Most sem jött el az illiberális forradalom Európában

Vasárnap két európai választáson is a liberális erők győztek. Franciaországban újabb öt évre Emmanuel Macront választották köztársasági elnökké, míg Szlovéniában egy tavaly alapított zöld-liberális párt juthat kormányra.

Innentől a cikk csak a Kör tagjainak olvasható.

A magyar kormány szempontjából ezek kellemetlen hírek. A francia választás azért volt fontos Orbán Viktornak, mert esélyt adott arra, hogy végre egy nagy tagállamban, amely az EU alapítója, ideológiailag szövetséges vezetés lépjen hatalomra. Úgy tűnt, hogy ez lett volna a feltétele, hogy a Fidesz ne maradjon perifériára szorult párt az EU-ban.

Február 21-én, amikor Orbán Lendván találkozott Jansával, a magyar miniszterelnök így fogalmazott a közelgő választások tétjéről: „Lesz négy fontos hétvége, lesz húsvét, aztán lesz egy magyar választás, egy szlovén választás is és egy francia választás is, és ezek a hetek meg is fogják majd határozni ebben az évben az európai menetrendet.” A háromból számára messze a legfontosabb, a magyar, Orbánnak tökéletesen sikerült. A másik kettő viszont nem, és ez az európai mozgásterét korlátozza majd.

Nem lesz könnyen frakciója a Fidesznek Európában

Már 2018 nyara óta próbálkozott a Fidesz azzal, hogy az Európai Néppárttól jobbra lévő erőket összefogja, és segítse egy új, nagy frakció megalakulását az Európai Parlamentben. Nagyban segítette volna ezt a törekvést, ha az EU-kritikus pártok a 2019-es EP-választáson jobban szerepeltek volna, de az áttörés nem sikerült, és az integrációt támogató erők (néppárt, szocialisták, liberálisok és a hozzájuk egyre több kérdésben csatlakozó zöldek) elsöprő többségben maradtak.

Az egykor EU-szkeptikusnak nevezett, de újabban inkább csak EU-kritikusnak számító pártok két frakcióra szakadtak a 19-es EP-választás után. Orbánék sokat dolgoztak a kibékítésükön, de az atlantista konzervatívokat és az oroszos orientációjú Identitás és Demokrácia csoportot nem sikerült összeterelniük. Pedig számos nemzetközi találkozót is szerveztek ennek érdekében, az elmúlt fél évben például Varsóban és Madridban is. Ám hiába. Orbánék abban bíztak, ha egy nagyon erős európai országban kormányra jutna közülük valaki, akkor jobbak lennének a szervezkedés esélyei.

Ennek jegyében tavaly decemberben Orbán Viktor arra utalt, hogy Le Pen győzelmétől is függ, hogy a terv végrehajtható-e: „A francia elnökválasztást megelőzően biztosan nem hozunk létre semmilyen új frakciót az Európai Parlamentben, és magunk sem fogunk csatlakozni sehova” – mondta akkor. Októberben Orbán Budapesten külön is fogadta Le Pent, ahol megköszönte neki, hogy a pártja mindig is kiállt a Magyarország elleni EU-s eljárásokkal szemben, és azt remélte, hogy lefektették az alapjait egy új együttműködésnek.

 Marine Le Pen és Orbán Viktor  Fotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP

A magyar kormány elköteleződését Le Pen mellett a legvilágosabban az mutatta, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MKB bank adott hitelt a mostani kampányára. Le Pen előző kampányát egy csehországi orosz bank finanszírozta.

Ha Le Pen győzni tudott volna, az alapjaiban forgatta volna fel az Európai politikát, még úgy is, hogy a 10-es évek második felétől a francia szélsőjobb vezére már nem az EU felbomlását, csak az integráció lazítását követelte. A „nemzetállami koncepció” szószólójaként az Európai Bizottság gyengítését akarta, hasonlóan Orbán Viktorhoz – és szemben Emmanuel Macronnal.

A mostani választás előtt három nappal a német kancellár, illetve a spanyol és a portugál miniszterelnök közös cikket írtak a Le Monde-ba, arra buzdítva a franciákat, hogy ne szavazzanak Le Penre. „Reméljük, hogy a Francia Köztársaság polgárai egy olyan irányra szavaznak, amelyben Franciaország megvédi a közös értékeinket, egy olyan szabad, a világra nyitott, szuverén, erős és nagyvonalú Európában, amelyet most ismerünk” – írták többek között.

Erősödnek, csak nem nyernek a rendszerkritikusokhttps://444.hu/2022/04/24/most-sem-jott-el-az-illiberalis-forradalom-europaban