átvizsgálta, amely során Endre László bakancsából egy zsilettpenge került elő. Endre így kívánta meggyorsítani elmúlását, de Szipszer elvtárs a „törvényesség híveként” ezt megakadályozta, ezzel elősegítve az antiszemita politikus másnapi nyilvános akasztását.
Nem volt könnyű azonban egy fogházőrsparancsnok élete sem, ,főként, hogy a kivégzések épp a hóhérsegéd magatartása miatt akadoztak. 1947 januárjában Láday István volt nyilas belügyi államtitkár akasztása előtt úgy kellett rábeszélni a hóhérsegédeket munkájukra, miután követelték, hogy a kivégzésenkénti 10 forintos bérüket emeljék meg. Akkor még csak-csak megoldották Szipszerék a helyzetet, de pár hónappal később, Weber József nyilas pártszolgálatos akasztása már kis híján meghiúsult, ugyancsak anyagi, bérezési okok miatt. Történt ugyanis, hogy Bogár János hóhér két segédje nem volt jelen a kivégzésen. Egyikük lebetegedett, a másikuk vidéki szabadságát töltötte. Így hát a fogházőrök közül kellett segédet toborozni az akasztáshoz. Szipszer elvtárs hiába győzködte azonban őreit, 10 forintért egyik sem akart akasztani. Szipszer főhadnagy már azzal a gondolattal kacérkodott, hogy bitófa helyett golyóval végezteti ki az elítéltet, amikor végül egyik fogházőre mégis beugrott, s az akasztás rendre „lebonyolították”.
Szipszer Imre főhadnagy ezután még számos országos figyelemre számot tartó büntetőeljárásnál járt el és a hozzájuk tartozó kivégzéseknél asszisztál, mint például a pócspetri ügynél, vagy a földművelésügyi minisztérium dolgozóinak koncepciós perénél, de a bizalom közben vele szemben is csökkent.
Már 1947 elején súlyos botrány tört ki. Azzal támadták, hogy a feketézőknek – némi pénzügyi ellenszolgáltatásért – olyan életet biztosítanak a Markóban, mint a paradicsomban. A sajtóhíradások szerint szabadon levelezhettek és csomagjaikban a legfinomabb falatokhoz jutottak hozzá. Ezt persze nem lehetett tűrni, az államügyész Várnagy Sándor fogház főfelügyelőt és Szipszert mint őrsparancsnokot a leghatározottan utasította ennek megszüntetésére és a legszigorúbb rendszabályok életbeléptetésére. Szipszer mindent megtett az parancs teljesítése érdekében, 1948 őszén külföldi mintára a Markó utcai fogház beszélgetőtermében oly sűrűfonatú rácsot szereltetett be, amely lehetetlenné tette a letartóztatottak és a hozzátartozóik közötti csempészést. Hiába tett azonban meg bármit Szipszer elvtárs, már nem volt sokáig internacionalista párttársai szemében elvtárs.
1949 októberében letartóztatták, majd a budapesti büntetőtörvényszék több napos tárgyalás után vesztegetés bűntette miatt négy évi fegyházra és hivatalvesztésre ítélte. A bíróság megállapítása szerint őrsparancsnokként a fogházban őrizetben lévő foglyoktól ajándéktárgyakat fogadott el és ennek ellenében őket szabályellenesen különböző előnyökben részesítette. A törvényszék súlyosbító körülménynek vette Szipszer büntetésének kiszabásánál azt, hogy az ország első letartóztatási intézetének jó hírét veszélyeztette és a bűncselekmény elkövetésével részese lett annak a rossz szellemnek, amely a fogházban meghonosodott.
Szipszer főhadnagy tehát maga is börtönbe került, így megtapasztalhatta, milyen a rács másik oldalán az élet. Rabéletéről azóta sem beszél. Azt mondja párttitok, annyit azonban elárul, hogy az ottani körülmények rendkívül megviselték egészségügyileg. 1951-ben aztán Borsodba, közelebbről a kazincbarcikai rabtáborba került, s két nappal ezelőtt immár elhagyta a tábor területét. A Markó utcai fogház volt őrsparancsnoka most Kazincbarcikán akarja újra kezdeni az életét. Már van munkája – a Borsodi Vegyi Kombinát szobafestő-mázolójaként helyezkedett el – és hamarosan családot is alapít. A rabtábor foglyai ugyanis kirendelt munkájuk során civil személyekkel is találkozhatnak, s Szipszer elvtárs is így talált jövendőbelijére, akivel már most az esküvőt tervezik.
Az utaztató megjegyzése: https://bomie.hu/szabadult-a-foghazorsparancsnok/
A regnáló kurzus ideológusainak egyik legnagyobb tévedése, hogy összekeverik a formát a tartalommal. Azt hitték, ha építünk stadionokat, lesznek bennük futballszurkolók. Azt hitték, ha építünk templomokat, lesznek bennük hívők. Nem lettek. (Persze lehet, nem is ez volt a cél.)
Beteljesült magyar álom. Nálunk mindenki keres! Orvost, tanárt, karosszériást, nyitvatartó benzinkutat, postát, nyugalmat.