Annyira szomorú, csalódott és keserű vagyok, hogy üvölteni tudnék.
Ezt a videót néhány napja osztottam meg. A szomszédom, Mihály ordítozik rajta, a felvétel készültekor immár ötödik napja minden nap, hajnali fél öttől.
Tegnap reggel kicsit halkabban, de ugyanez volt. Kijöttek az önkormányzati rendészek, beszéltek vele, kicsit lecsillapították. Ez úton is köszönöm a Miskolci Önkormányzati Rendészet segítségét, nagyon hálás vagyok érte.
Felhivták a hatósági gondnokát, mivel Mihály skizofrén és súlyos alkoholista, kizárólagos gondnokság alatt áll, a tetteiért nem felelős. A tegnap reggeli őrjöngése után a gondnoka hívta a rendőröket és a mentőket. A mentős azt mondta, nem érti ez az ember hogyhogy nincs a pszichiátrián, hiszen ön- és közveszélyes.
Bevitték a sürgősségire, hogy kijózanodás után atviszik a pszichiátriára, de még a surgősségiről hazaszökött. Délután a gondnok ismét hívta a rendőröket mentőket, ismét bevitték a sürgősségire, ahonnan – mivel együttműködő volt- hazaengedték. Ma reggel azzal kezdte, hogy nagyon meg fogom bánni, és nem lesz nekem három kutyám… köszönöm annak, aki hazaengedte.
Végtelenül szomorú vagyok, hogy ebben az országban minden bűnözőnek meg furóbolondnak jogai vannak, csak annak nincs joga semmihez, aki próbál becsületesen, normálisan élni.
Kérem, ha bárki tud bármilyen segítséget – jogi, egészségügyi, hatósági – nyújtani a helyzet megoldásában, írjon nekem üzenetet, vagy beszéljünk telefonon. Köszönöm!
Jó a story