Tippek a elszámoltatásra. Ilyen a hivatali visszaélés…

Végül van az elszámoltatás. Az a megoldás, amit az eddigiekben próbáltam vázolni, alkotmányos, de a másik pillér a jogbiztonság, az írott jog azért sérül. Ez nem engedhető meg ott, ahol a természetes személyek a közvetlen címzettek, ott a jogállamiság minden eleméhez az én ízlésem szerint ragaszkodni kell. Ez a bizonyos vágyott elszámoltatás, hogy bilincsben vezessék el őket, vegyék el a vagyonukat. Nem szeretném, ha így lenne. Magunk miatt, nem miattuk. El lehet számolni úgy is, hogy a polgári jog szabályait a szerződésekben betartották-e, vagy sem. Ezeket meg kell nézni. Biztos, hogy lesz egy csomó olyan eset, ami fennakad a szitán. A vagyon- és a pénzügyi elszámoltatást végig lehet vinni. Nem úgy, mint régen, amikor a virágbódés eladta a Suzukiját – nekem ez a történet a nünükém –, és vett egy újat, amire rögtön ráugrott az akkori APEH, hogy miből? Valószínűleg nem így kellene.  Név szerint tudjuk, hogy kikről van szó. Van a büntetőjogi elszámoltatás, ami eddig sosem sikerült. Mindig bonyolult bűncselekményeket keresünk, a lényeget szem előtt tartva, miszerint ellopták a pénzt, korruptak, gazemberek, nem úgy kezelték a rájuk bízott vagyont, ahogy azt kell – hűtlen kezelés, korrupció, csalás, csődbűncselekmény. Ez négy szakértővel, harminc jogásszal, hétéves eljárás, és még mindig nincs ítélet. Azt egy egyszerű tényállást kell keresni, aminek alig vannak elemei, amelynek a történeti tényállása – tudniillik, hogy mi történt – nagyon könnyen fülön csíphető. Ilyen a hivatali visszaélés. Borzasztó egyszerű. Van egy célzata az illetőnek, hogy előnyt szerezzen valakinek. Nem magának, mert az akkor már vesztegetés. Én – a hivatalnok – csinálom a cselekményt, amitől Mészáros Lőrinc gazdagodik. Vagy valakinek hivatali tevékenységemmel hátrányt okozok. Ezek nagyon könnyen követhető dolgok, ehhez nem kell szakértő. Az előny az, hogy jobb utána, mint előtte, a hátrány az, hogy rosszabb utána, mint előtte volt. Az elkövetési magatartások nagyon elasztikusak és nagyon könnyen fülön csíphetőek: a rá vonatkozó szabályokat, a kötelességét megszegte, a hatáskörét túllépte, és egyébként visszaélt a hivatali hatalmával, ami az is lehet, hogy a hivatal kölcsönözte tekintélyével élt vissza valaki. Talán ez lenne az a bűncselekmény, amivel indítani kellene a büntetőjogi számonkérést. Ennek több haszna lehet. Az egyik maga, hogy elindulhat egy büntetőeljárás, s nem hét évig tart. A másik, hogy az eljárás közben talán kiderülne, hogy az előnyt magának kérte, s akkor már rögtön egy vesztegetésről van szó. A harmadik jó tulajdonsága ennek az, hogy ezzel bármelyik kis hivatalnokot meg lehet találni. Kialakítottak a büntetőjog eljárásban egy üzleti alkut – amit én utálok –, amit, ha már van, akkor használjunk erre. A kis jegyző, vagy akárki szabadulni tud, ha feljebb mutogat, s akkor talán meg lehet találni azt, aki már nem olyan kicsi hal, mint ő. Azt gondolom, hogy a számonkérésnél nem szabad ennél drasztikusabb módon indulni. Korábban mindenki visszapattant a falról, mint a kos, mindig a nullához konvergált az eredmény. Ha egyáltalán odajutunk, remélem, hogy ezzel a technikával több kellemetlenséget lehet okozni a most meggazdagodott tolvajembereknek, mint a múltbeli kormányváltásoknál ez sikerült/vagy nem sikerült. Státuszomból, múltamból és jelenemből adódóan elfogult vagyok. Bízom abban, hogy a nyomozóhatóságokon, az ügyészségeken és a bíróságokon is zömével tisztességes emberek vannak. Ez a tapasztalat. Ezek az emberek szenvednek attól, amit most csinálnak. Tehát a fölöttük álló kényszert kellene eltakarítani, s szerintem pillanatokon belül tennék a dolgukat, valószínűleg jó kedvvel.https://nepszava.hu/3138449_alkotmanyos-jogallam-es-bunteto-igazsagtetel-2