Ne hagy abba! Mennyibe került és ki fizette? Érdemes lesz utánajárni. Itt lesz a lényeg! A nap

Az ecetfák városától a bálványfák városáig. I.-II.-III. kötet

„Az ecetfa egy széles körben ismert és kedvelt kerti (gyakran utcafronti) dísznövény, mely megjelenését tekintve méretes bokor vagy kisebb fa. Az ecetfa népszerűségét egyszerű nevelhetősége és dekoratív külalakja adja, azonban az ecetfát ültetni szándékozóknak mindenképp tudniuk kell, hogy az ecetfát gyakran keverik össze a kifejezetten kártékony bálványfával…”

„Az ecetfák városa
Szántó István
Szántó István miskolci újságíró visszaemlékezései, megragadó, néhol tán apróságnak tűnő, máskor meg nagyon is húsbavágó történetei korábbi életünkről, imádott városának mindennapjairól – mindnyájunkról mindnyájunknak.
,,…Úgy kaptatunk az Avas tetejére, mintha űznének. Lihegve bukdácsolunk egyszerre több százan a töredezett, félrecsúszott lépcsőkön. Egy szuszra talán sosem sikerül senkinek feljutni. Sokszor megállunk, mintha csak bámészkodnánk.
A derűs, párában úszó város délelőtti panorámája megragadó. Különös látvány a felfelé hömpölygő tömeg. 1963. augusztus 20. Avatják a kilátót, amely akarva-akaratlanul Miskolc jelképe lesz.
Manapság már ritkán jutok fel oda. Ám ha messziről jött vendégem van, nem ússza meg a madártávlatú városnézést. Röstellem az építmény félévszázados elhanyagoltságát, a figyelmet inkább az öreges belvárosra terelem.
A templomos, tornyos részekre, amelyeket nekem így is, úgy is, életre-halálra szeretnem kell, azokra, amelyeket az elhivatott városépítészek meghagytak nekünk. Míg vendégeim gyönyörködnek a panorámában, tekintetemmel körbepásztázom a környéket. Apám aligha ismerne rá.
Gyakrabban kellene felsétálnunk a toronyba. Hallgatni, belehallgatni a lentről felszüremlő morajlásba. Tekintetünkkel, szemünkkel körbesimogatni a várost. A mi Miskolcunkat.”