Az egész ellenzék, hát megmondom magának őszintén, azok nem emberek. Hogy lehetnek ennyire elvetemültek, hogy az egész országot tönkre akarják tenni? Meg mit akar ez a Márki-Zay-Péter? Lenézte az öregeket, gyalázta a halottakat, lepocskondiázta a vidéki embereket. Olyanokat mondott, hogy alig hittem a fülemnek. Hogy a vidéki ember ostoba meg tanulatlan. Mit érne a városi ember a vidékiek nélkül? Azt hiszem, éhen halna. Jöjjön csak ide ez a Márki-Zay a szőlőbe, próbáljon csinálni valamit, aztán majd megnézem, hogy boldogul, teljesen el volna veszve. Mindegy, az a lényeg, hogy ezek már most mehetnek a süllyesztőbe, mi pedig boldogok vagyunk. A Jóisten áldja magukat” – mondja, és eltolja a kerékpárját a posta felé.
Iszunk egy kávét a nemzeti dohányboltban, szóba elegyedünk az eladónővel. Nem örül az eredménynek, és nem is érti, hogyan lehetett ekkora az előny a Fidesz javára. Az ellenzékre szavazott, baloldali volt világéletében, mint a legtöbb barátja, ismerőse. Akivel eddig beszélt, mindenki meg volt döbbenve, úgyhogy kezdi nem érteni, hogy egyáltalán kik szavaztak a Fideszre; úgy látja, az egész ország elégedetlen, válság van, egyre drágább minden, szóval szerinte ezzel az eredménnyel valami nagyon nem stimmel.
zsidó kártya előhúzva.
a buta fideszes mellé
„Ahogy ebből a kicsiny, kis falukából szállingóztak az emberek, muszáj volt felébrednem, hogy a legtöbbje tényleg hihetetlenül ostoba. Nyugdíjas, akinek fogalma sincs, mi történik körülötte, a tüdejét meg a máját külön szatyorban hozza; nyugdíjas, akinek van fogalma, de totálisan egybites, de ezt ismerjük. A közmunkás, aki be van fenyítve, aki szintén azt se tudja, merre az előre (nemhogy a hátra), részeg, bambul ki a fejéből, és az egyszeri középkorú, aki láthatóan leszarja, csak beugrott szavazni, mielőtt kiganézza a disznókat. Voltak értelmes arcok is, mint ahogy meglepően sok ellenzéki szavazat. De labdába se rúgták a Fidesz zombihadserege mellett. (…) Nem láttuk és nem akartuk látni, hogy a magyar nép milyen buta.
A választófülkébe bekóválygó szavazópolgárok fele-kétharmada olyan állapotban volt, hogy azon izgultam, hogy élve sikerüljön elhagyniuk a szavazóhelyiséget. Bottal, járókerettel, segítőkkel, mankóval, kerekesszékkel közlekedő öregek, nyomorultak. Alkoholisták, betegek és alkoholista betegek. Félig vagy teljesen vak, félig vagy teljesen süket öregek, akik már alig érzékelnek valamit a világból. A magyar társadalom mind fizikailag, mind műveltségét, tájékozottságát tekintve félelmetesen deprivált állapotban van.
A szavazás elemi ismeretét nélkülöző és ezért elrontott szavazólapok a Mi Hazánk és a Fidesz körül voltak. Ellenzéki és hibásan kitöltött szavazólap nem volt. Jelentős volt az enyhén dementálódott, és/vagy láthatóan a döntésében nem magabiztos szavazó. A szívem szorult el az elszigeteltség, a helyi élet méltatlansága, a városi szolgáltatásba messziről fáradságosan beszolgáló életmód állandóságán. Azt hiszem, oroszabb társadalom vagyunk, mint azt gondoltuk még pár hete. Annak minden baljós következményével együtt. Ennek megváltoztatása a generációm feladata is lett volna, én személy szerint szinte semmire sem jutottam ezzel.”