Szentkirályi Alexandra bemutatja. Mintha részeg lenne és be lenne tépve…

„Ez az ország megérett arra, hogy bekebelezzék, fölosszák, elkobozzák, letöröljék Európa térképéről. Ennél züllöttebb tolvajbanda nem taposta még a föld kérgét…” – hangzik el Heltai Jenő Kiskirályok c. regényében. A regényben egy képzeletbeli balkáni rablóállam elevenedik meg, ahol a szerző közlése szerint „légből kapott nemcsak a történet, hanem a föld is, amelyen lejátszódott. Hiteles benne az csak, ami nem az én művem: az a világ, amelyben megszületett.” A regény szereplői között ott van az az alak, aki előbb, mint gyakorló rablóvezér, azután mint pénzügyminiszter nyomorította meg és tette tönkre az országot; aztán ott van Kifosztovics pátriárka, aki a zsebtolvajok védőszentje, s aki a királyi koronából is kilopta a drágaköveket és színes üvegeket tett a helyére, hogy aztán a színes üvegeket is ellopja, a trónról lekaparja az aranyozást, ellopjon mindent, gyertyatartókat, aranykelyheket, ruhaneműt, csirkét, libát, kecskét, parasztlányok füléből a fülbevalót és összeadott jegyesek ujjáról a jegygyűrűt. Aztán ott van Razmanov, aki nappal politikai aktivista, elkötelezett anarchista, éjjel hamiskártyás. Ott van a neves rókaképű főszerkesztő, „abból a fajtából való, amellyel nem jó sötét utcában találkozni”, ott van Csontos Szigfrid, a közismert drámaíró, aki hódoló feliratot készül intézni a királyhoz, továbbá ott van az ország híres külföldi tudósítója, aki hol Ivánics, hol Ivánfi névre hallgat, s aki a leghitelesebb dolgokat hazudta össze a többi államról, miközben odahaza ült kedvenc kávéházában és pezsgőt ivott. S felvonulnak még stricik és pénzhamisítók, gengszterek és korrupt…