A mentor olyan segítő, aki nem sok embernek segít keveset, hanem kevés embernek sokat.
Senki nem tud egymaga tízezrével szállást és munkát keresni,
de egy-egy családot irányba állítani is nagy dolog.
Az előző kijevi „családom” már Kölnben van.
A legnehezebb talán az volt, hogy mindenben a nagyszülők döntöttek, őket kellett meggyőzni, hogy nem a legbölcsebb dolog innen Grúzia felé indulni vonattal, vagy, ha már ide eljutottak Basarabeascán át, akkor nem kellene visszafordulni Szófiába.
Ehhez képest már könnyű volt Kölnbe éjszakára helyjegyet szerezni, 80ezer grívnát euróra váltani,
1000 eurós Western Union-t felvenni, persze nem az InterChange 335 forintos árfolyamán.
A tiszabecsi határon az volt a legkomolyabb kérdés, hogy 3-as vagy 6-os pelenkát adjak, itt viszont megkért a családfő, hogy segítsek pénzzé tenni a két hónapos iPhone 13 Pro Max-ot,
szerezzek mentruációs görcsre gyógyszert és a nagymamának recept nélkül antibiotikumot.
Minden megoldódott.
Aki ismer, az tudja, hogy nekem ezek könnyen mennek, nálam inkább a „Think Inside the box” a gond 🙂
A család persze nem volt hálátlan: egyrészt örök meghívásom van hozzájuk Kijevbe, a háború utánra, másrészt áldásból kaptam annyit, hogy elég lesz a következő 150 évre.
Win-win.
Isti Miskolczy és további 43 ember
6 hozzászólás
Tetszik

Hozzászólás
Megosztás