Kormánybarát zsidó hitközség frontembert keres

Alighanem bele is állt volna a földbe a Pesti Hírlap, ám ekkor hirtelen fordulat történt: kisebbségi tulajdonosként beszállt a Global Postba az EMIH által fémjelzett Brit Média kiadó. Milkovics ekkor már hetek óta járta a piaci szereplőket befektetők után kutatva, és végül megtalálta, amit keresett.

A kormány által több szálon is milliárdokkal tolt EMIH-hez kötődő Brit Media a 168 óra hetilap és a Neokohn zsidó hír- és véleményoldal kiadójaként, valamint a Klubrádió kisebbségi tulajdonosaként éveken át aktív volt a médiapiacon. Köves és hitközsége soha nem titkolta kapcsolatát a céggel, de a kiadó tulajdonosi háttere sosem volt tiszta: biztosan annyit lehetett tudni, hogy a chábád zsidó haszid mozgalomhoz köthető amerikai források pénzelik a Brit Média kft. Belgiumban bejegyzett tulajdonosát, a Brit Media Foundationt.

Pénzügyeikben kezdettől az antiszemitizmus elleni küzdelmet zászlójára tűző Tett és Védelem Alapítvány (TEV) kuratóriumának elnöke – egyben az EMIH Milton Friedmann Egyetemének elnöke -, Bodnár Dániel járt el. Hatalmas ambíciókkal léptek a piacra 2016-ban: pályáztak többek között a Deutsche Telekom által akkor piacra dobott Origo megszerzésére is, de aztán évről évre kevesebb pénzt fektetettek a vállalatba.

A Media1 megkeresésére a Brit Média 2020 tavaszán azt közölte: hosszútávú terveik vannak, és a Pesti Hírlappal szoros együttműködésben építenék tovább a médiaportfóliót, amit már több mint hat éve építgetnek Magyarországon. Visszatekintve inkább úgy tűnik, hogy

az EMIH körei ebben az időszakban már a kiszállásukat készítették elő a média frontvonalából, és épp kapóra jött nekik a befektetőket kereső Milkovics.

Kezdettől nem volt világos, hogy Kövesék pontosan mit is láttak meg a kiadóban: a Global Post 2019-ben alig több mint 2, 2020-ben 5 millió forint árbevételt tudott felmutatni 186 milliós mínusz mellett, az utcáról épp kiszorult Pesti Hírlapnak pedig nem igazán volt olvasótábora. Egy ingyenesen az utcán terjesztett és adósságban úszó lap egy világjárvány kellős közepén nem látszott az évszázad üzletének.

Aztán lépésről lépésre derült fény a valódi szándékra. A Brit Média júliusban előbb megvásárolta a Pesti Hírlap kiadójának 100 százalékát, Milkovics pedig ezért 20 százalékos tulajdonrészt kapott az EMIH-közeli cégben, és vezető pozíciót a kiadóban. És végül nem az EMIH emberei vásárolták ki Milkovicsot, mint ahogy azt a belépő közlemény előrevetítette, hanem fordítva történt: szeptemberben Köves Slomó egy HVG-interjúban bejelentette:

a Brit Média teljes portfóliójának irányítását és tulajdonosi jogait átadják Milkovicsnak.

Az elmúlt években a médiabefektetések, ahogy ezt Köves ki is fejtette az interjúban, egyre terhesebb lettek az EMIH számára. Állandó politikai támadás alatt állt a hitközség a politikai szerepvállalása miatt, és ellenkező hatást értek el a lapokkal, mint tervezték: rontottak közéleti megítélésükön, ahelyett hogy javítottak volna. A támogatóiknak Köves elmondása szerint négy év alatt mindez 700 millió forintjukba került, jóllehet rossz hírüket épp annak is köszönhették, mert 2016 óta többször szóltak hírek a fizetések csúszásáról és elmaradásáról. (Lakner Zoltán volt főszerkesztő-helyettes 2019-ben felszámolási eljárást is indított emiatt a kiadó ellen.)

Milkovics kapóra jött Köveséknek azzal, hogy kész volt a nevére venni a cégcsoportot. A rabbi ennél természetesen diplomatikusabban fogalmazott: „A folytatáshoz egy olyan szakmai befektetőt kerestünk, aki komoly szakmai vízióval a további fenntartható működés lehetőségét tudja biztosítani. Őt a Pesti Hírlap tulajdonosa, Milkovics Pál személyében találtuk meg.”

Az új tulajdonos megérezte, mi a teendő, ha nyeregben akar maradni. Keresztesi Péterrel, a Lokál és a Ripost egykori lapvezetőjével, Habony Árpád egyik legközelebbi munkatársával kezdett együtt dolgozni. Két hónap sem telt bele, és a 168 órától kirúgták a főszerkesztő Rózsa Pétert egy teljesen ártatlan, Orbán-családot ábrázoló kép miatt. 2020 októberében Milkovics már arról beszélt a Telexnek: tetszik neki az itthoni piac, a magyar sajtószabadság nagyon rendben van, nem lát problémát. Néhány héttel később felmondott a Neokohn főszerkesztője, Seres László – arra hivatkozva, hogy politikai okból megkötötték a kezét személyi kérdésekben, és ő nem akar egy NER-projektben részt vállalni.

