Tisztelt Sajtó!
Hogyan dönt Miskolc a miskolci Vízművekkel kapcsolatban? Odaadja az államnak vagy maga próbálkozik tovább?
Tisztelettel
eszakhirnok.com
Ha jön válasz frissítünk.
Tönkremennek a helyi vízművek, hacsak az önkormányzatok nem adják őket ingyen az államnak
Schmidt Jenő, a Somogy megyei Tab fideszes polgármestere, és a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke felszólította a polgármestereket, hogy adják át az államnak az önkormányzatok vízművagyonát, különben nem számíthatnak segítségre a kormánytól – vette észre a 24.hu.
„Kedvcsinálóként a ballada legjobb sorai:
(…
) Nehéz sorsunkban nem volt segítség, kohászatunk így oda lett.
Vasgyári munkás, ó büszkeségünk, keserűség lett az életed.
(…)
Nehéz sorsunkban ma sincs segítség, jó Káli Sándor több lovon ül.
Míg Fedor Vilmos alpolgármester kocsonyabálon he-hegedül.
(…)
Súlyos a számla: fizetnünk kell! Vízműnek annyi, multi viszi el.
Sok könyvvizsgáló dolgozott rajta, míg eladhatta Szűcs Erika.
(…)
Szép városunkat még szebbé tesszük, és nem ürül ki közben zsebünk.
A jót is jobbá tehetjük együtt, ha akaratod közös velünk.
(…)”
„Oszkót többször is megpróbáltuk a szaván fogni, de több hónap elteltével, ismételt kérésre sem kaptunk betekintést tőle semmiféle kormányzati döntésbe vagy dokumentumba. (Oszkó Péter április vége óta pénzügyminiszter, tény, hogy az előterjesztés elkészülte idején még nem volt köze a politikához.)
A más forrásból megszerzett előterjesztésből viszont az derül ki, hogy az ellenzék vádjai megalapozottak voltak, hiszen valóban léteztek kormányzati elképzelések a regionális víziközmű társaságok privatizációjának előkészítésére. Igaz, azok még az előző, a Gyurcsány-kormány idején manifesztálódtak a vagyonkezelő Veres János által kinevezett vezérigazgatója, Tátrai Miklós előterjesztésében.
Ártatlannak tűnő kezdetek
A vízközművek magánosítása világszerte a privatizáció egyik legvitatottabb formája. Történelmileg a víz közösségi tulajdonnak, és nem piaci terméknek számított, a vízi közművek közösségi – önkormányzati vagy állami – tulajdonban működtek. Az elmúlt húsz évben egyre több olyan előrejelzés látott napvilágot, hogy az édesvízkészletek korlátos volta és az emberiség gyorsan növekvő vízigénye miatt az édesvíz lesz „a 21. század olaja”, és ezzel párhuzamosan multinacionális óriáscégek jelentek meg a vízközmű-szolgáltatások piacán.”
Amíg a gaz németek és franciák uralták az áramszolgáltatást, addig kutya világ volt: csak emelték az árakat és vitték haza fatornyos falujukba a hasznot. Legalábbis ezt hallottuk minden nap. Annak ellenére, hogy hatósági/állami árszabályozás volt (energiahivatal) és nem számított, hogy mekkora a hálózatuk.
Most, hogy az állam jó gazdaként kiűzte őket és kezébe vette a szolgáltatókat (villany, gáz) hatalmasat emelt az árakon. Rögtön érzékeny lett a hálózatokra és az ellátási területek nagyságára a megemelt díjakban. Az árszabályozás továbbra is hatósági/állami.
De megnyugodhatunk: gondoskodnak rólunk és a haszon most már itthon marad, persze nem a fogyasztóknál, hanem pár jól megmosott kézben.
Ennek alapján a vízszolgáltatásnál is remek fejleményeket várhatunk, de lehet, hogy itt is kiver bennünket a víz.
miiiiiiiii vaaann?
1990-től mindig a kapitalizmusra szavaztál.
ja, és nincs éhséglázadás!
„Gyurcsány: „nem akarunk Párizst”
2005. november 19. 17:05
Magyarország megértést kér az Európai Bizottságtól, mert bár tudja, hogy a fejlettebbé válása és igazságosabbá tétele érdekében szükséges változtatások terhelik a költségvetést, de „nem akarunk Párizst, nem akarunk éhséglázadást, nem akarunk fejletlenségben hagyott régiókat” – mondta Gyurcsány Ferenc, Jose Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével folytatott megbeszélése után. A magyar költségvetés kapcsán rögzítette: az államszerkezet, az egészségügyi rendszer és a közoktatás igazságosabbá tétele érdekében szükséges változtatások Magyarországon nem történhetnek meg diktátumokkal, úgy, hogy a szükséges változtatásokban nem ért egyet az ország egésze, azokat a politikai elit kikényszeríti.”
http://www.mti.hu/cikk/103017/
a Holcimet is képviselő Oppenheim és Társai -t kérdezted már?
