Nem a Tündérkertről szeretnék beszélni, hanem a csúsztatásról. Nem tudom ki írta le először, de már csak így olvasunk a Tókertről: egykori szemétlerakó hely… A környék lakói is tanúsíthatják – soha nem volt az! A nád felütötte a fejét itt-ott, mert hiába töltötték fel az 1950-es években a Márta-bányából hozott agyaggal, „azért a víz az úr”, de szemetet, építési törmeléket nem hordott ide senki.
Semmilyen érdemet nem kisebbít, ha nem a szemét helyén hoznak létre valamit…
És nézzék ezt az idilli képet: a Vár, mellette a Várfürdő a fenyves alján. Micsoda adottság, micsoda kincs, ami már nincs…
A várfürdő szétrombolása letöltendő börtönt érdemelne
Az „önzetlen” bérlő, aki most gonosz mostohaként elpusztított minden szépséget.
Környezetépítőből környezetpusztító lett.
Mint a dilis, kezelhetetlen nevelőotthoni gyerek, akinek elvették a játékát .
Egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy itt igen komoly mögöttes (anyagi) érdekekről lehet szó .
Amiről nem esik szó: tényleg szálloda lett volna a Vár (a régészeti/történeti kutatás által nem létezőnek tartott) második emeletén. Erről készült is egy hatástanulmány, mely szerint ezzel a szobaszámmal csak vinné a pénzt, azon túl, hogy nehezen lenne szétválasztható a többféle funkció…
Nyugodj meg lesz szálloda…
Lónak a faszát.
A 90-es években akkora szemétdomb volt mint ide lacháza