„A döntéseimet nem valamilyen politikai értékrendszer szerint hozom meg, én egy üzletember vagyok. Ebből persze le lehet vezetni, hogy opportunista vagyok, ami lehet, hogy nem hangzik túl szépen és fennkölten, de azt gondolom, hogy talán jól leír engem”

– mondta a Telexnek Milkovics, és minden jel szerint igazat mondott. Csak figyelt, hogy merről fúj a szél.

Az átmenetinek szánt időszakban, amíg csak Milkovics nevén volt a vállalat, a 168 óra kiadójának (Telegráf Kft.) egyik korábbi alkalmazottja szerint az EMIH köreiből finanszírozták a költségek döntő részét, és rengeteg apró jel utal arra, hogy a hitközségi körök nem vonultak ki a kiadó mögül – csak a felszínt hagyták el. (A Pesti Hírlap és a 168 óra szerkesztősége jelenleg is az EMIH Milton Friedmann Egyetemen kap helyet.) Az EMIH közeléből érkező támogatások tehették lehetővé, hogy 2021 áprilisában a Brit Média megvásárolja az Elle Magyarország kiadói jogait, amikről előző év novemberében lemondott a Centrál Médiacsoport.

Ez a rövid átmeneti időszak, amíg Milkovics egyedül állt a cég kirakatában, csak nyárig tartott: már júliusban megérkezett a politikailag megbízható befektető, miután bejelentették, hogy Shabtai Michaeli 50 százalékos részesedést vásárolt a kiadóban, és létrejött a Michaeli, Schwartz & Brit Zrt.

A grúz-izraeli üzletember szerepvállalása aztán kétséget sem hagyott afelől, hogy a kormányzat szorosabb befolyás alá vonja a kiadót.

Álcázás minden szinten

A gyógyszerész végzettségű Michaeli több mint harminc éve él Magyarországon: anyagi biztonságát a Michael Gagellel közös Princess Pékség elindításával teremtette meg, de számos ingatlanberuházásban is részt vállalt, és övé a legnagyobb forgalmat bonyolító magyar fogászati implantátum-kereskedő cég is, az SGS International.

Sikereit nem a politikának köszönhette, de okosan alkalmazkodott az új időkhöz. 2010 után megsűrűsödtek a politikai kapcsolatai, és ma már Rogán Antal és Habony Árpád körének legmegbízhatóbb embereként emlegetik. Korábban a Direkt36 dokumentumokkal igazolta, hogy szerepet vállalt az Oroszországban letelepedési kötvényeket forgalmazó – Liechtensteinben bejegyzett – VolDan Investments Limited működésében. (A haszonélvezőknek több milliárd forint profitot hajtó kötvényprogramot a parlament gazdasági bizottságát vezető Rogán Antal készítette elő.)

2016-ben Michaeli feltűnt a Monavis tanácsadócég Aulich utcai irodája előtt készült Index-felvételeken Nikoloz Gilauri volt grúz miniszterelnök és Irakli Rekhviashvili egykori gazdasági miniszterrel oldalán is, amint épp üzleti ügyeket tárgyalnak Rogán Antal bizalmasának irodája előtt, ahol korábban a miniszter és Habony is vendég volt.

Michaeli nem is tagadja a közeli ismeretséget: a Media1-nek adott tavaly őszi interjújában Rogánt tízéves barátjának nevezte, de tagadta, hogy valaha üzleti kapcsolatban álltak volna, miként a kötvényprogramban való érintettségét is. Perelte is az erről cikkező lapokat, sikertelenül. Elmondása szerint Bodnár Dániel hozta össze Milkoviccsal, és bár soha nem volt köze a médiához, nagyon izgalmasnak találta az elképzeléseket, ezért úgy döntött, beszáll. Nagy szerencséjére Rogán Antal is izgalmasnak találta a terveket, és 2021 nyarán megindultak az állami költések a portfólió irányába. Máskülönben nehéz is lett volna életben tartani a cégcsoportot, élén a 168 óra kiadójával, az évi 70-80 milliós tartozást felhalmozó Telegráf Kft.-vel.

Ömleni kezdett az állami pénz. A Telex készített erről részletes kimutatást, és elég meghökkentő eredményre jutottak: a vizsgált időszakban – 2021 október 1. és november 8. között – listaáron összesen 177 millió forint értékben jelentek meg hirdetések a Pesti Hírlapban. Ebből 113 milliót tettek ki különböző kormányzati hirdetések, 59-et a saját lapcsoport egyéb kiadványainak hirdetései – ez tehát nem tényleges bevétel -, és összesen 4,2 millió forint érkezett piaci ügyfelektől. Ez alig több mint 2 százaléka a teljes reklámbevételnek.

