A magyarországi energiatermelés megoszlása a különböző energiahordozók között. Fotó: Qubit/KSH

Jogállamisággal fűtök

„A magyar Dávid nekiment a svájci Góliátnak
2006. június 09., péntek,

Egy éve tüntet Zürichben saját lakókocsijában a Holcim (a világ vezető cement-, kavics és betongyártó vállalatainak egyike) székháza előtt Kálmán János, a Magyar Cement Kft. vezetője. A kft. még 1994 márciusában egy hat cégből álló konzorcium tagjaként vásárolta meg a Hejőcsabai Cement-és Mészmű Rt. (HCM) többségi tulajdonát. Ám a birtokba kerülést a HCM-ben a 33 százalékban tulajdonos Holcim megakadályozta. Perek indultak, de megoldás 11 éve nem született.

Kálmán János „lakókocsis száműzetésével” komoly szimpátiát váltott ki a svájci közvéleményben. Néhány hónapja szabadpiacon bevásárolta magát a Holcim részvényesek közé is, és az éves közgyűlésen ismertette a Magyar Cement problémáját.
Klaus Stölker, jó nevű svájci PR tanácsadó szerint a Holcim érdekérvényesítő képessége világviszonylatban is van olyan jelentős, hogy kevesen mertek eddig packázni vele. Ezért imponál a svájciaknak, hogy „Kálmán doktor” (így nevezik őt Svájcban) ekkora szívóssággal ragaszkodik a maga igazához, és akarja elszámolásra kényszeríteni a világcéget. Mértékadó helyi lapok Dávid és Góliát küzdelmeként mutatták be az ügyet, s ma alig akad olyan újságíró Zürichben, aki ne fordult volna meg a csodabogárnak tartott magyar egyetemi tanár lakóbuszában.

A két fél közt a viszony akkor mérgesedett el, amikor Holcim rájött: hibát követett el azzal, hogy nem érvényesítette az egykori Cement és Mészművekkel (Cemű) szemben elővásárlási jogát a hejőcsabai cementgyár többségi részvénycsomagjára. Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) ugyanis 1993-ban magához vonta a HCM által a Ceműtől bérelt ingatlanokat, berendezéseket és azokat eladásra kínálta, noha a korábbi bérleti szerződés szerint azok legkésőbb 1993 végén ingyen a HCM-re szálltak volna, amelyben a Holcim elődjének, a Holderbanknak eddigre már 33 százalékos részesedése volt. A cégcsoport a lehető legkisebb ráfordítással kívánt irányító pozíciót szerezni a hejőcsabai üzemben, amely abban az időben Magyarország legkorszerűbb cementgyárának számított.

Terveiket keresztülhúzta a Kálmán János vezette konzorcium (Alfacement Kft., a Bélacement Kft., a Borsodcement Kft., a Magyar Környezetvédelmi Kft. és a Kálmán és Társai Kft.), amely elindult az ÁVÜ pályázatán. A cégcsoport tagjai 50 százalékos részesedéssel bírtak Környezetvédelmi Kft.-ben (KV). (A Magyar Környezetvédelmi Kft. és a Környezetvédelmi Kft. két teljesen különálló cég.) A konzorcium a privatizációs pályázaton kétmilliárd forintos vételárat kínált a hejőcsabai gyár részvényeiért szemben a Holderbank 1,1 milliárdos ajánlatával. Végül a magyaroké lett az irányítást biztosító, 56,34 százalékos részvénycsomag, és az ÁVÜ-től még további 500 millió forintért megvásárolták az addig a Ceműtől bérelt eszközöket, ingatlanokat.

1994. augusztus 23-án a Holcim ajánlatot terjesztett a magyar fél elé, amelytől a világcég azt várta, hogy az egy hónapon belül átadja az eszközöket (beleértve az ingatlanokat és a berendezéseket) a HCM-nek, a beremendi részvénycsomagot pedig vételáron felkínálja az Arsisnak, a Holcim holland leánycégének. (HVG 2004. március 20.) A magyar fél által ultimátumnak titulált dokumentumot azonban a KV Kft. közgyűlése nem hagyta jóvá, így az nem lépett életbe. A Holcim ezt követően megtámadta a privatizációs szerződést, de a pert elvesztette, a reményt azonban továbbra sem adta fel a többségi részvénycsomag megszerzésére.
A svájci cég tőkéjének köszönhetően leányvállalatával a CeBeKa Kft.-vel egyszerűen kivásárolta a magyar konzorciumnak E-hitelt nyújtó Agrobank jogutódjától, a Mezőbank Rt.-től a letétbe tett részvényeket. Ezt a lépést a Holcim korábbi sajtónyilatkozataiban azzal indokolta, hogy veszélybe sodródni látta a cég működését, noha a törlesztő részleteket Kálmánék rendesen fizették. A Holcim leányvállalata azonnal lejárttá tette a követeléseket, a szerződést felmondta, majd a részvényeket eladta (HVG, 1997. november 29.). A vevő, az Arsis és két – feltehetően a Holcim-csoporthoz kötődő – offshore cég volt. A részvények elszipkázását a magyar fél bíróságon megtámadta, és a pert 2004-ben megnyerte, de a részvényesek jogainak helyreállítására ekkor már nem volt mód, hisz a HCM 2000. január 31-én összeolvadt a Lábatlani Cement- és Mészművek Rt.-vel (szintén Holcim-tulajdon), így jött létre a mai Holcim Hungária Zrt. (HH).

