A magyar politika azon siránkozik, hogy egyre kevesebben vagyunk, én inkább azon, hogy egyre hülyébbek vagyunk

Csányi Vilmos: A magyar politika azon siránkozik, hogy egyre kevesebben vagyunk, én inkább azon, hogy egyre hülyébbek vagyunk

Hány ember kell egy Magyarországhoz? És egy emberiséghez? Nagyinterjú köpetről és közösségről, migrációról és fegyverbizniszről, páviánról és sakálról, szabadságról és nyomorról, Szent Istvánról és a cigányokról.

„Nagy cirkusz lett néhány százezer ember érkezéséből, de nincs okunk aggódni.” Két éve nyilatkozta ezt nekünk a migrációról. Ma is így látja?

Romlott a helyzet. Egy francia fickó könyvet írt arról, hogy a hazája képtelen beolvasztani a még múlt században ipari munkásnak odahívott rengeteg arabot és a leszármazottaikat. A szerző szerint Európának néhány évtizeden belül menthetetlenül vége, mert nem fogja föl, hogy az iszlám a szelídebb változatában is rendkívül erőszakos kultúra, amit, ha beengednek, mindent elnyel. Mellékszál, de érdekes, hogy az amerikai Amazontól rendeltem meg a kötetet, mire azt a választ kaptam, hogy „az ön országába ezt nem kézbesíthetjük”, amúgy hasonlóan az olyan művekhez, melyekben meztelen emberek láthatók. Vagyis a demokrácia és a nagy szabadság jegyében gondoskodnak arról, hogy Kelet-Európában csak olyat olvassanak az emberek, ami nekik való. Vicc.

Na, szóval a muszlimok befogadása évtizedek alatt sem sikerült a franciáknak. És nem sikerül Németországnak sem, ahol a négymillió török a mai napig idegen test. Igazából sehol Európában nem sikerült a befogadás.

Erre jött rá most a menekültválság. Az egész azzal kezdődött, csak erre már senki nem emlékszik, hogy az ENSZ egyik napról a másikra az addigi felére csökkentette az észak-afrikai menekülttáborok támogatását. Mire az unió nem azt mondta, hogy jaj, istenem, akkor majd mi odaadjuk azt a kieső félpénzt, hanem Merkel kiállt a kamerák elé, hogy jöjjön, aki jönni akar. És jöttek is. Érthetetlen. Képtelenség.

Merkel emberiességi okokra hivatkozott, meg arra, hogy a német multik szerint kell a munkáskéz Európának.

Nem kéne annyi munkáskéz, ha a németek, a franciák, a britek meg az amerikaiak beszüntetnék az afrikai fegyvereladásaikat. Ráadásul, ha nincsenek vagy legalábbis nem olyan véresek az afrikai háborúk, rögtön kevesebben menekülnek.

Annak vajon mi az oka, hogy miközben tele az európai, benne a magyar sajtó és politika a menekültkérdéssel, a fegyvereladásokról alig esik szó?

Amikor arról prédikálnak nekünk Merkelék, hogy hány tízezer migránst fogadtak be, Orbán, akivel egyébként migrációügyben nagyjából egyetértek, visszakérdezhetne: és ti mennyit kerestetek ezeken a konfliktusokon?

Összefér az európai kultúrával, a kereszténységgel, a humanizmussal, hogy hagyunk éhen halni, háborúban pusztulni, tengerbe veszni nyomorultakat?

Az elesettek támogatásának van egy személyes szintje, ha valaki elájul a házam előtt, megetetem, megitatom, hívok hozzá orvost. De az más szerveződési szint, hogy beengedjünk-e egymillió embert. Ott már arra is válaszolni kell, hogyan kívánjuk beilleszteni őket. Mondhatnánk, hogy gyertek szépen egyenként, és ha alkalmazkodtok, biztonságban telik majd az életetek, kaptok munkát, lesz hol laknotok. Csakhogy ők nem akarnak egyesével lenni, nem akarnak beilleszkedni. És ha egy nyolcvanmilliós, saját kultúrával rendelkező országba betelepül egy néhány milliós zárt, más vallású közösség és építi tovább a maga kultúráját, akkor a szaporodási ráták ismeretében elég egyszerűen kiszámolható, hogy valahány évtized múlva ők lesznek többen.

Az „őslakos” európaiak létszáma csökken, külső pótlás nélkül elfogyunk, és legkésőbb akkor átszakadnak a kontinens határai, amikor már annyian sem lesznek a leszármazottaink, hogy működtessék a mai GYODA utódját.

A térfoglalásnak nem a mi népességfogyásunk a fő oka, hanem az, hogy a klímaváltozás miatt tízmilliók veszítik el lakóhelyüket. És ez nem csak Afrika problémája, mást ne mondjak, rengeteg holland vásárol házat Magyarországon, lévén, innen elég messze a tenger.

Hány ember képes fenntartani Magyarországot és a magyar nemzetet? És az emberiséget?

Izland akkora, mint Magyarország, lakják háromszázharminc-valahányezren, és remekül elvannak. Igaz, magas színvonalú a kultúrájuk, például egytől egyig beszélnek angolul. Egy kultúrában a létszám a populáció jellemzői közül csupán egyetlen adat, épp olyan fontos, hogy milyen iskolába jártak, hány gyerekük van, mivel foglalkoznak, meddig élnek, egészségesek-e, olvasnak-e, zenélnek-e, festenek-e, minek örülnek.https://24.hu/kozelet/2017/08/10/csanyi-vilmos-a-magyar-politika-azon-sirankozik-hogy-egyre-kevesebben-vagyunk-en-inkabb-azon-hogy-egyre-hulyebbek-vagyunk/?fbclid=IwAR3IJGaqMoy0bE_eiQXrfx6LKnkNcwyFbOr1M5Rvto5-5LfMhTVKkuT42_0