Döntő arányban a kormány maga hirdetett a lapban, méghozzá az oltás népszerűsítése miatt, de a miniszterelnök október 23-i beszédének is jutott hely, és tízmilliókat költött a Szerencsejáték Zrt., az MVM, milliós tételben pedig a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Állami Operaház és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal is. Ezekről a hirdetésekről kivétel nélkül a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda alá sorolt Nemzeti Kommunikációs Hivatal döntött. Ha tartják ezt a tempót, akkor egy év alatt több mint 1 milliárd forint jut csak a Pesti Hírlaphoz: az egy 10 és 20 ezer közötti példányszámban utcára kerül lap esetében nem rossz.

De mire lehet hasznos egy hatalmi befolyás alatt álló ellenzéki alapállású lap? Például a kormánykritikus olvasótábor finomhangolására. Tavaly októberben a békeidőben kiegyensúlyozott lap hirtelen kampányolni kezdett a Fidesz számára kényelmesebb ellenfélnek látszó Dobrev Klára mellett az előválasztáson Márki-Zay Péterrel szemben. A trend illeszkedett a kormányzati szándékhoz, de talán nem is lett volna annyira feltűnő, ha nem teng túl a bizonyítási vágy.Az előválasztás utolsó napjai mutatták meg, miért lehet érdeke a hatalomnak befolyást szerezni a kritikus közönséghez szóló médiaterületek felett is.A kormánykritikus olvasókat elérő termékek hatékonyabb eszközök a propagandánál, ha a cél az ellenzéket pártolók elbizonytalanítása. Nem véletlen, hogy az előválasztási finisben hatalmas, elrettentőnek szánt idézetekkel címlapján jelent meg az állami hirdetésektől hemzsegő újság:

Néhány nappal később felmondott a főszerkesztő, Pion István, és két szerkesztő, Csider István Zoltán és Aradi Péter. Pion azt nyilatkozta akkor, hogy szép időszakot töltött a Hírlapnál, csak a végéről nem szeretne beszélni. Csider azt tette hozzá, hogy az utolsó néhány napban megjelent címlapok

„szakmailag vállalhatatlanok voltak; nem mi találtuk ki, nem a főszerkesztő ötlete volt.”

Az operatív kérdésekben továbbra is Milkovics dönt, források vannak, a fizetések is időben és rendben, igaz, a pénzbőséget az elmúlt évben még nem sikerült eredményekre váltani. Különösen a jelenleg 26 főt foglalkoztató 168 órára igaz ez. A hetilap példányszámai folyamatosan estek az elmúlt két évben: a MATESZ adatai szerint 2020 harmadik negyedévében 6900 példány került forgalomba, egy évvel később ez a szám több mint harmadával, 4400 körülre esett vissza.

Ez persze tendencia a piacon is, de az online platformon is jóindulattal felemásnak mondható a kép. A látogatottsági adatok javultak – a Gemius szerint a 168.hu újabban 200 ezernél is több egyedi látogatót vonz naponta; többnyire veri az ATV, a Népszava de még a Mandiner olvasottságát is. Viszont az olvasók gyorsan tovább is állnak – az oldallátogatás átlagos időtartama (ATS) 2 perc alatt marad -, és ez a befektetett energiákhoz képest harmatosnak tűnik.

Pedig komplett stúdiót építettek fel a szerkesztőség mellett, nagy nevekkel: M. Kiss Csaba rendező-műsorvezető keze alatt Gundel Takács Gábor, Csernus Imre, Szilágyi János, Fiala János csinálták a naphosszat egymást követő műsorokat, a néhány ezres Youtube-megtekintések mégis kiugrónak számítottak. M. Kiss egy év után távozott, és szép sorban a többiek is. Az elmúlt hetekben Fiala magányos mohikánként küzd a nézettségért a csatornán.

Az alaposan megtámogatott cégtulajdonosokat persze nem tántorították el a szerény eredmények: további terjeszkedést is kilátásba helyeztek. Milkovics a Media1-nek vidéki laphálózatról is beszélt már, szemet vetett a Cosmopolitan online kiadására, és csak idén négy újabb médiacéget hozott létre.

Üzleti logikát kár keresgélni. A választások közeledtével a hatalom legfontosabb törekvése a médiatérben a lehetséges őrhelyek elfoglalása. Politikai szempontból a szilveszterkor bejelentett rádióvásárlások – Klasszik, Jazzy – mellett elsősorban a Pannon Plakát kft. megszerzésének van nagy jelentősége. Ez a cég 600 plakáthelyet felügyel országszerte, ami ahhoz képest, hogy a kormánypártok több mint 12 ezret, nem sok. Az ellenzéki pártok számára azonban, akik összesen alig 1300 plakáthelyre számíthatnak, a piacon elérhető minden hely számíthatna. A hatalom alapvető érdeke, hogy minimalizálja a hozzáférhető felületeket. E szerint is cselekszik.https://444.hu/2022/01/28/baloldalinak-latszo-mediacsoportot-tolnak-szazmilliokkal-rogan-antal-hivatalabol