A HH bár jogutódja a HCM-nek, a két vállalat egyesülését követően azonban már nem lehet nyomon követni a hejőcsabai tulajdonviszonyokat. A Holcimot kártérítés megfizetésére kötelezték, ám ennek mértéről még nem született jogerős bírói ítélet. Pereskednek az eszközvagyonon is, hisz a Holcim 11 éve használja a gyárat és a Magyar Cement Kft. tulajdonát képező bányákat, földterületeket, épületeket, valamint termelő berendezéseke úgy, hogy azokért egy fillér bérleti díjat nem fizet. Per van arról is, hogy a Holcim azt állítja: kárt szenvedett, amikor a hitelköveteléseket kivásárolták. A Magyar Cementtel akarják kártalaníttatni magukat azért, mert olcsóbban adták el offshore cégeknek a követelést, mint amennyiért a részvényeket banktól kivásárolták.

A Magyar Cement Kft. álláspontja szerint ez a kártalanítási per mesterségesen kreált ügy. A Holcim azt szeretné elérni, hogy a magyar céget felszámolásra kényszerítsék, és a svájciak hozzájussanak annak eszközvagyonához. A Fővárosi Ítélőtábla az eljárás folytatását mindaddig felfüggesztette, amíg a fenti „részvényper” (a hejőcsabai cementgyár tulajdonjogának rendezése) jogerősen le nem zárul, és el nem dől, hogy a Holcim a valós piaci értéken vagy attól eltérően „adta-e el” panamai, jersey-szigeteki és maláj offshore cégeinek a Magyar Cement Kft. hejőcsabai cementgyári részvényeit. Amennyiben bebizonyosodik hogy áron aluli részvényátadás történt (jelenleg csak az átadás törvénysértő jellege van jogerősen megállapítva), akkor az azzal okozott kárt figyelembe kell venni az elszámolásnál.

A hosszú pereskedés alatt Kálmán János budai polgárból „lakókocsis hontalanná” lett, majd egykori műegyetemi tanárból zürichi egyetemistává. Napjait az itthon hagyott cégek az internet segítségével történő igazgatása és a Holcim ellen vívott harc tölti ki. Akkurátusan betartja a svájci törvényeket, és már az sem bosszantja, hogy a hejőcsabai cementgyár fotójával beburkolt lakóautójával hat óránkét odébb kell állnia a Holcim-székház elől. Állítása szerint kint léte állandó figyelmeztetés a le nem zárt ügy rendezésére. Mivel az alpesi ország nemzetgazdaságának egyik kiemelkedő szereplője az ellenfél, egyre többen vélik úgy, hogy ez esetben Svájc reputációja forog kockán.
A helyzet rendezésére a HH továbbra is a bírósági utat tartja járhatónak, hisz a peren kívüli megállapodásra tett kísérleteik a Kálmán János vezette konzorcium túlzott követelései miatt meghiúsultak – nyilatkozta a hvg.hu-nak Richard Skene, a HH igazgatóságának elnöke.

Klaus Feger, a Magyar Cement svájci jogásza szerint ha megérkezik végre a magyar jogszakértő állásfoglalása a hejőcsabai gyár tulajdonviszonyait illetően, a Holcim is tárgyalóasztalhoz kényszerítő. Ez a dokumentum egy Zürichben lefolytatott per alapja is lehet, amelyet ha elveszít a nagyvállalat, oda a jó híre.
..
Klaus Stölker PR tanácsadó csak mosolyog a multi cég nimbuszán, ugyanis a Holcimot és annak első számú vezetőjét Thomas Schmidheiny-t üzleti magatartása miatt kérdőre vonták már Németországban, Spanyolországban, Romániában, sőt Svájcban is. A hatóságok ugyanakkor védik a nagy cégcsoportokat, amely érthető is, ha figyelembe veszzük, hogy Svájcban létezik egy Munkaadói Szövetség elnevezésű szervezet, ahova a konszernek jelentős összegeket fizetnek be, és ez a szerv az így befolyó pénzeket, legálisan osztja szét a politikai pártok között.

Legalizált korrumpálás
Svájci adótörvény szerint 2001-ig a kenőpénz levonható volt az adóköteles jövedelemből, egy 1946, november 8-án hozott meghagyás szerint: „A kenőpénznek a kedvez-ményezettet bizonyos magatartásra kell késztetnie, ezért nem önkéntesen adott összeg, hanem a nyereség elérésének költségeként jelentkezik. Erkölcstelen jellege sem akadályozhatja meg, hogy mint költség kerüljön elszámolásra. Miután a törvényeket kijátszó jövedelmek (pl. illegális kereskedelemből származó nyereség) adóztatása a szövetségi bíróság szerint adókötelesek, ennek megfelelően a törvényeket és szokásokat megszegő költségek levonása sem akadályozható meg. Ha tehát a kenőpénz kifizetése az üzlet létrejöttéhez indokolt, és igazolt, költségként elszámolható.”
Kiemelten kezelik a Magyar Cement ügyét az 1956-ban Svájcba kivándorolt magyarok is, ám a nyilvános kiállást nehezíti, hogy az októberi évfordulóra előkészített megemlékezés mecénása éppen maga Thomas Schmidheiny. Svájc „birtokon belüli” erkölcsösségével szemben áll olykor a közvélemény és a helyi elit a svájci cégek a felzárkózó térségekben folytatott ügyleteivel kapcsolatos engedékenysége. Magyarország ma is felzárkózó ország, ahol akár más üzleti erkölcsi szabályok működhetnek, mint az értett piacgazdaságokban….”