„.A Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt. (MNV) tavaly áprilisi közleményében ismertette a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács azon határozatát, mely az egyes, állami kézben lévõ regionális víziközmû-társaságok átalakításáról szólt. E szerint az Észak-magyarországi Regionális Vízmûvek Zrt. (ÉRV) vagyonkezelésébe adták volna a Tisza Menti Regionális Vízmûvek Zrt. (TRV) és a Duna Menti Regionális Vízmû Zrt. (DMRV) állami tulajdonú üzletrészét. A regionális vízmûvek átszervezése mögött, azonban nem költségcsökkentési, vagy minõség növelõ szándék állt, hanem az, hogy az öt regionális víziközmû-társaságból két vállalatcsoport alakuljon ki a Duna két partján Ezért lett volna szükség az egységes vízbázison szolgáltató DMRV dunántúli területeinek szakmai indokokkal nehezen alátámasztható leválasztására. Az MNV döntése ellen maguk az érintettek is tiltakoztak, de a privatizációs tervek országos szinten is felháborodást keltettek. Oszkó Péter akkori pénzügyminiszter természetesen azonnal cáfolta a vízvagyon multiknak való átjátszását, azonban azt valahogy elfelejtette hozzátenni a mondókájához, hogy õ volt az egyik vezetõje annak az Oppenheim és Társai – Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi irodának, aki 2003-ban tanulmányt készített „A regionális vízi közmûvek üzemeltetése, privatizációja“ címmel. Ez az apró tény pedig, azért valljuk meg már akkor is erõsen megkérdõjelezte Oszkó szavainak a hitelét. Végül a tiltakozások hatására az átszervezések nem történtek meg, de a multicégek továbbra ugrásra készen várnak arra, hogy szolgáltatás felügyelete mellett, az elsõ adandó alkalommal felvásárolják a közösségi tulajdonban lévõ vízvagyont is.”
„Azért választottam ezt a témát, mert szakmai gyakorlatomat az Oppenheim Ügyvédi Irodában teljesítettem, amely M6 autópálya projekthez kapcsolódóan látta el a jogi háttérmunkákat. Az iroda jogelődje, a Freshfield Bruckhaus Deringer, a projekt korai szakaszában szintén jogi tanácsadóként vett részt.. Az elméleti alapozó részben bemutatom a PPP alapelveit, kialakulásának okait, alkalmazási területeit, fontosabb modelljeit és csoportosítási formáit, összehasonlítom a hagyományos modellel, kiemelve pozitívumait, kezdeti hiányosságokra felhívva a figyelmet. A PPP életciklus elméleti pontjainak áttekintése után írok annak gazdasági vonatkozásairól, nemzetközi és hazai szabályozási környezetről. Nemzetközi és magyar PPP-tapasztalatok bemutatása után kitekintést adok a hazai közlekedés és autópályák helyzetéről. A részletes elméleti alapozást követően az M6-os autópálya esettanulmányán keresztül bemutatom a projekt szereplőit, szerződéses rendszerét, a megelőző tendereljárást, a kivitelezés, finanszírozás, kockázatmegosztás lépéseit. Az esettanulmányban a elején átadott Dunaújváros Szekszárd szakaszt bontom ki mélyebben, mert ben is aktuális a téma az Orbán-kormány által előírt PPPszerződések felülvizsgálata miatt, másrészt azért, mert a rekordidő alatt megvalósult beruházás az M6 többi megvalósult szakaszához hasonlóan sikeresnek mondható.
7 2. A PPP elméleti háttere 2.1. Gyökerek és a PPP-t életre hívó okok A gyökerek A PPP alapötlete már régóta létezik, habár sokan azt gondolják, hogy a PPP egy forradalmian új konstrukció. Anthony Giddens, angol közgazdász a Harmadik út (1938) című könyvében említette elsőként a témát. Véleménye szerint a konstrukció fő célja a gazdasági működés hatékonyságának a növelése. Napjainkban elsősorban Anglia, amely ennek a beruházási formának a hazája és USA is alapfilozófiának vallja a PPP-t. 4 A konstrukció valódi bölcsője tulajdonképpen Nagy-Britannia, ahol a Thatcher-kormány idején merült fel az ötlet, elsősorban azért, mert a közszolgáltatások költségei tartósan meghaladták a közpénzből való finanszírozás lehetőségeit, ennek következtében a közszolgáltatások színvonala rohamosan romlott, elsődlegesen ezen akartak javítani, Ennek érdekében vették föl a kapcsolatot azokkal a magánvállalkozásokkal, amelyek nagyobb költséghatékonysággal tudtak hasonló, általában jobb színvonalú szolgáltatást nyújtani.”