Miskolc. Az igazi királyok panelben élnek…

Én már napok óta csak sírok – mondja Marika, aki a hatvanas évei elején jár, és egy Miskolc környéki kis kádárkocka-házban él. Azt gondoltam, nem történik meg velem újra az a tragédia, mint a 2008-as válság után, amikor a férjem vállalkozása csődbe ment. A cég felszámolása elvitte a miskolci otthonunkat , a gyerekeknek félretett pénzünket. Aztán később nagyon nagy spórolással és hitelből meg tudtuk venni ezt a kis házat, amit már nem volt ideje felújítani a férjemnek, mert meghalt. Most három generáció él itt együtt. Az édesanyám- aki 85 éves, és két stroke után teljes felügyeletet igényel – és a fiam a feleségével. Eddig is szerényen éltünk, hiszen a fiatalok itthon nem keresnek túl jól, az én nyugdíjam és az édesanyámé is minimális. Azt számolgattam, hogy havonta kijön a hitellel együtt 300 ezerre is a ház fenntartásának a költsége, hiszen villanybojlerünk van, gázzal fűtünk, és a ház nincs leszigetelve. Tartalékaink nincsenek, én munkát nem tudok vállalni az édesanyám gondozása miatt. El sem tudom képzelni, mi lesz velünk. A fiam biztatgat, és gőzerővel keresi a külföldi munkát, bármit, csak hogy tudjon segíteni.

Melindáék negyvenes házaspárként úgy két évvel ezelőtt vásároltak Martinkertvárosban új építésű családi házat. Mindketten értelmiségiként a versenyszférában dolgoznak, az átlagnál sokkal jobb feltételekkel. A helyzetük abban különleges, hogy kettőjüknek összesen öt gyerekük van, két- két saját és egy közös. Úgy tíz évvel ezelőtt házasodtak össze, szépen haladtak, kettőjük lakásából lett egy nagyobb társasházuk, majd lépni tudtak tovább ebbe a szép új, modern házba. A nagy gyerekek már egyetemisták, őket is támogatniuk kell albérleti és kollégiumi díjjal. Az eddigi gázszámlájuk a hideg hónapokban olyan harminc- negyvenezer forint volt. A mostani számításuk szerint ez legalább százötvenezer forint lesz. Mivel tartalékokkal rendelkeznek, ezért átmenetileg ezt ki tudják fizetni, de az igazi problémát az fogja okozni, hogy ezzel együtt az egyetemisták albérleti díja is az egekbe megy majd, az élelmiszerekre már most 30- 40 százalékkal többet költenek, és ezek összeadódnak. Akárhogy osztanak- szoroznak, nagyon nehéz év vár rájuk. És látják a külföldi példákat, ahol még az áremelkedés mellett sem kell félni a létbizonytalanságtól. Eddig nem nagyon politizáltak, de ma már ki merik mondani : ezt az országot a szakadékba vezette ez a kormány, és egyáltalán nem értenek egyet azzal, hogy a nép fizesse meg ennek a szakmaiatlanságnak az árát.

Éva – aki az ötvenes évei közepén jár- Miskolcon, egy lakótelepi , háromszobás lakásban él egyedül. Magánangoltanárként dolgozik, a lakása az irodája is egyben. Szerencsés helyzetben van, mert a katás változások is elkerülték, és a távfűtéses otthonában sem nőtt ( eddig ) a számla. Mivel energiatakarékos gépei és világítása van, a ház is szigetelt, így még a klímahasználat mellett sem lépi át a havi 200 kilowattot a fogyasztás. Bár sokan azt gondolják manapság, hogy a távfűtés ára változatlan marad, Éva meggyőződése az, hogy ezt is hozzá fogják igazítani a rezsicsökkentés új szabályaihoz. Hogy hogyan, még ezt senki sem látja. De nem lepődne meg, hogyha augusztus végén sok család megélhetése kerülne veszélybe.

minap.hu