Miskolc, november 11.
Dudujka Pál cikke
A tágabb környezetünkben már bő egy éve tart a háború, Miskolcon és az országban azonban még viszonylag nyugalom van. Talán vihar előtti csend. Az árak nőnek, a zsidók félnek, a nyilasok napról napra erősödnek és ki tudja, mi lesz a folytatás. Helyzetkép.
Tavaly szeptember óta feszültség uralkodott el Európán. Lengyelország azóta megszűnt létezni, Dánia, Norvégia, Belgium, Hollandia és immár Franciaország is behódolt a németek előtt, míg a szovjet Finnországból csípett ki egy jókora darabot. Különböző frontokon azóta is dúlnak a harcok. Országunk a részben kedvezően alakuló nemzetközi politikai változásokat kihasználva kissé enyhítette a trianoni fájdalmat, augusztusban visszatért az óhazához Észak-Erdély és Székelyföld is.
Ily nagy változások persze nem hagyták hidegen a miskolci polgárokat sem. Mindenekelőtt az állandó drágulás és az elsőrendű élelmiszercikkek beszerzése körüli nehézségek okoznak idegességet. Érthető reakció, hiszen hiába történt a köztisztviselők alsóbb rétegeinél fizetésemelés, vagy a munkások esetében 7%-os bérjavítás, a növekvő árakkal ilyen fizetések mellett csak kevesen tudnak megküzdeni. A szakszervezetek általában életképtelenül vergődnek és taglétszámuk lassan, de állandóan csökken. A bőripari munkások ugyan szakszervezetük kezdeményezésére mozgalmat indítottak 20%-os béremelés céljából, kívánságukat azonban azonnal elutasították és ezzel az ügy le is van zárva.
Némán, de nő a feszültség a zsidóság körében is, amely Miskolcon számarányánál és vagyoni helyzeténél fogva igen jelentős szerepet tölt be. A 2. zsidótörvény után a jogaiban megtépázott közösség látszólag megadta magát sorsának, passzivitásban él, bár egyesek igyekeznek az amerikai és palesztinai kivándorlási kvótába felvetetni magukat.
Politikai téren az ellenzéki pártok közül Miskolcon a szociáldemokraták és a nyilaskeresztesek mutatnak aktivitást. A szocdemek pártszervezete viszont bennfentesek szerint már csak szervezeti tekintetben él, hosszú hónapok óta semmilyen mozgalmat nem tudtak felmutatni. A munkások és iparosok ezért a jobboldali szervezetek felé kacsingatnak, s pártjukat elhagyva azokhoz csatlakoznak.
Az egyetlen ellenzéki politikai szervezet, amelynek tábora folyamatosan nő, a Nyilaskeresztes Párt. Az eddig egymással küzdő szélsőjobboldali frakciók egybeolvadtak a Szálasi-féle táborral és még a Salló-féle Nemzeti Front tagjai is csatlakoztak hozzájuk. A korábban törpe miskolci pártszervezet immár 400 tagot tudhat maga mögött, ami önmagában nem nagy szám, de legalább 3000 szimpatizánssal is számolhatnak, akik közül mintegy 2000 rendelkezik választói joggal. Ez már jelentős változásokat okozhat a város politikai jövőjében. Bár a miskolci nyilasok vezetője Benedek Gyula személyében egy nyugalmazott középiskolai tanár, a párt tagjai között a város intelligens osztálya csak minimális számban van képviselve. Főként fiatalkorú állásnélküliek, ifjú iparosok és munkások, valamint alacsony rangú tisztviselők erősítik soraikat. Köztük sokan erősen szélsőségre hajlamosak, ami miatt az elmúlt időben bűnvádi eljárások indultak. Ismeretes dr. Király Béla nemrég kinevezett megyevezető esete, akit feleségével együtt tavaly internáltak, hamarosan pedig bíróság előtt felel az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló kijelentései és tevékenysége miatt.https://bomie.hu/vihar-elotti-csend-dragulo-arak-es-a-nepszerusodo-szelsojobboldal/