Erdélyben járt a CÖF Klub Miskolc

Töltekezni mentek a szülőföldjükhöz, magyarságukhoz, kultúrájukhoz példamutatóan ragaszkodó nemzettársaikhoz és biztosítani őket arról, amit gróf Bethlen István is megfogalmazott: „…..a magyar nemzet Erdélyt sohasem fogja cserben hagyni…”

Fotós: CÖF Klub Miskolc

„Üdvözlek, Erdély, bérceid között

Lelkem feléd már úgyis rég sóvárog,

Hozzád úgyis száz érdek lánca köt.

Ó! Szívem érzi, hogy amerre járok,

Mind otthonos föld, mind magyar határok;

S amerre, meddig látni bír a szem,

Ez mind én népem, mind én nemzetem.”

„Erdélyi János költőtől mi sem tudnánk szebben megfogalmazni azokat az érzéseket, melyek újra Erdély felé vittek bennünket” – fogalmazott Ferenczyné Lendeczky Katalin a CÖF Klub Miskolc erdélyi útjának beszámolójában.

„Átutaztunk Máramarosszigeten, aludtunk Szamosújváron a TÉKA Alapítvány Kollégiumában. Felkerestük a Feketelakon táborozó gyerekeket, akik bemutatták a Mezőség csodás táncait, zenéjét. Lenyűgöző előadásukat látva meghívtuk Őket Miskolcra, a 2023. évi CÖF Klub Miskolc Napra. A Mezőség dombos lankái között eljutottunk Sütő András szülőházába, Pusztakamarásra.

Marosvécsen báró Kemény János unokája, báró Kemény Géza büszkén mutatta meg a kastély azon termeit, melyeket – magyar kormány támogatásával is – sikerült felújítani, berendezni. A kastélyban alakult meg az Erdélyi Helikon társaság 1926-ban, amely kiadta a két világháború közötti legjelentősebb erdélyi irodalmi folyóiratot, az Erdélyi Helikont. Nagy Gábor berendezési tárgyakat hozott magával, amelyeket a gróf Úr nagy örömmel és köszönve vett át, hiszen a kastély berendezési tárgyait a kommunizmus éveiben széthordták. A kastélyt ugyan visszakapták, de a fenntartásához szükséges erdőkből csak 6 hektárt. A kertben verssel, koszorúval emlékeztünk Wass Albertre, sírjánál” – folytatja a beszámolót Ferenczyné Lendeczky Katalin.

„Utazásunk egyik legfontosabb célja volt a Miniszterelnök úr tusványosi beszédének meghallgatása. Őt hallgatva – a világ forrongásai közepette is – biztonságban éreztük magunkat. A hosszú háborús perspektíva, az energiaválság természetesen nem lelkesít senkit, de a lelki töltet hatékony muníció. Hagyományainkhoz híven felkerestük Nyergestetőn a szabadságharc emlékművét és a CÖF Miskolc Klub által állított kopjafát. Az emlékművön a Vitézi Rend ’56-os bajtársi közössége helyezte el tisztelgő koszorúját. A kopjafán örömmel fedeztük fel a Zalaegerszegi CÖF Klub szalagját.

A délutánt estébe nyúlóan Uzonkafürdőn töltöttük, székely barátainknál. Krizbai Imre tiszteletes úr és – sajnos egyre kisebb – csapata minden évben szeretettel készül, vár bennünket. Most is emlékezetes találkozón vagyunk túl, kár, hogy csak mintegy 4 óránk volt az újabb barátkozásra. Az együtt töltött órák után szívszorító volt látni, hallgatni, ahogy együtt énekeltük Himnuszunkat és a Székely Himnuszt. Folytatás Miskolcon szeptember 3-án, a VI. CÖF Klub Miskolc Napon.

Szamosújváron ellátogattunk az örmény templomba és megnézhettük Ruben „Krisztus levétele a keresztről” című képét” – számolt be róla Ferenczyné Lendeczky Katalin.

Utolsó nap a Házsongárdi temetőben felkeresték Apáczay Csere János, Dsida Jenő, Kós Károly és Reményik Sándor sírjait. Versekkel tisztelegtek nagyságuk előtt.

Mi mindig búcsúzunk – mondja a költő. Ők viszont minden állomásukon versekkel, prózával, dallal emlékeztek nemzetünk nagyjaira, nemzeti színű szalagokkal és koszorúkkal jelezve tisztelgő látogatásukat. Az irodalmárok: Ferenczyné Lendeczky Katalin, Asztalos Julianna, Kardos Katalin.

Nagyváradon, a püspöki székesegyházban ők is búcsút intettünk Erdélynek, a Parciumnak azzal, hogy jövőre is szeretnének visszatérni.

boon.hu