Tömeges kivégzés során vesztette életét Fehér Ödön lapszerkesztő
Miskolc, január 20.
Dudujka Pál cikke
Egy zsebkendőbe csomagolt kis motyó maradt mindössze utána, pedig közel fél évszázadon át volt a miskolci sajtó meghatározóalakja. Fehér Ödön Miskolc „örökös” felelős szerkesztője 64 évet élt.
Fehér Ödön a Horthy-éra idején a miskolci sajtó talán legmeghatározóbb alakja volt. Bár a szakmát nem itt kezdte, de itt született Miskolcon, 1880. december 4-én. A kor szokásainak megfelelően Veiszként kezdte életét, de annak nagyobbik részét már Fehérként élte le. Miskolcon végezte elemi és középiskolai tanulmányait, a református gimnáziumban érettségizett. Már diákkorában megmutatkozott tehetsége az írás terén, finom és hangulatos elbeszélései miskolci lapokban és folyóiratokban jelentek meg. Középiskolai tanulmányai után lépett végérvényesen az újságírói pályára. Budapestre költözött, ahol számos napilap rendes belső munkatársa volt, de emellett folyóiratokban is jelentek meg finomhangú novellái. 1905-ben tért haza szülővárosába. A Miskolczi Napló munkatársaként kezdte, s írásaival a szabadelvűeket támogatta. 1917-ben a lap felelős szerkesztője lett, s innentől kezdve pályája végéig mindig valamely miskolci napilap felelős szerkesztőjeként munkálkodott.
Életének fontos állomása volt az 1927-es esztendő, mikor ő került az addig liberális ellenzéki Reggeli Hírlap élére, természetesen mint felelős szerkesztő. Megjelenése egyúttal politikai irányváltás is volt, hiszen a lap ekkor került a kormányhoz közel álló kör birtokába. Fehér Ödön látszólag keveset törődött a lappal, de ha politikai állásfoglalásról volt szó, minden egyes cikket végigolvasott és nem röstellte azokat átírni sem, ha úgy ítélte meg, hogy a megfogalmazott vélemény nem kívánatos következményekkel járhat. Az egykor a polgári demokrácia felé kacsingató Fehér kormányhoz hű lojalitásáról tett tanúbizonyságot hetente megjelent vezércikkeiben, amelyeket századeleji stílusa tett oly jellegzetessé. Mindezt úgy tette, hogy írásaival ne sértse a város radikálisabban gondolkodó, a baloldalfelé kacsintó polgárság érzékenységét sem. Fehérnek ugyanis mindenki fontos volt, aki fontos volt a városban. Egyaránt jó kapcsolatokat ápolt a gazdag polgársággal, mint ahogy a politikai-közigazgatási elittel is.
Nem csoda, hogy Fehér lett az 1935-ben alapított Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap felelős szerkesztője is. Jellemző volt azonban, hogy a Nemzeti Egység Pártjának befolyása alatt álló lap egyik felével a kormányt támogatta, míg másik oldalával – amelynek tagjai a Reggeli Hírlaptól jöttek át – továbbra is némileg megőrizte polgári-baloldali gondolkodását.
Fehér Ödön életében az első nagy törés 1939-ben következett be, amikor a zsidótörvények értelmében lapját meg kellett volna szüntetnie. Bár felelős szerkesztőként a nemzeti gondolatot szolgálta, az állam ekkor már csak egy zsidót látott benne. A lapot végül Zsedényi Bélának sikerült megmentenie, aki – leginkább formálisan, de – átvette az újságot.
Azóta alig lehetett hallani róla. Hírlett, hogy zsidóként őt is elvitték munkaszolgálatra, most pedig immár haláláról érkezett tudósítás. A napokban egy katona azzal csöngetett be Fehérék házába, hogy átadjon egy zsebkendőbe csomagolt kis motyót, az öreg újságíró halála után megmentett kis tárgyait, köztük jellegzetes monokliját. A baka a szomszéd Horváthékkal tudott csak beszélni, nekik adta át a szomorú hírt: az idős és nyomorék Fehért, ki hosszú ideje zsidó munkaszolgálatosként küzdött a túlélésért, huszadmagával agyonlőtték.https://bomie.hu/tomeges-kivegzes-soran-vesztette-eletet-feher-odon-lapszerkeszto/
2015:
„Akkor is a németek várták az emberszállítmányt, most is ők várják. Csak a magyarok már okultak a történelemből, és nem vesznek részt a transzportban…”