Agnes Pareyio az első nő, aki Narok városából bejutott hazája parlamentjébe.
Kenyában 2010 óta ugyan egyharmados női kvóta van érvényben, és ezt az ország alkotmánya is rögzíti, a női képviselőjelöltek azonban azóta is rendszeres fizikai erőszakról és online zaklatásról számolnak be, melyek elkövetői büntetlenek maradnak. Részben ennek is tudható be, hogy az idén augusztus 9-én lezajlott választásokon a 16 ezer indulóból mindössze kétezer volt nő. Így nehéz lesz feljebb tornászni a nők 21 százalékos parlamenti arányát, ami a kelet-afrikai régióban a legalacsonyabb, igaz, a magyarországi 14 százaléknál még mindig magasabb. Holott szükség lenne a nők nagyobb képviseletére: az országban majdnem minden második nőt ért már fizikai vagy szexuális erőszak partner részéről (az EU-s átlag 22 százalék), és 23 százalékukat gyerekként kényszerítették férjhez.
Ilyen körülmények között különösen figyelemre méltó Pareyio választási sikere, melyről örömmel számolt be hírlevelében a munkáját segítő globális nőjogi szervezet, a One Billion Rising (Egymilliárd Nő Ébredése). A szervezetet A Vagina Monológok írója, Eve Ensler alapította, akkor még V Day néven, 1998-ban.
Agnes Pareyio 1956. jún. 24-én született egy kenyai faluban a helyi maszáj törzsfőnök lányaként. Hamar világossá vált számára, hogy a kultúrájában a nők megcsonkítása széles körben elterjedt beavatási rítus. Egyúttal azonban az első olyan lányok közt volt, akik iskolába járhattak, így remélte, hogy sikerül a hagyományokon változtatni. Osztálytársai egy része olyan törzsből jött, ahol már nem gyakorolták ezt a szokást, és ennek hatására bejelentette otthon, hogy ő sem kívánja alávetni magát a csonkításnak. Apja támogatta volna a döntésében, a többi családtag, majd az egész falu viszont ellene fordult: azzal zsarolták, hogy ez a kultúrájukhoz tartozik, és ha kivonja magát belőle, akkor nemcsak hogy gyáva, de örökre gyerek marad, nem lesz belőle felnőtt nő, tisztátalannak fog számítani, így senki sem fogja feleségül venni.
A V-Day honlapján Pareyio szívbemarkoló részletességgel írja le a vele történteket. Anyja és nagyanyja hajnali háromkor felkeltették és kivezették a kunyhóból, meztelenül, mert úgy gondolták, hogy a hideg hatására majd kevésbé vérzik. Lefektették egy asztalra, és azzal zsarolták, hogy nem szabad sírnia vagy kiabálnia, mert az apja azt nem hallhatja meg. Magáévá téve kultúrája értékrendjét, meg akarta mutatni, hogy nem gyáva. Mivel sokáig nem adott ki hangot, még a szokottnál is mélyebben vágták ki (altatás vagy érzéstelenítés nélkül) a csiklója külső részét, a kis- és nagyajkakkal együtt, majd a tátongó, vérző sebet összevarrták. Az esküvő után az összehegesedett vulvában a férj vagy annak tanúja szokott utat vágni egy késsel vagy kecskeszarvval. Ez a női nemiszerv csonkításának legsúlyosabb típusa.
Az elterjedt tévhittel ellentétben az eljárás nem állítható párhuzamba a férfiak körülmetélésével: Nahid Toubia Afrika-kutató szerint férfiak esetében a pénisz, az azt körülvevő szövetek egy része, valamint a herezacskó eltávolításának felelne meg. Ráparancsoltak a frissen megcsonkított, félájult Agnesre, hogy fertőtlenítésképp vizeljen, ami rettenetes fájdalommal járt számára. Napokig feküdt lekötözve, agóniában, és megfogadta:
Tizennyolc évesen, nem sokkal azután, hogy férjhez adták, csatlakozott egy nőszervezethez, és elkezdte a felvilágosító munkát. Gyalogszerrel járt faluról falura, és fából készült modellek segítségével magyarázta el az embereknek a női nemiszervek anatómiáját és a csonkítás veszélyeit. Mint írja, óvatos taktikát kellett választania, mert az eljárás egyenes elítélését a többség nem fogadta volna el. Így arra az érvre helyezte a hangsúlyt, hogy az a lány, akit nem csonkítanak meg, és a korai férjhezmenetel helyett folytathatja a tanulmányait, pénzt fog keresni és támogatni tudja majd a családját. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemiszerv-csonkítás növeli a szülési komplikációk veszélyét: a hegesedett vagina elveszti természetes rugalmasságát, így a gyerek nagyobb eséllyel akad el a szülőcsatornában és szenved az oxigénhiány miatt fellépő maradandó agykárosodást. Igyekezett a helyi közösségeket alternatív beavatási rítusokra rábeszélni, melynek nem része a nemiszervek megcsonkítása.
2002-ben – ekkorra már mintegy 1500 lányt mentett meg a csonkítástól – találkozott Eve Enslerrel, aki miután megkérdezte, mire van leginkább szüksége, egy terepjárót adományozott neki, hogy gyorsabban eljusson egyik faluból a másikba, és biztonságban legyen a vadállatoktól. Ugyanebben az évben nyitották meg együtt Narokban a Tasaru Ntomonok menedékházat, amely a mai napig működik, és ahol olyan lányok kapnak biztonságos szállást és ellátást, akik a csonkítás elől menekülve elhagyták az otthonukat. Pareyio védőszárnyai alatt tanulmányaikat is folytathatják. Alternatív formában a felnőtté avatási rítust is megtartják, hogy ne szakadjanak el a hátterüktől, kultúrájuktól.https://24.hu/kulfold/2022/08/15/agnes-pareyio-kenya-parlament-nojogi-aktivista/