Rasi Michelin-babával tárgyalja a háromszázvalahány milliót. Szállnak a hamvak, lesz-e matróztemetés a Dunán?

„Valójában számos olyan balliberális van, aki úgy gondolja, a magyar nép egyenlő egy tucat varacskos disznóval az ólban, akik büdösek, röfögnek, zabálnak, és semmi joguk nincs itt rontani a levegőt a Kárpát-medencében, de csak néhányan közülük hajlandóak ezt nyíltan papírra vetni. Az már elég gond önmagában, hogy szerintük ők pillangó királykisasszonyként kénytelenek ezek a büdös disznók között élni, de mindezt tetézik azzal, hogy fasisztának is tarják ezeket a disznókat. Duplanégylábrossz. Néha ezért eljátsszák a progresszív disznópásztort, de hamar elkezdenek panaszkodni, hogy ezekkel nem lehet bírni, és sárosak-büdösek lesznek csak tőlük. Ezért a liberális értelmiségi elkülönülve él a magyartól, néha azonban műveltségét megcsillogtatva beszámol külföldön arról a borzalmas bűzről, ami megcsapja orrát, amikor feláll a biedermeierből kinyitni az ablakot.

A radikális liberális értelmiségit ismerjük már gyerek-és fiatal korunkból. Ő az állandó okostojás, aki születésétől fogva világpolgárnak tartja magát, és már akkor úgy érzi, mindenki fölött neki van joga ítélni. Nem hajlandó veletek menni piálni, beárul az igazgatónak az öltözői bunyó miatt, viszont akin bosszút akar állni, annak képes megmérgezi a kutyáját, de mindenképp csak sunyin támad, hogy ne lepleződjön le. E kellemes tulajdonságai miatt néha lepofozzátok, ami miatt zsarnoknak, elnyomónak nevez titeket, majd ismét beárul az igazgatónak. A seggberúgások miatt úgy érzi, az egész világ ellene van, és mindebben természetesen neki nincsenek elévülhetetlen érdemei – az ő viselkedése makulátlan. Amikor felnő, minden frusztrációját ráönti a „világra”, ami persze gonosz, és aminek az elpusztításáról ábrándozik. Nem a Hustler magazin miatt pocsékolja a chi energiát, nála a reakciósok hullahegyei okoznak vérbőséget.”